A nyolcvanas-kilencvenes években még nem volt annyi tévécsatorna mint most, így annyi szakemberre sem volt szükség – a kamerák előtt és mögött sem -, mint manapság. Ezért történhetett meg, hogy ha egy-egy új műsorötlet megszületett, azokat végül mindig ugyanaz a pár ember vezette: Virtay Tamás, Vágó István, Déri János, Kudlik Júlia, Antal Imre – csak, hogy párat említsünk a legnagyobbak közül.
Kudlik Júlia karrierje hajnalán – vajon milyen tévéműsort vezet épp? (Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán)
Ezért lehet komoly kihívás azt felidézni, vajon melyik produkcióban melyikőjük szerepelt? Ki vezette a Van benne valami!-t? Kié volt az Elmebajnokság. Vajon Vágó István vagy Egri János köszöntötte a nézőket a Leg..leg… leg című műsorban? Vagy lehet, hogy nem is ők, hanem Rózsa György?
Teszteld a memóriád, teszteld a tudásod: mennyire vagy képben a retró tévéműsorok világában? Most kiderül: keresd a kakukktojást!
Indulhat a kvíz?
Ezért szeretünk nosztalgiázni
Miért szeretünk nem előre, hanem inkább hátrafelé nézni, és a jövőn elmélkedés helyett inkább a múltba révedni? És miért vált az egyik legeladhatóbb termékké a világon a nosztalgia?Ez a fajta múltidézés egy átlagos emberi érzelmet jelenít meg, így számos ember azonosulni tud vele, márpedig ha valamivel sokan tudnak azonosulni, az gyorsan helyet szakít magának a tömegkultúrában. A nosztalgia megítélése a mai napig nem egységes, de abban a jelenség minden kutatója egyetért, hogy egyfajta keserédes hangulatként, érzelemként azonosítható, ami nemtől és életkortól függetlenül jelen van az életünkben. A nosztalgia azért keserédes, mert a múlt után vágyódás és a veszteségérzés mellett boldog emlékek felidézése is együtt jár vele, és ezek sajátos keveredéséből áll össze. Például eszünkbe jut a gyerekszobánk, ahol felnőttünk, és annyira boldogok voltunk, és ez mosolyt csal az arcunkra, ugyanakkor közben az is tudatosul bennünk, hogy közben felnőttünk, és a szüleink már amúgy is eladták a házat, vagyis abba a szobába már sohasem mehetünk vissza többé.
