Szeretőt akarok!

Múlt heti körkérdésemre több tucat e-mail érkezett. Úgy tűnik, a szerető téma sokakat írásra késztetett, érintetteket és ellenzőket egyaránt.
A sok levél olvasása után azt hiszem, már én is tudok egy körülbelüli leírással szolgálni arról a nőtípusról, aki nagy valószínűséggel előbb-utóbb egy szerető karjaiban köt ki: „Öt hete nem feküdtem le a párommal. Vagy inkább ő nem feküdt le velem. De nálunk ez már nem is téma. A kapcsolatunk egy szenvedélyektől mentes, jól funkcionáló barátság, gazdasági érdekkapcsolat, szülői munkaközösség. Néha úgy érzem, már nem látja bennem a nőt, akibe egykor beleszeretett. Nemrégiben eldöntöttem, hogy egy szerető jelentheti a gyógyírt. Egy férfi, akiben ég a tűz, aki független, akivel jó és kielégítő az ágyban. Aki nem kéri, hogy hagyjam el a párom, akivel egymás titkos szövetségesei lehetnénk, aki izgalmat lop az életembe. Már csak meg kell találnom…”

A jó szex mindenkinek jár

Akár nő, akár férfi a csalfa fél, a megcsalásban mindig van valami bűnös izgalom, nem véletlenül tartozik a titkos vágyódással egyetemben a világirodalom legkedveltebb témái közé. Statisztikák szerint egyébként a nők 60 százaléka, a férfiaknak pedig csaknem háromnegyede legalább egyszer félrelép élete során. Igaz, a kettő megítélése teljesen más: a férfiak a szexuális hűtlenséget, a nők az érzelmi hűtlenséget tartják lesújtóbbnak.

Ha az evolúciós szempontokat nézzük, a férfi hűtlensége, vagyis a megcsalt asszony helyzete kevésbé fenyegető, hiszen a felszarvazott férfi joggal tarthat attól, hogy egy másik hím utódját és genetikai örökségét kell majd ellátnia és védelmeznie.
Ami pedig a női hűtlenség hátterében álló indítékokat illeti, ahogy a történetek is mutatják majd, számtalan eset létezik. Félrelépésükről valló olvasóimban azonban egy dolog közös: úgy vélik, hogy a jó szex, az ágyban kapott figyelem mindenkinek jár.

Egyes elméletek szerint a hűtlenkedés hajlam, illetve lelkialkat kérdése. „Tündérke” ugyan még csak gimnazista, de a szíve már most két fiúért dobog egyszerre. „Van egy elég komoly kapcsolatom, és biztosak vagyunk benne, hogy együtt maradunk. Csakhogy korábban egy olyan fiúba voltam szerelmes, akit minden tekintetben az ideálomnak tartottam. Az a bökkenő, hogy még most is vágyom arra, hogy valamit tőle is kapjak. Viszont a kedvesem tökéletes társ, csak talán túl hamar találkoztunk.”

Unalmas a nyugalom

„É.” nem csak azt osztotta meg velem, miért tart szeretőt, az ő történetében múlt heti témánk, a rosszfiúk-jófiúk párharca is életre kelt: „37 éves, csinosnak mondott nő vagyok egy gyerekkel és egy csodálatos férjjel. Az uram odaadó, kedves, figyelmes, mások által is nagyon dögösnek mondott pasi. Számára a hűség talán a legfontosabb erények egyike. Ezért is borult ki teljesen, amikor megtudta, hogy szeretőm van. De szeret, és azt mondta, nem képes elhagyni. A viszonyomnak azonban azóta sincs vége. Hogy miért van szükségem rá? Mert a szeretőm egy őrülten izgalmas, velejéig »rossz« fiú, akivel olyan szenvedélyesek az együttléteink, amilyet még soha senkivel nem éltem át. Mindkét férfira szükségem van, de közben pedig megbolondulok, hogy állandóan alibiket kell gyártanom. Nyilvánvalóan egyszerűbb lenne az életem, ha nem lenne szeretőm, de ha ő nem lenne, a házasságom sem érne semmit. Amíg nem volt ez a másik férfi az életemben, már évek óta képtelen voltam lefeküdni a férjemmel. Mióta szeretőm van, jó a férjemmel is. Viszont ha egy darabig nem tudunk találkozni, nem találom a helyem. Unalmas a nyugalom.”

Az ész és a szív csatája

Christine korábban elsősorban a munkájára koncentrált, ez állt élete középpontjában, így éveken át remekül érezte magát egy szeretői kapcsolatban. Sőt, azt is eldöntötte, hogy egy szerető sohasem léphet feljebb a Kedves rangra. Aztán tavaly novemberben jól megtervezett világába berobbant „Zé”, akiről nem hitte volna, hogy valaha többet fog jelenteni egy „numeránál”. „Ne lepődj meg, tudom, hogy ez férfiduma, de sajnos annyira emancipálódtam, hogy időközben megtanultam, hogyan lehet női lélekkel férfi módjára megélni a szexet. Átestem a ló túloldalára. Ha érdeklődöm egy férfi iránt, meg kell szereznem. Mert ha máshol nem, az ágyban igenis hatalmunk van felettük. Egész addig így gondolkodtam, míg nem találkoztam Zével, aki már első pillantásra is igazi őshímnek tűnt. Eszeveszett szerelem lett a miénk. A happy end azonban elmaradt, mert Zé házas, a szokásos problémákkal, otthon nincs szex, évek óta megy a huzavona, hogy váljanak-e, vagy sem. Hozzákötöttem magam egy olyan férfihoz, aki nyüszít minden komolyabb kötődéstől, ami velem kapcsolatos. Azon kaptam magam, hogy szerepet cseréltünk, és én lettem a numera. Átsírt éjszakák, kínokban telt hónapok következtek. Közben minden eszközzel megpróbált magához láncolni. Pár hónap múlva már vulkánként tört elő belőlem, hogy tovább kell lépnem. Az eszem és a szívem csatázott egymással. Most elutazik két hétre. Így előttem áll egy hosszabb időszak, ami esélyt ad arra, hogy végre a lelkem is kilépjen ebből a viszonyból.”

