Felesége, a spanyol Johanna –akit később csak Őrült Johanna néven emlegetnek a történelemkönyvek- szintén beleesett a szerelem csapdájába, így kiváltképp nem nézte jó szemmel férje hódításait. Házasságukat színpadra illő féltékenységi jelenetek tarkították.
A fennmaradt anekdoták szerint egy alkalommal levélkét vett észre az egyik udvarhölgy kezében, amit a „céda” feltehetően a királyi csábítónak szánt. Johanna kitépte kezéből az árulkodó dokumentumot, és a hölgyet a nyilvánosság előtt alaposan elagyabugyálta, majd utolsó megaláztatásként a hölgy haját tövig lenyírta. Fülöp nem volt elragadtatva mediterrán felesége vérmérsékletéből fakadó reakcióktól, és egyre inkább eltávolodott az asszonytól. A fáma szerint Johanna a szerelembe, illetve a boldogtalan szerelemből adódó féltékenységbe őrült bele.
A túlzottan féltékeny nő ahelyett, hogy magához édesgetné kedvesét, magatartásával pont az ellenkezőt éri el, mint ami eredeti célja. Melyik férfi vonzódik egy nőhöz, aki állandóan perlekedik, szimatol, és legszívesebben vitrinbe zárná szerelme tárgyát. Johannának az őrült jelzőt sikerült megszereznie, manapság azonban nagyon divatos lenne a „hisztérika”, „sárkány” titulus is.
A végletes féltékenység nem szerencsés jellemvonás, ám zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy nem minden esetben alaptalan. Ismerve a férfiakat. De ez már más lapra tartozik.