„Míg nincs panasz, nehéz erre figyelni” – foglalta össze sommásan véleményét Judit, akinek ugyan nincsenek súlyos panaszai, de azok közé tartozik, akiket hiába enyhébben, de szintén érintenek a visszeres panaszok. „Szerencsére nem vagyok nagyon visszeres, de olykor érzem, hogy »szúr«. És ennek már 15-20 éve” – mondta.
Ahogy az esetek többségében, nála is megvannak a családi előzmények, hiszen sokkal nagyobb az esélye visszértágulatok kialakulásának, ha valakinek a családjában megtalálható a betegségre való hajlam. Mindent persze nem lehet a génekre fogni, hiszen az örökletes tényezőkön kívül nagyon is számítanak a felesleges kilók, az álló- vagy ülőmunka, a rossz táplálkozás vagy a mozgásszegény életmód.
„A családunkban anyukám nagyon visszeres volt, többször operálták is, injekciózták. A nővéremnek is borzasztó a lába, én szerencsésnek mondhatom magam ezzel a csekély panasszal” – mesélte Judit.
Viszont éppen ezért számára nem csak üres szó volt a megelőzés. „Valószínűleg ezért is figyeltem magam sokkal jobban, mint egyébként tettem volna. Gyakran bekenem visszeres panaszokra ajánlott krémmel a lábamat, ha lehet, felteszem a lábam és tornáztatom. Helyes, ha már az előtt figyelünk a láb rendszeres átmozgatására, hogy a visszerek egyáltalán kialakulnának. Ha pedig pihenünk, akkor úgy tegyük, hogy feljebb legyen a lábunk, mint a fenekünk” – tette hozzá.
Ha további visszerek elleni praktikákról szeretnél olvasni, itt megteheted!