Elszakadni valakitõl

Kinga 24 marketingasszisztens

Nagyon nagy szerelem volt a miénk Gáborral. Persze, mindenki ezt mondja, de tényleg az volt. Főiskolás voltam, amikor megismerkedtünk egy buliban. Nekem azelőtt volt egy hosszú kapcsolatom, de így utólag tudom csak igazán megítélni, hogy az sokkal inkább barátság volt, mint szerelem. Elég gyorsan belegabalyodtunk, nagyon sokat voltunk együtt az albérletemben. Minden szép volt és rózsaszín, nyáron nyaralni mentünk, ahol már összeköltözésről beszélgettünk. Persze ez még akkor kivitelezhetetlen volt, hiszen csak elsős voltam. Később laktunk is együtt egy kis ideig. Egy évig minden nagyon szép volt, akkor kezdtek sokasodni az apró viták, ellentétek. Ennek ellenére soha nem veszekedtünk.

Szakítottunk. Majd belepusztultam. Pár hónap elteltével jelentkezett, azt mondta, kicsit változzam meg, konkrét ötletei is voltak. Visszafogadtam, s megint jó volt egy ideig, már nem tudom meddig, mert ez a szakítás, kibékülés számtalanszor megtörtént. Sőt, három éve ez van. Mindketten próbáltuk mással, másokkal, de mindig visszatalálunk egymáshoz. Közben ő is, én is sokat alakultunk, változtunk. Én nagyon sokáig mereven ragaszkodtam hozzá, ő is nagyon szeretett, de nem tudta elviselni a kötöttségeket. Most mintha megfordult volna a kocka: ő akar engem jobban, én nem tudom, hogy mit csináljak.

Nem tudom, hogy szeret-e még, hogy el tud-e úgy fogadni, ahogy vagyok, s ugyanezek a kérdések magammal kapcsolatban is felmerülnek. Még mindig melegséggel tölt el, ha meghallom a hangját, ha csak meglátom az autóját. De nem tudom, van-e jövője ennek a kapcsolatnak. Rengetegszer feltettem már ezt a kérdést, de a választ mostanáig sem találom.


Szerelemből barátság vagy fordítva?





Klári 26 földmérő

Együtt kezdtük Ákossal az egyetemet. Jóban, rosszban kitartottunk egymás mellett, együtt írtuk a puskákat, együtt készültünk a vizsgákra. Nagyon nagy volt köztünk az összhang, mindenki azt hitte, egy pár vagyunk. Pedig nem voltunk, csak nagyon jó barátok. Egy vizsgára való készülés közben megcsókolt, s onnantól kezdve tényleg szerelmespárt játszottunk. Nagyon összemosódott a határ a barátság és szerelem közt, sokáig nem tudtam eldönteni, melyik igaz ránk. Szerelmesek vagyunk, vagy csak nagyon jó barátok? Így, hogy úgymond együtt voltunk, állandóan martuk egymást, kötekedtünk, sértegettünk, teljesen kifordultunk magunkból. Jobb volt, amikor még csak barátok voltunk, akkor minden stimmelt, de miután összejöttünk, feje tetejére állt a világ. Mondanom sem kell, hogy szakítottunk, de már sosem tért vissza a barátságunk. Sajnos eléggé össze voltunk zárva: egy emeleten laktunk a koleszban. Továbbra is átjárt hozzám, együtt kajáltunk, de tanulni már nem tudtunk együtt, mert mindig összevesztünk. Féltékeny voltam, ha más lány jött a képbe, s ő is az volt, ha fiúztam.





Egyszer annyira összevesztünk, hogy megütött, de nem egyszer, hanem egymás után háromszor. Nagyon fájt, a lelkemnek leginkább. Egy jó ideig nem beszéltünk, köszönés nélkül mentünk el egymás mellett. Ma már nem vagyunk egymás közvetlen közelében, nem is hiányzik. Nem lett volna szabad a barátságunkat tönkretenni azzal, hogy többet, mást akartunk kihozni a dologból, mint amire az hivatott volt.