Egy hongkongi fotós, Jo Farrell megdöbbentő fotósorozatot készített azokról a nőkről, akik az utolsó, még ma is élő elszenvedői voltak minden idők egyik legborzalmasabb szépségtradíciójának, az elkötözött lábak kultuszának.
A lábak elkötözése a X. századi Kínában jött divatba, a célja pedig az volt, hogy a lábak formája a lótuszvirágéhoz váljon hasonlóvá, ez ugyanis a szépség és a kívánatosság szimbólumának számított, és azt jelezte, hogy a lányból jó feleség, a férje alárendeltje lesz. A hagyományt 1911-ben tiltották be, de egyes vidékeken 1939-ig gyakorolták.
A kislányok lábát 4 és 9 éves koruk között “vették kezelésbe”: először füvek és állati vér keverékében áztatták, majd a talpon vágásokat ejtettek, a lábujjakat és a sarkat a lehető legközelebb húzták, majd a lábfejet szorosan összekötözték. A rettenetes fájdalommal járó eljárást másnaponként ismételték meg, aminek következtében a lábujjak egy éven belül eltörtek és begyűrődtek a talp alá. A kötést minden egyes lábmosás alkalmával még szorosabbra húzták.
Míg a városokban az elkötözött láb a gazdagság szimbóluma is számított, és azt jelentette, hogy a nőknek nem kell dolgozniuk, ezért lehet elkötözve a lábuk, a fotókon szereplő asszonyok vidéken éltek és bizony dolgoztak is, súlyosan deformált lábfejük és az ezzel járó kínok dacára is.
“Ők a legcsodálatosabb, legkedvesebb, leginkább nagylelkű és együtt érző nők, akikkel valaha találkoztam” – méltatta a képeken szereplő idős asszonyokat a fotós.
