Elkötelezni magunkat a másik mellett annyit jelent, hogy a jelenben hozott döntésemet érvényesnek tartom a jövőben is. Akkor is, ha a dolgok megváltoznak körülöttem. Akkor is, ha bennem…akkor is?
A pszichológiai kutatások a szerelem témakörével kapcsolatban sem tettek kivételt. Megvizsgálták, hogy mik azok a komponensek, amikből összeáll a szerelmesség érzése. A triász, ami ezt a felkavaró élményt okozza: az intimitás, a szenvedély és az elkötelezettség. Az intimitás a kölcsönösség érzéséből táplálkozik, a szenvedély a szexuális hajtóerő, és az elkötelezettség a szándék kinyilvánítása, hogy az illető megmaradjon a kapcsolatban. Miért ez utóbbi az a pont, amelyet nehezebben vállalunk? Mindenki így van-e ezzel?
 |
A nők társadalmi szerepe hosszú időn keresztül alárendelt volt, azaz nagyanyáink, dédanyáink számára a nőiség teljessége a feleség illetve anya szerep révén valósult meg. Ez nem jelenti azt, hogy a mai nők többségében nem ketyeg az a bizonyos biológiai óra, csak a társadalmi elvárások, szokások oly mértékben változtak, hogy a korábbi harmónia megbomlott. A felborult nemi szerepek, az önállóság mámorító érzése, a bridget jones-i „szingliség” kultusza, és a nők biológiai determináltságának ambivalenciája az elköteleződés bizonytalanságában öltött testet. Valódi döntésről (így valódi bizonytalanságról is) csak akkor beszélhetünk, ha valódi alternatívák vannak. Az egyedül levés attól értékelődik fel, ha magam választom, nem akkor, ha nincs potenciális partner a közelemben. Ha ebbe a fajta „szingliségbe” robban be Ő, akkor lehet bennünk egyfajta félelem az elköteleződéstől. Feladjam-e a jót, a bizonytalanért? Mi van, ha elmúlik az udvariassága, a szenvedélye, ha háztartási robotot akar csinálni belőlem, ha megcsal, ha megváltoztat, ha megváltozik…A változástól félünk leginkább.
 |
És mi a helyzet a férfiakkal? A köztudatban az él, hogy a férfiak körmükszakadtáig ragaszkodnak a függetlenségükhöz, a férfit „meg kell fogni az asztallal vagy az ággyal”, azaz megszerezni, birtokolni…Mint minden sztereotípia, ez is torz kissé, és nyilvánvalóan a régi társadalmi beidegződésekből táplálkozik. Mi lehet a férfiak félelme az elköteleződéssel kapcsolatban? Úgy tűnik, gyakran a szabadságuk és önmaguk feladását látják egy kapcsolat legalizálásában, legyen az házasság, vagy összeköltözés. A kontrollt, az új szabályokat, az alkalmazkodást. Az, hogy ki mennyire ragaszkodik a függetlenséghez azon is múlik, hogy nehezen szerezte-e meg, vagy esetleg egy másik, nagyon szoros kötés még fűzi valakihez – akár az anyjához…
Mindannyian félünk tehát a változástól, önállóságunk elveszítésétől, latolgatunk, mire jó esetben rájövünk, jobb függeni tőle, mint függetlenül élni nélküle. Hogy az elköteleződés felnőtt életünk fontos mérföldköve, és szeretnénk hinni, hogy döntésünk, egész életünkre szól.
