A saját és a partnerünk féltekéjűségét ismerni azért jó, hogy segítsen bejósolni párunk viselkedését, reakcióit, s hogy tudjuk, hogyan tapasztalja, éli meg a világot. Így kibővíthetjük saját viselkedési repertoárunkat is. Priscilla Donovan a következő praktikát ajánlja annak, aki kevert féltekéjű szeretne lenni partnerkapcsolatában:
1. Csináld azt, ami erőltetettnek, természetellenesnek hat számodra. Más szavakkal csináld pont az ellenkezőjét annak, mint amit különben kellemesnek tartanál.
2. Legyél alkalmazkodóbb partnered féltekéjéhez, pl. ha a balos párod olvasgatni szeretné a „Nemi örömök” című könyvet, olvasd vele, és beszéljétek meg, mi az, ami tetszik belőle. A jobbossal csak lapozd végig, és a képeket nézegessétek együtt.
3. Tapsolj a sikereknek! Szabad, sőt kell örülni, ha párod megpróbál alkalmazkodni a Te féltekédhez. Dicsérd meg, ha úgy látod, partnered megpróbál „kevert féltekéjű” lenni, pl. „Kedvesem, nagyon köszönöm a tegnap esti masszírozást. Csodálatos volt, nagyon élveztem.”
4. Az élet különböző. Vedd észre a jó oldalát, erősségét annak, amit a párod hozott a házasságba, a szerelmi életbe a számodra, és ez időnként jusson is eszedbe! Így mindketten megjutalmazottnak érzitek magatokat.
 |
Ezek a tanácsok triviálisnak hatnak, bár igen nehéz betartani őket. A lényeg az, hogy különbözőek vagyunk, s ezzel számolnunk kell. Azt kívánni, hogy valaki saját karakterétől teljesen eltérően viselkedjék, csak frusztrálni fogja mindkettőjüket, és megrontja a kapcsolatot. Figyelmen kívül hagyni a másik személyiségét, nem alkalmazkodni, több mint naivitás. Ha úgy érzed, hogy alkalmazkodásoddal feladod saját személyiséged, sürgősen lépj ki a kapcsolatból, míg nem késő. De, ha ez túl gyakran történik meg veled, érdemes elgondolkodni, hogy valójában mi van a háttérben. S ha ez egyedül nehéz, vagy nem megy, nem szégyen pszichológus segítségét kérni.
