Manapság a partnerválasztás fő kritériuma a kölcsönös vonzalom, ami figyelmen kívül hagyja az egykor uralkodó társadalmi konvenciókat. A harmincéves hajadon ma már nem vénlány, hanem önérzetes szingli, a negyvenéves nőtlen férfi pedig nem agglegény, hanem egzisztenciateremtésre koncentráló szabad ember. Mindenki akkor választ, amikor elérkezettnek látja az időt, és olyan partnert, aki leginkább megfelel egyéni igényeinek. Nem számít a vagyon, a társadalmi pozíció, a külvilág véleménye, az utódlás kardinális kérdése, sem a kor. Divat a szerelem, ami minden akadályt legyőz.
 |
Az időszámításunk előtti hetedik században készült, szigoráról híres törvénykönyvében Drákó nem ismert tréfát, és kerek-perec előírta, hogy a lányok milyen életkorban kötelesek kimondani a boldogító igent az adott életévet már betöltött férfiaknak. Az akkoriban dúló háborúk komoly veszteségeket okoztak az erősebbik nem lélekszámában, az utánpótlásra pedig nagy szükség volt. A húszas éveiket taposó zsenge fiatalembereknek nem volt módjuk nősülésre, hiszen a csatamezőn kellett bizonyítani férfiasságukat, nem pedig a hitvesi ágyban. 35 éves koruk felett azonban már az utódnemzésre kellett összpontosítaniuk, hogy újabb és újabb kiskatonákkal gyarapodjék a nép. A törvénykönyv előírta, hogy a lányok 16 és 20 éves korukban kötelesek férjhez menni egy 35 éves görög férfihoz. A körülbelül 20 év korkülönbség teljesen ideálisnak tűnt az adott körülmények között.
 |
A hatalmi és anyagi érdekek hosszú évszázadokon keresztül jelentős befolyást gyakoroltak a kötendő házasságokra. A lelki összhangnak még másodlagos szerep sem jutott. Ausztriai Margit még csak 3 éves volt, amikor 1483-ben egybekelt 13 éves vőlegényével, a francia Károly trónörökössel, ami egyáltalán nem számított kirívó példának a történelemben. Az alsóbb társadalmi rétegek lányos apái is hasonlóan gondolkodtak, hiszen a lánygyermek számára a lehető legjobb partit kellett megcsípniük.
A leendő férjnek olyan javakkal illett rendelkeznie, ami biztosítja az új család megélhetését. Az idősebb férfiak már többet tettek le az asztalra, és egzisztenciájuk jóval szilárdabb lábakon állt, mint egy tejfelesszájú fiatalemberé. Míg a férfi partiképességét a pénz és pozíció határozta meg, az asszony értékei közé, a hozomány mellett, az egészséget és a küllemet is besorolták, ami fiatal korban lényegesen jobb mutatókkal rendelkezett. Ezáltal gyakorta köttettek jelentős korkülönbséggel házasságok.
Természetesen ez nem zárta ki a szerelem lehetőségét. Gondoljunk csak Adyra, aki feleségül vette a nála 17 évvel fiatalabb Boncza Bertát, aki házasságkötésük idején szinte gyereklány volt még. Csinszka a nagy költőt szerette, míg Ady a megtestesült életerőt. Önként választották a közös életet, dacolva a külvilág véleményével.
A nagy korkülönbség nem akadálya egy harmonikus, boldog kapcsolatnak, mint ahogy a szenvedélyes szerelem se feltétele. De ez már más lapra tartozik.
