Szabadidő

Retro televíziós bemondónők, ezért imádtuk őket

Tamási Eszter, Takács Marika, Kertész Zsuzsa – csak néhány név, akik a Magyar Televízió hőskorában szinte családtagjaink voltak. Most eláruljuk, miért szerettük őket annyira.

Tamási Eszter, Takács Marika, Kertész Zsuzsa, Kudlik Júlia, Endrei Judit, Berkes Zsuzsa, Baleczky Annamária – pár név a Magyar Televízió hőskorából, akik nap mint nap ültettek le bennünket a televízió képernyője elé. Bemondónők voltak, akiknek a fő feladata az volt, hogy felhívják a tévénézők figyelmét az épp soron következő műsorra. Ők vezették fel a Híradót, az Esti mesét, a Családi kört vagy az esti sorozatot, és bizony, nagyon tiszteltük, szerettük őket. Talán egy picit családtagnak is tekintettük őket, és mélyen gyászoltuk azokat, akik már elhunytak közülük. 

műsorvezető retro emlékezés

Kép forrása: Fortepan

De mi is volt a titkuk? Miért voltak ők ennyire közel a szíveinkhez? 

Játsszunk egyet: gondolj egy mai, magyar műsorvezetőre. Nem kell, hogy nevekkel dobálózzunk, nem kell, hogy konkretizáljunk. Csak gondolj valakire, hogy számodra is látványos legyen a különbség. Aztán térjünk vissza a „retró emlékekhez” és beszélgessünk inkább róluk. Róluk, akik:

  • Csak ültek egy széken és elmondtak pár mondatot. Normál hangerővel. Soha nem visongtak, nem hallottuk őket harsányan kacagni (urambocsá’ röhögni), visítani, sipítozni.
  • Nem volt fontos a dekoltázsuk vagy a szoknyájuk hossza: tökéletesek és gyönyörűek voltak visszafogott stílusú ruhákban is.
  • Nem tudtunk sokat a magánéletükről, mert nem harsogta minden magánjellegű napjuk történését a média.
  • Gyönyörűen beszéltek; fantasztikusan artikulálva, szinte kincsként ejtve ki minden egyes szót, hangot. 
  • Csak ültek. Manapság azt kell gondoljam, hogy minden televíziós személy túlmozgásos, de hogy két másodpercet is képtelenek megmaradni egy ültő helyükben, az biztos. 
  • Csak ültek egy stúdióban. Nem kellettek világító gömbök, villódzó fények, hurráhangulat, színkavalkád, milliós színpadkép. Bőven elég volt egy szimpla háttér, egy karosszék és ők. 
  • Semmi nem szólt a szenzációról, mégis olyan alázattal vezettek fel minden műsort, hogy azt az ember meg akarta nézni – főleg azért, mert a „Takács Marika ajánlotta”. Pont. 
  • Az alázatra visszatérve: éreztük, tudtuk, hogy ők tisztelik a nézőket, cserébe a nézők is tisztelték őket. 
  • Nem volt tapsgép a háttérben, de mi most legszívesebben megtapsolnánk őket és meghajolunk előttük, mert hálásak vagyunk nekik. 
  • Szerettük őket, mert ők szerették a televíziót, a munkájukat és a nézőt. 

Ilyen nagyon egyszerű volt ez. 

(via: Bouvet / Caféblog)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top