 |
| A 80-as évek legcikibb sztárhajai |
Minden bizonnyal jobban jártunk volna, ha a nyolcvanas évek a szépség-, illetve a divatiparban egyszerűen meg sem történik. Mivel azonban meg nem történtté tenni úgysem tudjuk, marad a jóleső, nosztalgikus szörnyülködés: következzenek az évtized feledhetetlenül kínos smink- és hajtrendjei!
A brutális páros és a Cindy Lauper-stílus
A korszak legjellemzőbb sminkje a brutális páros, vagyis az élénkkék szemhéjpúder és a rózsaszín vagy vörös rúzs kombinációja volt, melyet a lányok és asszonyok olyan magától értetődő módon hordtak akkoriban, mintha legalábbis kötelező lett volna. Vélhetőleg mindannyian őrzünk retinánkba égett emlékképeket – illetve jó eséllyel fotókat is – saját magunkról és/vagy családunk nőtagjairól, amint ezt a jellegzetes sminket viselik.
|
|
A bevállalósabb lányok persze nem érték be a „szolid” egyensmink viselésével, inkább a Cindy Lauper-stílusra kaptak rá: a legmerészebb, vivid színeket a legváratlanabb kombinációkban kenték az arcukra, melynek eredményeképp úgy festettek, hogy a paradicsommadár kispályás szürke verébnek látszott hozzájuk képest.
Légyláb és arcpír
Sem a szempillafestékek minősége, sem pedig az érvényben lévő trendek nem kedveztek a szempillák hangsúlyozása során a mértékletességnek. Akkoriban fel sem merült, hogy a légyláb-pilla különösebben ciki lenne. Az évtized egyik legfelkapottabb sminkterméke a színes szempillaspirál volt, főképpen pedig annak rikító kék változata, mely barna szemeken mutatott igazán rémisztően.
 |
| Madonna légyláb-pillás szemmel |
A korabeli sminkek kötelező kelléke volt a lehetőleg minél természetellenesebb színű, például narancs vagy pink színű pirosító, esetleg pirosító gyanánt az arcon elkent rúzs is.
Dauerbomba vagy kreppelés
Vélhetőleg sem azelőtt, sem pedig azóta nem fogyott annyi dauervíz egyetlen évtized alatt, mint a nyolcvanas években. Dauerrel és a már bebongyorított haj még hatalmasabbra tupírozásával lehetett ugyanis a leghatékonyabban elérni a hőn áhított hatást: mintha csak bomba robbant volna az ember trendérzékeny lányának – vagy fiának – hajában. A korszak dauerslágere egyértelműen a spiráldauer volt sűrű, szintetikus csigáival.
|
|
Aki nem daueroltatott, mégsem akart lemondani a látványos sörényről, az rendszerint kreppelte – vagy éjszakára tincsenként befonta – a haját, ezután pedig következhetett az elmaradhatatlan tupír, és persze a bőséges lakkozás, hogy a végeredmény minél tartósabb, keményebb és ragacsosabb legyen.
Bundesliga, frufruk, platinaszőkeség
Ha a nyolcvanas évek frizuráiról van szó, nem feledkezhetünk meg a szó szoros értelmében borzasztóan ikonikus Bundesliga-séróról sem. A sem esztétikusnak, sem pedig praktikusnak nem nevezhető hajviselet a nők és a férfiak körében egyaránt érthetetlenül népszerűnek számított. Különösen kellemetlen volt ez a frizura akkor, ha csak a felső, rövidebbre nyírt részt, vagy pedig kizárólag az alsó, hosszabb tincseket dauerolták, a haj másik részét pedig egyenesen hagyták.
 |
| A Poison együttes a 80-as években – izgalmas hajkoronák |
A frufru az említett frizurák mindegyikével kompatibilis volt, és leginkább kétféle változata ment: az egyik a tépett, elforgatott taréjszerű tupírfrufru, a másik pedig a decensen befésült – vagy becsavart, besütött – játékbaba-stílusú frufru.
Az évtized hajszíntrendjeit sem a visszafogottság jellemezte. Dívott az „égetett” platinaszőke, de – a ruha-, illetve sminkdivatban is domináns – erőteljes árnyalatok is megjelentek a hajakon, leggyakrabban melír formájában. A kevesebb több elve persze itt sem érvényesülhetett, lévén, hogy a „kevesebb”, mint olyan, érdeklődés hiányában elmaradt.
