| Lakodalmi kisszótár | |
Alakoskodás: Az unaloműzésre, a fáradtság leküzdésére, a vendégek felvidítására szolgáló játék. Ilyen például a vén ló búcsúztatója, a kéregető koldus, a csikós és a pandúr, vagy az obsitos huszár és a drótostót jelenete, a verbuválás. A lakodalmi alakoskodás rendszerint obszcén, hiszen az ital hatására felszabadult felajzottság levezetésére is szolgál.
Díszek és jelvények: Mivel a paraszti kultúrában nem volt jellemző az írásbeli fogadkozás, a házasságkötéshez a régi jog, illetve szokásrendszer szerint számos szimbolikus tárgy szükségeltetett. Az esketés jelképe volt például a menyasszonyi koszorú, a lakodalmi zászló, a jegyajándék, a közszemlére tett hozomány. A menyecske főkötője pedig arra utalt: igen, megtörtént a nász. De a lakodalmi tisztségviselőknek is voltak külön, főleg bokrétákból, koszorúkból, szalagokból készült jelvényeik. Tisztségviselők: A házasságkötés szokáskörének lebonyolításában részt vevő személyek. Feladatuk: az előírt formaságok végrehajtása, a lakodalom megszervezése, illetve gyakorlati kivitelezése, valamint ők a násznép vezetői is. Tűz: A mulatság másnapjának reggelén, a lakodalmas ház udvarán vagy a falu erre kijelölt helyén, a hajnalkertben gyújtott máglya. Míg a násznép körültáncolja, a vőfélyek közrefogják a menyasszonyt, s többször egymás után átugratják vele a tüzet. |
Miután a házasságnak társadalmi vetülete is volt, nem csoda, ha a felek helyett sokszor a vagyon, illetve a rokoni szálak döntöttek, nem pedig az érzelmek. Nem volt ritka, hogy amikor a legény hazajött a tavasztól őszig tartó legeltetésből, anyja e szavakkal fogadta: Megházasítottunk, fiam! Mire a legény: Kit vettem el, édesanyám?
De nemcsak a fiúnak, hanem a férjhez adandó lánynak sem volt túl sok beleszólása abba, ki lesz a jövendőbelije. A 19. század végére már nem annyira a család, a rokonság rangja, hanem a házasulandók családjának konkrét anyagi helyzete lett a leglényegesebb szempont. Az ilyen típusú érdekházasságokra azonban ellenreakciók is jöttek. Ilyen volt például a leánylopás, ami nem jelentett mást, mint házasságon kívüli nemi kapcsolatot.
Másik fontos momentum: ha nemescsaládból származó leány jobbágyivadékhoz ment férjhez, akkor gyermekei bizony jobbágysorban maradtak. A férfi helyzetét a házasság sohasem változtatta úgy meg, mint az asszonyét, bár presztízse megnövekedett, hiszen házasember lett. Az asszonyt azonban asszonyi állat-nak, tehát alacsonyabb rendű, oktalanabb lénynek tartották. Hol volt még akkor a feminizmus! Ám a kiscsaládokban élő nők helyzete ellentétben a nagycsaládokban élő asszonyokéval önálló és jelentős munkakörüknek köszönhetően már elismertebb volt.
A házastársi hűséget is elsősorban a nő részéről kívánták meg, megszegése igen nagy bűnnek számított, s elkergetést, kiközösítést vont maga után. A férfiak csapodárságát, bár megszólták, nem ítélték el, s a házastárs sem tehetett érdemileg ellene semmit. A törvényes válás pedig ritka volt, általában csak a halál választhatta el a házastársakat…
De vissza az elejére, az esküvőhöz és a lakodalomhoz!
Egy tányérból esznek…
A lakomát mindig a lakodalmi tisztségviselők szolgálták fel. A legfontosabb persze az ebéd és a vacsora volt, külön szertartással bírtak. A szervírozás előtt vőfélyverset mondtak. A fogások szimbolikus jelentőségűek voltak. A kakas például a termékenységet, a csigatészta vagy a töltött káposzta a gazdagságot jelentette. A lakodalomban a ifjú pár egy tányérból való evése, egy pohárból való ivása a házastársi közösség kezdetét jelezte.
Szertartásos esemény volt a lakodalmi kalács elfogyasztása is. Az étkezéseket pedig italozás kísérte, ami azon kívül, hogy meghozta a jó hangulatot alkalmat adott a résztvevőknek, hogy jókívánságaikat elmondják az ünnepelteknek, amikor az egészségükre ittak. A lakodalmi menüt a gazdasszonyok készítették, az örömszülők által hozott nyersanyagokból.
 |
A hazai (hagyományos, alkalmi, illetve szertartásos) táncok leggazdagabb körét a lakodalom szokáskerete adja. Már az előkészület során, a főzés közben is ropják, a konyhatáncot pedig a násznép változatos menetkoreográfiái követik. Az esketést sok helyen paptánc zárja, míg az alföldi részeken, a lakodalmas háznál még a vacsora előtt sor kerül a szertartásos osztótáncra.
A vacsora után rendszerint a gazdasszonyok tánca nyitja a mulatságot, amelyet sok helyen megszakít a hivatalnokoké. Régebben éjféltájt került sor a menyasszonyfektető gyertyás fordulóra, s ma is ebben az időben tartják a menyasszonytáncot. Éjfél után különböző párválasztó és ügyességi társasjátékokkal szórakoztatják a násznépet, esetleg a vaskosabb tréfájú állatutánzó vagy a rendet alaposan felforgató lánc-, illetve a halottas táncokkal. Hajnalban a hajnaltűztánc zárja a mulatságot.
 |
Ki hinné, hogy a nászéjszaka régen jogi jelentőséggel is bírt? Az ifjú párt a lakodalmi tisztségviselők kísérték az ágyhoz, a lakodalmas ház egyik zárható helyiségébe (jobb híján a padlásra), ahol néhány órára magukra hagyták őket, hogy az elhálás megtörténhessék. A menyasszonyfektetést néhol gyertyás tánc vezette be, amely során az arának olyan cselekedeteket kellett végrehajtania, amelyekkel jelképesen leendő férje elsőbbségének elismerését bizonyította például lehúzta a lábbelijét.
Az ébresztés után egyes helyeken szokás volt az is, hogy a nyoszolyóasszony a feleség szüzességét bizonyító lepedőt közszemlére tette. Ha kiderült, hogy a lány mégsem volt érintetlen, akkor bizony a szégyenben maradt vőlegény családja elégtételt követelhetett. A palócoknál például igen szigorúan megkövetelték a legény házasság előtti önmegtartóztatását is. Akadt azonban olyan hely, ahol nem voltak ilyen szigorúak a szabályok. Egyes vidékeken ugyanis szívesebben vették feleségül teherbe esett lányt, aki termékenységét már a házasság előtt bizonyította. Erdélyben pedig a próbaházasság intézménye dívott, ahol a fiatalok hivatalos aktus nélkül éltek együtt, s csak ezután döntöttek a házasságról.
A menyasszonyfektetés előtt gyakran úgynevezett termékenységvarázslást is végeztek: például gyermeket hempergettek meg az ágyon. De szokás volt a nászágyba olyan tárgyakat is elrejteni, amelyek a mozgásra hangot adtak így a násznép sem unatkozott…
