Ahogy a mondás is tartja, a szépségért meg kell szenvedni – legyen szó bőrápolásról, frizuráról vagy épp szőrtelenítésről. Így nemcsak a nők, hanem sok esetben a férfiak is bevállalják a nehézségeket. Úgy tűnhet ugyan, hogy a szépségápolás terén a közelmúltban új dimenziók nyíltak a pasiknak, egyáltalán nem új keletű az, hogy figyelnek önmagukra és szépítkeznek. Ugyanis már az őskorban festették magukat, sőt a testüket is tetoválták. A hajukba csontokat és tollakat tűztek.
Az ókori Egyiptomban is viseltek sminket a férfiak, de az öltözködésük és hajviseletük is vetekedett a nőkével. Sőt, a frizuradivat akkoriban egyaránt vonatkozott nőkre és pasikra, és parókát is hordtak mindkét nem képviselői. A borotválkozás a történelmi feljegyzések szerint az ókorban vált divattá, ahogyan a hullámosított, illatos frizura is a férfiak körében. A hajukat előszeretettel világosították az ókoriak, a szőkébe hajló vörös volt a divat akkoriban – ehhez szappanokat használtak. A hajfestés a Közel-Keleten is népszerű volt a férfiak körében.
Az ókort követően háttérbe szorult a férfiak körében a szépítkezés, egészen a 17. századig, amikor a sminkelés újra teret kapott. A hófehér bőr lett az ideál, ezért ahogyan a nők, a férfiak is mindent megtettek azért, hogy minél halványabb színekben tündököljenek. Nemcsak a bőrüket, hanem a hajukat is fehérítették a legtöbben – mint azt ma már tudjuk, nagyon egészségtelen anyagokat használva. A parókák ismét trendik lettek. A hajviselet is folyamatosan változott. A hosszú haj sokáig menőnek számított, volt idő, amikor a férfiak is hajcsavarókat használtak. A szakáll viselése koronként változott, amikor hosszú szakállat hordtak a férfiak, általában rövid hajjal párosították, a rövid haj mellé pedig népszerűbb viseletnek bizonyult a hosszú, férfias szakáll. Sőt, a hajpótlástól sem riadtak vissza.