Sokszor azt érezzük, hogy egy mesterséges világ falai közé szorulunk, ezért ahol csak tudunk, igyekszünk kitörni a természetbe, próbáljuk életvitelünkbe becsempészni a természet kincseit. Kínában már 5000 évvel ezelőtt használtak gyógynövényeket gyógyítás céljából, majd később az ókorban és a középkorban is nagy becsben tartották a növények gyógyerejét. A XVIII. században történt némi változás, ugyanis akkoriban az orvosok úgy vélték, hogy gyógynövényekkel elsősorban a vidéki emberek kúrálják magukat; figyeljük csak meg, hogy napjainkban ismét visszatérünk a természethez.
A gyógynövény tartalmú fogkrémek és szájvizek a természetet jelképező minőséget és tisztaságot képviselik.
Az első fogkrém is természetes anyagokból készült mintegy kétezer évvel ezelőtt. Egy Escribonius Largus nevű latin orvos ecetből, mézből, sóból és finomra őrölt kristály keverékéből készítette el az első fogkrémet.
Az első fogkefe anyagát is a természet szolgáltatta: az arabok a bételpálma ágaiból faragtak kisebb pálcákat, fogkrém helyett pedig a fa termését használták. Később a bételpálma leveleit kagylók, csigák házából készült őrleménnyel keverték, melyből rágógumiszerű anyagot kaptak.
A szájápolás meghatározza testi-lelki egészségünket. A fogak ápolása egészségügyi és esztétikai kérdés is egyben, hiszen egy kedves mosoly, melyhez ragyogó fogsor párosul kellemes lehelettel, nemcsak megszépíti vonásainkat, hanem megnyerő külsőt kölcsönöz. Fogunk ápolása nemcsak azért igényel több törődést, mert a fogak jól látható helyen vannak, hanem egészségi állapotunkra is hatással van a megfelelő szájhigiénia. A nem megfelelően ápolt fogak emésztőszervi megbetegedéseket okozhatnak, a rossz fogakban nyüzsgő baktériumok eljuthatnak a vesébe, a szívbe és más szerveinkbe, komoly károkat okozva.