Bajusz, lenőtt frizura, bőr -vagy farmerdzseki, lazaság, őszinteség – a legtöbbeknek, akik már éltek a 80-as években, talán így ugrik be Déri János figurája. Fesztelen stílusát, kellemes orgánumát DJ-ként is kamatoztatta, aztán került a Magyar Rádióhoz, ahol az ifjúsági osztályon már felfigyeltek riporteri képességeire. Innen vezetett az útja az MTV-hez és az Ablak című közéleti szolgáltatómagazinhoz, amelyben pillanatok alatt megszerette a szakma és a közönség.
Déri János: az egyik hiteles arc az Ablakban

1982. Tudósítás a Futapest futóversenyről, Az MTV riportereként Déri János kérdezi Wichmann Tamás világbajnok kenust. (Forrás: Fortepan/Rádió és Televízió Újság)
Az Ablak meglehetősen összetett, általában élő műsorként jelentkezett, rengeteg riporttal és közérdekű információval – Déri a stúdióban dolgozó csapatot és a kiküldött tudósítók munkáját is erősítette szerkesztőként és műsorvezetőként, nemegyszer oknyomozó újságíróként is.
Az egyre ügyesebb riporter egyszerre beszélte az újságírás és az átlagember nyelvét, pontosan, bátran, szórakoztatóan, szellemesen fogalmazott. Felkészültsége, teherbírása rendkívüli volt, élete végén beszélt is arról, hogy talán megtanulhatott volna lassítani, de vitte a szenvedélye.
Képes volt a legszárazabb közéleti témát is élettel megtölteni, a Kádár-rendszer fülledtségében is határozottan képviselte az átlagemberek nézőpontját. Értelmiségi volt, de nem elitista, harcos alapállásának köszönhetően számos alkalommal konfrontálódott főnökeivel a rendszerváltás előtt, és annak hajnalán, reggelén is. Az Ablakban eltöltött évek alatt számos emlékezetes, a közvéleményben nagy visszhangot kapott riportot készített, helyszíni bejelentkezéseivel, humoros megnyilvánulásaival a közönség egyik első számú kedvencévé avanzsálhatott. Sajnos kevés felvétel maradt meg ebből az időszakból, ezek közül az egyikben azt láthatjuk, ahogy a miskolci utca népe körülveszi Dérit, aki így jelentkezik be a stúdióba, hogy programot ajánljon, és megemlítse, hogy a mellette álló csibész valószínűleg Miskolc legpiszkosabb gyereke, akit nagyon vár már otthon a fürdővíz.
Sok dolga lett volna még Déri Jánosnak

Déri János 1985-ben. (Forrás: Szalay Zoltán/Forterpan)
Ahogy Magyarországra elkezdett beszivárogni a tisztább, demokratikusabb levegő, nyitottsága egyre színesebb feladatok felé vezette Dérit: egyik alapembere lett a Calypso Rádiónak és a Rádiókabarénak, írt a Hócipőbe, szerkesztette és vezette az Ez+Az című szórakoztató tévéműsort, amelynek egyik legsikeresebb rovata volt a PÁF, vagyis a Pocsék Áruk Fóruma, amely egyfajta rokona volt Fábry Sándor Dizájn Centerének – itt Déri leginkább a nézők által beküldött, sokszor viccesen hibás termékeket mutatott be a kameráknak. A rendszerváltás után sajátos éjszakai műsorokat is vezetett a tévében, és halála előtt két évvel indult a Nulladik típusú találkozások című, annak idején igen különlegesnek számító késő esti magazin, amelyben először foglalkoztak a honi képernyős nyilvánosságban paranormális jelenségekkel, elméletekkel, történetekkel.
Amikor beteg lett, egy ideig még dolgozott, viszont dermesztően gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy nincs menekvés. Túlzás nélkül az egész ország izgult érte. Mindhiába. Utolsó, médiatörténeti jelentőségű, felkavaró interjúját a heidelbergi klinikán adta Fodor Jánosnak. Reménykedett, de érződött rajta, hogy tisztában van tragikus helyzetével.
Utolsó napjait Mexikóban töltötte, ahol megpróbálkozott egy alternatív kezeléssel. Barátai, kollégái és tisztelői Budapesten színházi estet szerveztek Antal Imre, Bajor Imre, Zorán, Hobó, Farkasházy Tivadar és még sokan mások részvételével, hogy kezelését, kiadásait finanszírozzák. Az akkor már súlyos állapotban lévő Déri telefonon be is jelentkezett, így köszönte meg a segítséget és a szeretetet. 1992. április 22-én meghalt, alig 41 évesen.
A budapesti Visegrádi utcában néhány éve emléktáblát kapott, a Déri János-díj pedig a mai napig létezik – azoknak az újságíróknak adják, akik empátiájukkal és szakmai felkészültségükkel a legmagasabb színvonalon végzik munkájukat.