Amikor belépsz egy összejövetelre, általában keresed más emberek társaságát ahelyett, hogy egyedül álldogálnál. Megfigyelhető az is, hogy a legtöbben kisebb csoportokban beszélgetnek, barátkoznak egymással. Mindez valójában nem újdonság. Az új-zélandi otagói egyetem kutatói arra keresték a választ, vajon milyen szempontok alapján döntjük el, hogy kinek a társaságát keressük.
A kutatók irányított kísérletet szerveztek a Dunedin városában álló Forsyth Barr Stadionban. 172 egymás számára ismeretlen embert invitáltak a 600 négyzetméteres küzdőtérre, és arra kérték őket, lazuljanak, ismerkedjenek, alkossanak csoportokat, amikor pedig úgy érzik, teljesítették a feladatot, emeljék fel a kezüket.
Központban a legszebb nők
A kialakult társaságokat ezután feloszlatták, a résztvevőket ismét arra kérték, alakítsanak új csoportokat, majd a kísérletet nyolc alkalommal ismételték meg. A kutatásban résztvevők mozgását számozott sapkáik alapján követték. A kutatók a kísérlet napján minden alanyt lefotóztak, egy háromfős “bizottság” leírta külső jellemzőiket, és hozzájuk rendelt egy értéket, ami azt fejezte ki, mennyire tartják vonzónak az illetőt.
A külön erre a célra készített mozgáselemző szoftverrel megállapították, az emberek átlagosan hatfős csoportokat alkotnak, és a hasonló küllemű vagy hasonlóan vonzó emberek keresik egymás társaságát – fejtette ki a kísérletet vezető Jamin Halberstadt, az egyetem pszichológiaprofesszora.
A csoportok leggyakrabban a legszebb nők, kevesebbszer a jóképű férfiak körül alakultak, legritkábban pedig kevésbé előnyös külsejű férfiakat láttak azok középpontjában.
Az aktivitást is vizsgálta a kutatás
Halberstadt professzor kutatócsoportja nem elégedett meg ennyivel, vizsgálták az emberek elhelyezkedését is. Abból, hogy ki hol állt, mennyire közel a társaihoz, arra próbáltak következtetni, az egyes tagok mennyire érzik magukénak a csoportot, mennyire hajlandók együttműködni a többiekkel. Mindezt egyszerű feladattal tesztelték. 500 darab 2,5 centi átmérőjű alátétet szórtak szét a küzdőtéren, amelyeket a csoportok tagjainak kellett összegyűjteniük a kihelyezett edényekbe.
A leglustábbak azok voltak, akik a legközelebb helyezkedtek másokhoz. Ők azok, akik egyedül jobban hajtanak, mint csapatban. Utóbbi esetében hagyják, hogy a többiek végezzék el helyettük is a munkát – tért ki rá Jamin Halberstadt.
A kutatás eredményeit tovább elemzik, kíváncsiak ugyanis arra is, mennyire számítható ki egy új, frissen formálódó munkacsoportba felvett ember későbbi aktivitása abból, ahogyan az első időkben viselkedik. A cégek HR-es munkatársai egészen biztosan tűkön ülve várják a kutatás konklúzióját – írja a Híradó.hu.
