A legjobb karácsonyi vacsora: négy séf, négy nemzet egymás között

A legjobb karácsonyi vacsora címen már bemutatták a TLC Magyarország új sorozatának első két epizódját, azonban nem kell bánkódnia annak, aki lemaradt róla, mert ismétlésként könnyen elcsípheti a két kimaradt részt. A hazai szempontból lényeges adásra azonban még nem került sor, december 14-én 21:00-kor kezdődik az az epizód, amelyben a Világevő gasztroblogot is jegyző Jókuti Andrásé lesz a főszerep. Ebből az alkalomból találkoztunk a bloggerrel, hogy rákérdezzünk néhány kulisszatitokra.

Ha jól emlékszem, nem ilyen területen tevékenykedtél még úgy 8-10 évvel ezelőtt…

Való igaz, gazdasági újságírással kezdtem, aztán mellé beszivárgott mindenféle más téma. Az eleve meglévő érdeklődésem miatt azonban egyre nagyobb szerepet kapott a gasztronómia és az utazás. A Világevő nevű blogot 2010-ben kezdtem el írni, addigra minden egyebet elhagytam, ami nem kapcsolódik organikusan az érdeklődési köreimhez. Szóval javarészt kajával foglalkozom, de erős az utazási témák fókusza is.

Jókuti András ezúttal nem bloggerként, hanem szakácsként (Fotó: Mihail Stetcu)

Meglepő volt, hogy A legjobb karácsonyi vacsora beharangozóját látva nem a saját hangodon szólaltál meg magyarul. Más lesz a szinkronhangod?

Magamat szinkronizálom a műsorban, ami elég bizarr érzés, kicsit olyan, mint amikor egy fotós azt mondja, hogy mosolyogj természetesen. A promó felvételekor viszont éppen Berlinben voltam, így került rá másvalaki hangja.

Gasztroszakembernek neveztük a műsor szereplőit, így a legpontosabb, jól gondolom?

Igen, mert négyen vagyunk, három séf és én. Én tiltakoztam, amikor séfkabátot akartak rám adni, mert nagyon tisztelem a séfek munkáját, és nem akartam ilyesmiben bohóckodni, de mondták, hogy most muszáj lesz felvenni, mert ez az egyenruha a műsorban.

Mind a négyen főztök az egyes epizódokban?

Nem, minden egyes epizód egy-egy országról szól, a koncepció ugyanis az volt, hogy összeszedtek a régióból négy embert – egy szerb, egy román és egy bolgár séf és én –, minden epizódban pedig egyvalaki mutatja be az országára jellemző karácsonyi ételeket. Vagyis két fogást, mert a műsoridőbe is bele kellett férni. Szóval egy ember főz, a másik három kibicel – persze megy a csipkelődés is, de alapvetően egy jó hangulatú kulturális eszmecsere zajlott a felvételek során. Érdekes volt összehasonlítani, hogy miben egyeznek és miben különböznek a karácsonyi és egyéb ételeink. Voltak nagy rácsodálkozások, amikor valamiről kiderült, hogy egy-egy ételt közel azonos módon készítünk el, és majdnem úgy is hívjuk, mint a szomszédok. Például a töltött káposzta, ami egy török eredetű étel, na itt nagyon szépen kijött, hogy alapvetően ugyanazt az ételt milyen trükkökkel, fűszerekkel készítik más országokban.

Ebből vajon mi készül? Kiderül a TLC műsorán! (Fotó: Mihail Stetcu)

Nem vagy ugyan séf, de azért dolgoztál ilyen területen, igaz?

A Bocuse-intézet háromhetes tanfolyamán vettem részt 2011-ben, és egy Michelin-csillagos étteremben gyakornokoskodtam. De én kizárólag hobbiból főzök, nem annyira az én területem ez a műfaj. A családomra vagy saját magamra szoktam néha főzni, de csak szórakozásból.

Mi kerül ilyenkor az asztalra?

Mivel sokat járok mindenféle éttermekbe, ezért inkább egyszerűbb, olasz vagy indiai jellegű dolgokat szoktam főzni. Magyarosat szinte soha, az ilyesmiket anyukámnál szoktam enni, ő tudja úgy elkészíteni úgy, ahogy igazán szeretem. Inkább olyan recepteket próbálom ki, amiket külföldről hozok.

Milyen tipikus magyar karácsonyi menüt vittél magaddal a forgatásra? Ez hogyan állt össze?

A Világevő Facebook-oldalán feltettem a kérdést, hogy az emberek szerint mi a legtipikusabb magyar karácsonyi menü, mi az, amit egy átlagos magyar család eszik. Rengeteg szavazat érkezett, persze a halászlé nem hiányozhatott. Felmerült a rántott hal is, de úgy gondoltam, talán mégse azzal kéne kilépni a nemzetközi színtérre. Ezért inkább egy desszertet választottam, aminek igyekeztem megőrizni az eredeti értékeit, de egy kicsit más megközelítéssel, “finomított verzióban” készítettem el.

“Négy különböző nemzet képviselője volt az asztalnál” (Fotó: Mihail Stetcu)

Elárulod, hogy mi az?

Legyen titok, a december 14-i adásból ki fog derülni.

