Amikor Maggie Gyllenhaalt, a velencei zsűri elnökét arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy egyetlen nő által rendezett film van a 2026-as versenyprogramban, Gyllenhaal cinikusan rávágta, hogy akkor ez azt jelentheti, hogy a nők rosszabb rendezők a férfiaknál. Természetesen nem gondolta komolyan, és csak gúnyolódott, de ettől még idén tényleg sok szó esett arról, hogy vajon miért kerültek ennyire háttérbe a női rendezők az olasz fesztiválon.
A szépítés kedvéért azért hozzá kell tenni, hogy némi késéssel beválogatták a NAZA című dokumentumfilmet is, amit a Yuval Abraham – Rachel Szor házaspár rendezett, szóval a teljes igazság azt mutatja, hogy a velencei 21 versenyfilm közül másfelet rendezett nő.
May el-Toukhy és az Arany Oroszlán (Forrás: Daniele Venturelli/WireImage)
És az Arany Oroszlánt nyerte…
Ehhez képest komoly fegyvertény volt, amikor szombat este bejelentették, hogy a fesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt pont May el-Toukhy és az Ismeretlen nő nyerte, megelőzve az olyan esélyeseket, mint a fent említett NAZA, Martin McDonagh filmje, a Vadló kilenc, vagy Dél-Korea kritikusok által egekbe magasztalt mozija, a Possible Love.
Amikor a zsűrielnök Maggie Gyllenhaalt arról kérdezték, hogy azért választották-e az Ismeretlen nőt, mert nő rendezte, azt mondta, hogy erről szó sincs, hiszen számos olyan nő rendezte film van, amit ki nem állhat: egyszerűen az általuk legjobbnak vélt alkotást választották.
John Malkovich Oscar-esélyessé vált
A filmet egyébként duplán is díjazták:
- Mathilde Arcelt, az Ismeretlen nő főszereplőjét a legjobb női főszereplőnek választották.
- A legjobb férfi főszereplő John Malkovich lett a Vadló kilencért.
- A Possible Love végül a zsűri nagydíját vihette el,
- míg a NAZA a zsűri különdíját kapta.
May el-Toukhy egyébként az nlc-nek a helyszínen még a díjazása előtt mesélt arról, milyen volt egyetlen nőként indulni ebben a mezőnyben:
Nagyon szerettem volna, ha több női kollégával állhatnék itt, vállvetve. De ez a helyzet arra is lehetőséget ad, hogy beszéljek a filmemről, a nők láthatatlanságáról, arról, hogy sokszor nem vesznek észre minket, és bizonyos értelemben hangunk sincs. De a lányaink és a következő generációk kedvéért remélem, hogy képesek leszünk megfordítani ezt a diskurzust.
