A leválás nem mindig történik ilyen zökkenőmentesen. Előfordul, hogy az anya, aki maga számára esetleg féltésként megfogalmazva ugyan, de csorbítja gyer-meke önállósodási törekvéseit, továbbra is kielégíti szükségleteit, dönt helyette, azaz valamilyen módon fenn akarja tartani a szimbiózist, azt üzeni: „csak általam működnek a dolgok”. Ha függésről van tehát szó, sokkal inkább az anya leválásának nehézségei lehetnek a háttérben, amit persze a gyermek egy idő után beépít a személyiségébe.
A leválás nehézségei anyák és fiúk esetében látványosabbak, több konfliktust jelenthetnek. Különösen igaz ez abban az esetben, ha az anya egyedül neveli a fiát. Ebben az esetben ugyanis a már felnőtt fiúnak több-féle szerepet kell betöltenie. Ő a családfő, anyjának a gyermeke, miköz-ben a támasza, védelmezője is. Életkorából fakadóan pedig új szerep vár rá: a férfié.
Az első esetben az anyjához és partneréhez egyaránt kötődő fiú a ketté-szakítottság érzését élheti át, azzal a téves elképzeléssel, hogy ha az egyik félnek ad, a másiktól vesz el. A második esetben mindkét fél el-fogadja azt a fajta kontrollt, és ne legyünk egyoldalúak, az ezzel járó szükséglet-kielégítést, és felmentést a döntések felelőssége alól, amit az anya nyújt.
Túlságosan komplex a helyzet ahhoz, hogy a leválási problémákra min-denki számára megfelelő receptet lehetne adni. Egy azonban bizonyos. Ezekben az esetekben a szereplők nem fekete-fehérek, bűnösök vagy áldozatok, hiszen ők maguk azok, akik ezt a rendszert, ezt a kapcsolatot működtetik, jól vagy rosszul, de együtt. És bármelyikük is változik vala-mely irányban, a többiek viselkedése vele együtt fog változni.