Mit szóltak a halászléhez a séfek?

Meglepően jól fogadták, nagyon ízlett nekik, még annak ellenére is, hogy sok külföldinek – pláne olyanoknak, akiknek van saját tengere – nagyon furcsa, ha valaki édesvízi halakkal dolgozik. De igazából nem is ez számít, mert a legfontosabb értékmérő ilyenkor az, ami a forgatás után történik, amikor rárepül a stáb is az ételekre. Örömmel mondhatom, hogy elég hamar minden eltűnt a tányérokról.

A többiek menüiből mi volt a kedvenced?

A román srác töltött káposztája nagyon finom volt: agyagedényben, sütőben készült, többféle hússal, füstölt szalonnával, csontvelővel, de például mentát is tett bele. Valószínűleg erdélyi ihletésű recept lehetett, de ugye az egész a törököktől jön, szóval érdekes volt látni, hogy egy másik kultúrában hogyan dolgoztak fel egy ilyen ételt.

Ennek az ínycsiklandó menünek a receptjét is megismerhetik a TLC A legjobb karácsonyi vacsora című műsorának nézői (Fotó: Mihail Stetcu)

Ha nem karácsonyi ételekről van szó, akkor milyen gasztronómiai területek izgatnak?

A fine dining a fő érdeklődési területem, de érdekel a street food is. Azért igyekszem inkább az előbbivel foglalkozni. Ha pedig egyet ki kell emelnem, akkor az a japán konyha, ami óriási szerelmem. De ha európait is kell mondani, akkor Skandináviában most nagyon hódít a new nordic nevű irányzat, ami hihetetlenül izgalmas. Olyan, mint a dogmafilmek, csak ételekre lefordítva: nem használnak semmi olyat, ami náluk nem terem meg, vagyis nincs olívaolaj, nincsenek citrusfélék, csak azt használják, ami a környékről jön, oké, a skandinávok beleveszik Izlandot is, de lássuk be, hogy ez nem nagy könnyítés. De az eredmény egy természetközelibb és fenntarthatóbb konyha, amely rengeteg gyűjtögethető dolgot használ fel: zuzmókat, fenyőrügyet, ilyesmiket, ebből nagyon izgalmas dolgok jönnek ki. Sok ilyesmi a magyar konyhában is megvan, de a skandinávok az ilyesmiket még fermentálják, savanyítják, erjesztik is. A koppenhágai Noma nevű étteremben többször megfordultam már, ott például a konyha mögött van egy fermentációs labor is, ahol ilyesmikkel kísérleteznek.

A legjobb karácsonyi vacsora sorozatból most négy epizód készült el, lesz folytatás?

El tudnám képzelni, már ott főzés közben is megbeszéltük, hogy kéne ebből egy húsvéti változat is, meglátjuk, hogy ez összejön-e. Ha igen, akkor jó sűrű lesz a következő év, mert számos dologra készülök. Ebből az egyik titkos, még nem beszélhetek róla, de jövőre végre elkészül a könyvem is, amibe a legjobb, legizgalmasabb sztorikat gyűjtöttem össze az elmúlt évekből. Két-három éve gyűjtöm hozzá az anyagot, de nem akarom elkapkodni, mert tisztelem annyira az irodalmat, hogy ezt nem egyfajta újságírói munkának fogom fel. Emellett azt sem akarom, hogy a blogposztokat feldúsítva adom ki könyv formájában, hanem a nulláról szeretném rendesen megírni.

A TLC műsoraiban számos ismert gasztroszakértő feltűnt már, közülük találkoztál valakivel?

Anthony Bourdainnel majdnem találkoztam egyszer, amikor Budapesten járt. Épp New Yorkban voltam, amikor megkeresett a producere, aki megmutatta, hogy egyébként hova jár a stábjuk: egy kis koszos büfébe, ahol egy koreai fickó visz mexikói konyhát. Mindezt annyival nehezítve, hogy sem angolul, sem spanyolul nem beszél. De fantasztikus kajái vannak, viszonylag egyértelmű poénokkal, hogy például a tacóba koreai kimchit tesz, meg ilyeneket. Végül sajnos a Bourdain-találkozó nem jött össze, viszont ha már emlegettük a könyvet, azt is meg kell említenem, hogy nagyon szeretem a könyveit, egészen fantasztikusan szórakoztatóak.

Végezetül egy, a műsorhoz lazán kapcsolódó kérdés: nálatok a családban mi a menü karácsonykor?

Mivel ilyenkor amúgy is rengeteget eszünk, ezért igyekszem csökkenteni az otthon lévő kaják jelenlétét. Anyukáméknál szokott lenni nagy családi ebéd, meg a feleségem rokonainál is, ez nekem nagyjából elég is. Mindig van egy kis libamáj, meg hidegtálak, de inkább azzal próbálunk törődni, hogy ne együnk háromszor annyit – legalábbis én –, mint amennyit egész évben eszem. A fiam egyelőre még nagyon kicsi, ha majd lesz több gyerek is, akkor azért össze fogok dobni majd valamilyen karácsonyi menüt, de addig még van pár évem tökéletesíteni a halászlét és a desszertet – majd megnézem hozzá a saját receptemet a tévében.