Mítoszok
Az első mítosz szerint az egyedüllét nőies, a magány meg férfias. Az érvelés szerint a nők közösségibb lények, mint a férfiak, ezért jobban is szenvednek az egyedülléttől, mint a másik nem. Másrészt a férfiak szellemibb lények, mint a nők, ezért jobban keresik náluk a magányt. Mivel a kiindulópont mindkét esetben az, hogy a nő jobban rá van utalva a férfira, mint a férfi a nőre, az érvelés iránya szükségképpen körbeforog: ha egy nő egyedül van, annak oka kizárólag a férfi. Ha egy férfi magányos, annak oka a nőtől való menekülés.
Szabadság
A magány ezzel szemben olyan lelkiállapot, mely az emberi kapcsolatok nélkülözésében jelentkezik, társtalanságot és egyedüllétet is jelezve egyszersmind. Ha viszont én választom az egyedüllétet – legyek nő vagy férfi -, akkor soha nem lehetek magányos, mert választásom hátterében mindig ott van a közösség jelenideje. Mindig vannak körülöttem emberek, akikhez képes vagyok kötődni. Azonban önszántamból döntök úgy, hogy ideiglenesen eltávolodom tőlük, hogy megfogalmazzam önmagam, és utána visszatérjek a közösségbe. Mint amikor valaki felmegy a hegyekbe meditálni, ott jól érzi magát, majd visszatér a síkföldre. Többnyermekes anyukáknak ez kifejezetten ajánlott módszer a feltöltődésre. Az önmegfogalmazás ami körülhatároltságunk megerősítése természetesen nem választható el a fokozottabb öneszméléstől, önátvilágítástól, magunkbirtoklásától. De vajon azt is jelenti ez, hogy az egyedüllét eleve jellemzője a magát mind jobban tisztázó énnek, személyiségnek? Talán az egyedüllét az öntudat fokmérője is? Nem tudom. Mindenestre azt gondolom, hogy az egyedüllét önmagunk jelenléte, a magány viszont a másoktól való totális elhagyatottság. Ez pedig független a nemi szerepektől. Hiszen magány és egyedüllét között a választás szabadsága rajzolja fel a választóvonalat.
Van-e orvosság a magány ellen?
Persze lehet bölcselkedni a magányról vagy az egyedüllétről, de ez nem vezet sehova, ha az önmagunkról alkotott kép szerint magányosak vagyunk. Az alábbiakban a magány ellen próbálunk tanácsot adni – férfiaknak és nőknek egyaránt.
Elsőként talán leszögezhetjük, hogy a magányosság feladása csak tudatos belátás és elhatározás alapján mehet végbe. Külső eszközökkel nem lehet siettetni. A magány ellen nem az autogén térning, de nem is egy forró SPA fürdő szolgál orvosságként. Akkor hát mi?
Mivel a magányos ember a szemlélődés egyedüli módját abban látja, hogy teljességgel önmagára hagyatkozik, valamint kötődéseket és teljesüléseket nem másoktól remél, hanem csak önmagától, egy komoly belső számvetés a magány falai közül való kitörést elősegítheti. Ennélfogva a szabadon választható társas kapcsolatok mégiscsak esélyt jelentenek a nem magunk választotta magány feladására. Más szóval: a magány feladása hozzásegíthet a világra vonatkoztatottság lényegi feltételeinek megtalálásához.
