Veszekedj és gyõzz!

Sok pár törekszik görcsösen a harmónia fenntartására, és él abban a hitben, hogy a konfliktusok csakis káros következményekkel járhatnak a kapcsolatukra nézve. Pedig mindez természetes velejárója a kapcsolatoknak a rózsaszínű ködös időszak elbúcsúztatása után. Ebben a stádiumban azért is gyakori a szakítás, mert sokan nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy „jé, ez az ember nem is ért velem mindenben egyet. Akkor tehát nem lehet ő Nagy Ő…” És ezzel a lendülettel idejekorán feladják, anélkül, hogy egy kicsit is megpróbáltak volna megbarátkozni a másik árnyoldalával.







Nincs mit szépíteni, itt lép közbe a gyávaság, a gyengeség vagy a kényelmesség. Mert igaz, hogy a konfrontáció nagyon kellemetlen és fárasztó tud lenni, de éppúgy hozzátartozik az emberi kapcsolatokhoz, mint a megértés vagy a törődés. Sőt, léteznek olyan párkapcsolatok, amelyekben az időről időre lejátszódó hangos jeleneteknek fontos feszültséglevezető, mi több, az érzelmeket és a kapcsolatot életben tartó funkciójuk lehet. A veszekedés az egymás mellett hallgatásnál is előrébb visz.

 

Hallgatni arany?

Minél bentebb vagyunk a kapcsolatban, a viták annál komolyabbá válnak. Eleinte maximum a „milyen filmet nézzünk meg” komolyságú konfliktusok kerülnek napirendre, később jönnek a „hová menjünk nyaralni?”, és végül a már tényleg sorsfordító jelentőségű, „most akkor elveszel, vagy sem?” típusú kérdések. A közös döntések is egyre felelősségteljesebbé és nehezebbé válnak. Aki már az elején megfutamodik, hogy bírná később a strapát?

Olvasd el szerzőnk többi írását is!

Baj van a férfiak hallásával? » Mély érzésű férfiak pácban » Növeld a férfilibidót! » Lankadt férfivágy » Szex, szerelem – még több cikk »

A krónikus konfliktuskezelők szokták alkalmazni az agyonhallgatást, vagyis úgy csinálnak, mintha nem vennének tudomást arról, hogy a nyugalmukra törnek. Csakhogy hallgatásuk nem mindig beleegyezés, és amit nem beszélnek ki magukból, az belül csinál helyet magának, előkészítve egy későbbi tányértörős, ordibálós etűdöt. A kritikát és a megvetést senki sem viseli jól. Márpedig egy veszekedés alkalmával – főleg, ha már belelendültünk – pillanatok alatt kialakul a szócsata, az egyik megbántja a másikat, vagy talán csak visszavág, és már rég nem a vitát kirobbantó téma a lényeg, hanem a diadalért, a „csak azért is nekem van igazam”-ért megy a harc. Nem telik el két perc, és már mindkét fél vérig van sértve. Sakk-matt.

 

Ne csinálj a bolhából elefántot!

Női sajátosság a problémák apokaliptikus méretűre való duzzasztása. Tegyük fel, hogy egy átlagosnak ígérkező estén a kedvesed közli veled, hogy elmenne este a barátaival, hogy kiengedje a fáradt gőzt. Te viszont lelki szemeid előtt már lefuttattad, ahogy a kanapén összebújva megnézel vele egy filmet. Sértettségedet nem tudván magadban tartani, azonnal belekötsz a tervébe, aztán csodálkozol, hogy indulatokat váltasz ki belőle. Hiszen ő csak egy kis pihenőre és szabadságra vágyik, és ahelyett, hogy támogatást kapna, korlátozva érzi magát. Valakinek engednie kell. Gondolj csak bele, olyan nagy katasztrófa lenne, ha egyedül kellene töltened az estét? Persze hogy nem! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenre rá kell bólintanod, de ha időnként nem adsz neki kimenőt, csak felesleges feszültséget gerjesztesz. Ezer alkalmatok lesz még pótolni a kanapézást. Ha elengeded, egy pont neked. És ez a pont bizony kiegyenlítésre vár!

 

Tulajdonképpen mi a bajod? 

Előfordult már veled, hogy amikor vitába bonyolódtál a kedveseddel, az az érzésed támadt, mintha ugyanezt a párbeszédet már számtalanszor lefolytattad volna? Nos, lehet, hogy így is van, azonban nem teheted őt felelőssé a férfinemzedékek és az elődei összes bűnéért!