A falat kaparom, ha nem kapok szexet!

„Fiatalabb éveimben a sekélyes önbizalmam növeléséhez kellettek a szeretők, mert a kapcsolataimban egy idő után már nem éreztem magam olyan fontosnak – írja Melinda. – Nekem nem elég, ha csak a kapcsolat elején dicsérnek és rajonganak értem. Az indíték? Mindenképpen valaminek a hiánya, a figyelemé, a törődésé, a szexé. Harmincévesen már nem az önbizalomhiány irányít a szeretők karjaiba, hanem a szexhiány. Előző kapcsolataimban szinte mindennap szeretkeztünk, még évek múltán is. A jelenlegi párommal négy éve vagyunk együtt, de hiába próbálkozom, hiába trükközöm, fáradt és elutasító. Csakhogy nekem a heti egy-két alkalom kevés. Pedig úgy érzem, mindent megteszek: adok magamra, edzem a testem, szexisen öltözködöm, gondoskodó vagyok, vacsorával várom, mosom a ruháit, szeretem, kívánom, de a falat kaparom, ha nem kapok szexet! Mi a megoldás ilyenkor? Egy (vagy több) szerető. Ettől függetlenül a szerető mindig szerető marad. A legjobban mindig azt kívánom, akit szerelemmel szeretek.”

A szerető mint pozitív mellékhatás

Lívia több mint tíz éve él házasságban. Ám ahogy írja, ha nincs szeretője, hiányérzet gyötri: „Sokkal kiegyensúlyozottabb és családcentrikusabb vagyok, ha tudom, hogy van valaki a férjemen kívül, aki odavan értem, akivel jó »kikapcsolódni«, aki növeli az önbizalmamat. Ha éppen nem akad ilyen férfi, akkor helyébe lép az ingerültség és a hiányérzet.”

„Zöld szemű szörny” a húszas évei közepén járó férjes asszony, akit férje figyelmetlensége, nemtörődömsége és kritikái hajszoltak bele a hűtlenségbe. „Nap mint nap azzal találkozom, hogy a férjem szemében nem vagyok elég jó háziasszony, sem elég jó feleség, sem pedig elég jó szerető. Aztán jött egy másik férfi, aki éreztette velem, hogy lehet ez másképp is. Hogy van, aki észrevesz, aki utánam fordul, aki örül, ha lát. A többi már az előbbiek következménye volt.”

Zsuzsa szerint ha szerető után vágyódunk, vagyis nem hárítjuk egy másik férfi közeledését, azt mindenképpen figyelmeztető jelként kell felfognunk, ami rámutathat a kapcsolatunk hiányosságaira: „A szerető ideiglenesen gyógyírt jelenthet a problémáinkra, feltölthet minket energiával, kisimíthatja az idegeinket. Tisztábban láthatjuk általa, hogy mi hiányzik az életünkből. Jó alkalmat kínál arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal.”

Vigasztalódás és birtoklási vágy?

A hűtlenséget maximálisan ellenző levelek is érkeztek. Úgy igazságos, ha ezekből is tallózom. „Négy éve élek együtt a férjemmel, aki már a mézeshetek idején nagyon megváltozott, onnantól a szexet is úgy kezelte, mint egy számára nehéz megmérettetést. Szívesebben bámulta a tévét naphosszat – meséli »Póniló«. – Ennek következtében a szerelem nálam is hamar elmúlt, helyébe csalódottság és kiábrándulás költözött. Egy nap felbukkant egy régi barátom, akivel régen volt egy kis kalandom. Mégsem történt semmi közöttünk, mert én úgy gondolom, ha egy kapcsolat nem működik, ki kell lépni belőle, és nem egy másik férfitól várni a vigasztalást. Másrészt semmi biztosíték nincs arra, hogy ha a szerető lenne a társunk, egy idő után ne vennének ugyanilyen fordulatot az események.”

János többször volt már szenvedő alanya a női poligámiának. „Borzasztó érzés rájönni, hogy nem te vagy az egyetlen a másik életében. Aki szeretőt akar, és nem mond le az aktuális párjáról sem, az birtoklási vágyban szenved. A bizalmat nehéz megszerezni, de egy ilyen »öngóllal« örökre el is vész. Az élet nem marad önmaga adósa. Akik áldozatul esnek egy ilyen érzelmi csalásnak, azt gondolják, összefogott ellenük a világ. Valójában az elvetett magok hozzák meg a termésüket.”
Azt hiszem, „Rőt Macska” bölcs gondolatai méltó zárszóul szolgálnak: „Szeretőt tartani egyszerűbb, mint egy régi, rossz életminőséget feladni, és egy új életet teremteni. Ez utóbbihoz elszántság kell.”