Szex

Nem a tv fontos, hanem a távkapcsoló

A távirányító is azon hétköznapi tárgyaink közé tartozik, amelynek fontosságát leginkább akkor érezzük, ha nem találjuk a szokott helyén. A családi élet és a párkapcsolat egyik feszültségforrásának generátora ez a néhány centis mûanyagdarab.

Már a szerkezet nevében benne foglaltatik annak nagyszerűsége. Kényünk-kedvünk szerint váltogathatjuk a csatornákat, színt, kontrasztot, hangerőt állíthatunk. Az ember a saját kis birodalmában – legyen az kanapé, fotel vagy franciaágy – kényelmesen irányíthat, anélkül, hogy bármiféle erőfeszítést kéne tennie.

A lakossági armageddon – a kávéautomata benyelte az aprót, lefagyott a Windows, fúr a kolléga, kerékbilincs, utána defekt hazafelé, kikap a csapat, gondolom, nem kell folytatnom – abban a pillanatban kikapcsolható, amikor az ember hazaérve behuppan a fotelbe, kinyit egy sört, és kezébe veszi a hatalom otthoni jelképét: a távkapcsolót.

Itt azonban szűkítsük is le a kört televíziókészülékünk távirányítójára. Persze a videó, dvd és a hi-fi cucc távkapcsolói is ott állnak szépen glédában, de ezek csak holmi segédeszközök, kiegészítők. Mielőtt a nemes kéj mámora átjárna bennünket közszolgálati csatornától a sportcsatornán át egészen a krokodil-piszkálgatós/elsüllyedt-tengeralattjárósig, jusson eszünkbe, hogy a hétfői adásszünet, a mai világban már mókásan hangzó két csatorna (na jó néha bejött a cseh kettő is) bár már a múlté, de voltak idők, amikor nem volt, nem lehetett nagy kapcsolgatás.

A férfi csatornát vált

De nem úgy, mint a nő. Nem ragad le az első csatornánál egyből hosszú percekig, hanem levág egy vizuális sprintet, ezalatt körbetekint, mint egy ragadozó, mire érdemes rámarni akkor és ott. Miután végiglapozta a kínálatot, a kezét ezen a nagyszerű találmányon nyugtatva megállapodik a kiszemelt csatornán. Ziher, hogy nem ott, ahol a nő szeretné. Aki ennek két perc után hangot is ad, majd átveszi az irányítást. Persze ő a legnagyobb precizitással választja ki a legunalmasabb adót, ami csak létezik az adott kábelszolgáltatónál. Jó-jó, mi pasik is beleszaladunk néha hasonló helyzetekbe, de hát ezért van a kapcsoló.

Takarítást, költözést, rendrakást, ágyról mindent lesöprős hancúrt követően, mint egy rossz szerető, képes napokra eltűnni, ami baromi bosszantó tud lenni – senki sem szeret a harmadik évezred elején a tv-hez ugrálni a takaró alól.
De az igazi dráma akkor következik be, amikor az imádott szerkezet kontakthibás lesz, nem működik valamelyik létfontosságú gombja, kilazul az elemtartó hátlap, celluxozásra szorul, rosszabb esetben pedig műszerész beavatkozását kell kérnünk.

A szerkezethez való tudatalatti ragaszkodás nem jelent igazi függőséget. Erős rokonságban van a wc-n olvasás nevű sportággal, de ez utóbbi már egy másik jegyzet témája. A férfiember kezébe belesimulva nyugvó távkapcsoló legalább annyira természetes dolog, mint ahogy ébredés után reflexszerűen igazít egyet a deréktáji szereléken. Megnyugtató érzés, kéznél van minden, ami kell.

És a megoldás? Vagy „betévézünk” egyedül – sör, rágcsa, hölgyek esetében édesség -, vagy hagyjuk a kedvest is érvényesülni. Esetleg újítunk még egy tv-t a másik szobába.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top