Mielőtt leordítanád a fejét azért, mert (már megint) nem figyel, szétdobálja a holmijait, elkésik, nem hív fel, amikor ígéri, megbámult egy csinos nőt, vagy el merészelt menni a barátja vad legénybúcsújára, végy egy nagy levegőt, és ne zúdítsd rá minden férfiaktól elszenvedett keserűséged. Kizárólag az aktuális, megoldásra váró probléma lebegjen a szemeid előtt!

Nem okolhatsz mindig másokat a rossz hangulatodért vagy a sors kegyetlensége miatt. Amíg nem tudod helyén kezelni a benned tomboló kétségeket, addig kifelé sem leszel képes harmóniát sugározni. Aki pedig feszültséget hurcol magában, az a környezetére is kivetíti azt. Ha akarja, ha nem. 

A hisztivel nem sokra mész!

Végül, de nem utolsósorban, felejtsd el a hisztit, ha komolyan szeretnél „tárgyalni” egy férfival. A nagyjelenettel csak feltüzeled az ellenállását, vagy annyit érsz el, hogy ijedtségében másnap elvisz vacsorázni, vagy hoz egy csokor virágot, de ha nem tisztázzátok a gondot, a világon semmi sem fog változni.

A női hiszti egyfajta manipuláció. A nagyjelenet azért játszódik, hogy a férfi végre belássa, nagyon elszúrt valamit. Körülbelül 1 százalék be is látja, de a maradék 99 átlát a szitán, és teljesen indokolatlannak érzi az efféle női túlcsordulásokat. Jó részük azzal is tisztában van, hogy itt és most ő csak egy bűnbak, és igazából régebbi frusztrációk állnak a háttérben. De akárhogy is van, nem tudnak mit kezdeni a szenvedésünkkel. Sokkal inkább zavarja őket, hogy nem feleltek meg az elvárásainknak. Ráadásul a hisztit a legtöbb férfi a nők érzelmi hullámzásának tudja be. Nem mintha a pasiknak nem lennének érzelmi hullámzásaik, csakhogy beléjük nevelték, hogy ne nyafogással vagy látványos jelenetekkel engedjék ki a gőzt, hanem szépen rendezzék el önmagukban.

• Kis vitakódex •

Öt dolog, amit tarts szem előtt: • Hallgasd végig a másikat! Amikor kihoznak a sodrodból, nem könnyű tétlenül várni, hogy szót kapj végre, hiszen szeretnél azonnal replikázni. Erőltesd meg magad. Megéri! • Fontos a jó időzítés! A vita máris meddővé válik, ha egy hosszú munkanap után, hullafáradtan fogsz neki. Inkább várj egy megfelelőbb időpontra. • Ne készülj végeláthatatlan monológgal. Először foglald össze tárgyilagosan, hogy mi bánt. Ha sortüzet zúdítasz a másikra, azzal többet ártasz, mint használsz. Ráadásul a nagy hévben annyira elkalandozhatsz, hogy a valódi indíték eltörpülhet. • Keresd a megoldást! Ha már belevágsz a vitába, legyenek konkrét jobbító javaslataid a változtatásra. A „biztos azért nem hívtál, mert…” helyett a „ha legközelebb késel, hívj fel, légy szíves!”. • Légy konkrét! Ne menj vissza időszámításunk előtt kettőbe olyan dolgokhoz, amelyeknél a párod nem is foghatta az adást. Csak az aktuális dologgal hozakodj elő!

Öt dolog, amit ne tegyél: • Ne ordíts! Végül is kinőttél már a gyerekkorból, úgyhogy veszekedj úgy, mint egy felnőtt! • Ne pocskondiázd, kritizáld, alázd meg a másikat! Ha valami bánt, akkor tényként vágd a fejéhez, és ne negatív jelzők halmozásával kezdd. Vagyis ehelyett: „Nem lehet benned megbízni!”, inkább így tálald: „Nagyon bánt, hogy későn jöttél haza!” • Figyelj a testbeszédedre! Akármilyen idegesnek is érzed magad, ne kezdj el hadonászni, csapkodni, és ne is fordíts hátat! • Felesleges az ellentámadás – főleg, ha semmi köze az eredeti témához. Ezzel a másikat védekezésbe kényszeríted, és egyáltalán nem kerültök közelebb a megoldáshoz. • Ne sértsd meg a másikat! Mindegy, hogy ironizálsz, direkt odaszúrsz vagy gúnyolódsz, ha már kirobbant a vita, egyik sem jó fegyver a kezedben. Régen rossz, ha az a cél vezérel, hogy belegázolj a lelkébe, és nem az, hogy megtaláljátok a probléma kulcsát.