Nyaralásból szakítás?

Egy levéllel kezdem, amit Klára írt nekem: „A nyaralástól azt várná az ember, hogy még közelebb kerül a kedveshez, ehhez képest azon kaptam magam, hogy a strandon más nők fenekét fotózgatja, folyton veszekszünk, hogy ki főzzön, és egyáltalán mit együnk. Már-már ott tartottam, hogy hazajövök, és lezárom ezt a kapcsolatot. Őszintén szólva azóta sem hevertem ki teljesen azt a három napot a Balatonon! Egy héttel később nézem a képeket, egyiken sem mosolyog. A nyaralás oda vezetett, hogy most már csak azt figyelem, mikor borul a bili, és akkor szakítok. Minket nem összehozott, hanem eltávolított egymástól a nyaralás.”

 
Amikor minden felszínre kerül

Statisztikák szerint minden harmadik párkapcsolatnak a nyaralás teszi be a kaput. Ugyanakkor kevesen szakítanak a nyaralás ideje alatt, inkább megvárják a hazaérkezés időpontját. Általában mielőtt útnak indulnánk, úgy képzeljük ezt a várva várt időszakot, mint az évnek azt a hetét, amikor ki sem mászunk párunk karjaiból, és minden, de minden az élvezetekről szól majd. Akkor is így vélekedünk, ha az ominózus párkapcsolat már egy ideje komolyabb kihívásokkal küszködik. Nyár idejére azonban feltesszük a rózsaszínű napszemüveget azzal a meggyőződéssel, hogy senki és semmi nem ronthatja el a pihenésünket. Csakhogy amikor két halálosan fáradt és tüskés ember megérkezik egy apartmanba, ahol nyoma sincs az olyan figyelemelterelő hadműveleteknek, mint a munka, a barátok, a család vagy a háztartás, az addigra jócskán eltávolodott felek hirtelen kényszerként élik meg, hogy egymással kell foglalkozniuk. Mert nincs más választásuk.

Vészjósló jelek lehetnek, ha egyáltalán nem tudnak közös nevezőre jutni a téren, hogy mit csináljanak. Az egyik sétálni szeretne, a másik úszni a tengerben, és persze senki sem hajlandó kompromisszumot kötni. Ilyenkor könnyebben kerülnek felszínre azok a problémák, amelyeket a hétköznapok rohanása addig jótékonyan eltussolt. Erre csak rájátszik, hogy nyaralni általában eleve túl nagy elvárásokkal indulunk, szeretnénk mindent bepótolni, amit az elmúlt hónapban elszalasztottunk: a nagy beszélgetéseket, a spontán szexet, a közös élményeket. Ha pedig ezek a vágyak nem elégülnek ki, törvényszerűen jön a csalódottság és a morcos hangulat, és jönnek a viták, a veszekedések is.

A közös nyaralások buktatói

Persze ezek is főként akkor jelentenek veszélyt, ha már nem felhőtlen a kapcsolat. • Amőbalét: Nem szerencsés, ha soha egy perc szabadidőt se engedünk a másiknak. • Flört egy ismeretlennel: Vannak helyzetek, amikor kifejezetten színt lophat az életünkbe, a nyaralás azonban nem ez a helyzet. • Napágy: Ha valakit képtelenség elmozdítani a fekvő pozícióból, nem lesz túl izgalmas nyaralópartner, és már kész is a feszültség. • Nyugalom szigete: A friss szerelmeseket nem lehetne jobban elképzelni egy olyan helynél, ahol csak egymással foglalkozhatnak, de ha gondoktól terhelt a kapcsolat, ott, ahol nem sok lehetőség van a kimozdulásra, egyhamar egymás idegeire mennek a felek. • Konkurencia: A szingli bombázók közelsége a legtöbb bizalmilag hadilábon álló kapcsolatot fenyegeti. Hiszen melyik nőt ne frusztrálná, ha a kedvese le sem venné a szemét egy másik nőről? • Önmegtartóztatás: Könnyen elrontja a nyaralást, ha remeteként élünk, csak füvet rágcsálunk, és naponta több órát lenyomunk a fitneszteremben. A nyaralás lazításra való, ilyenkor a megfelelési vágyunkból is lejjebb adhatunk. • Pocsék szex: A „nyaralós szextől” hajlamosak vagyunk többet várni. Időnk biztosan több van rá, de a több kedv sajnos nem garantált. • Nagy csönd: Miért kéne folyton locsogni? Sokakat azonban az bánt a legjobban a közös nyaralás alatt, hogy a kedves nem beszélget velük eleget.

Megalázó helyzet

Kingával évekkel ezelőtt történt egy kellemetlen eset, és akkor megfogadta, soha többé nem szervez egyetlen férfinak sem nyaralást. Illetve telelést. „Hideg tél volt, egyikünk sem volt könnyű időszakban, nekem vizsgáim voltak, ő csak úgy általánosságban morcos volt, a kapcsolatunk sem a legjobb időket élte. Bementem a körúton egy utazási irodába, és a legszebb belföldi helyszínt kerestem egy háromnapos kiruccanásra. Gondoltam, mindkettőnknek jót tesz majd. Egy kastélyszállóra esett a választásom, ami meseszép környezetben állt. Bár ne tettem volna! Folyamatosan azt hallgattam, hogy ezt a pénzt másra is költhettem volna, például miért nem adtam oda inkább neki?(!) Ezt véresen komolyan gondolta, mivel ezt a kis telelést karácsonyi ajándéknak szántam. Nagyon rosszulesett ez akkor, hiszen a tanulás mellett dolgoztam, ennek ellenére nem sajnáltam sem pénzt, sem fáradságot. Erre ő folyamatosan húzta a száját és elégedetlenkedett. Ha jól emlékszem, még szexelni is csak nagy kegyesen volt hajlandó. A hibát ott követtem el, hogy nem szakítottam vele rögtön a nem túl vidámra sikerült telelésünk után, csak valamivel később. Azóta 5-6 év eltelt, de még ma is félnék meglepetés-hosszúhétvégét szervezni. Nem szeretnék ilyen megaláztatást újra átélni.”

Óvatosan a meglepetésekkel!

Amikor egy kapcsolat gyengélkedik, a meglepetések nem szerencsések. Hiszen ha olyan úti célt választottunk, amit igazából magunknak és nem kettőnknek pécéztünk ki, benne van a pakliban, hogy a párunk kizárólag a mi kedvünkért nem fog jó arcot vágni a kész helyzethez. A másik hiba az, hogy sokan úgy indulnak neki a nyaralásnak, mintha abban a néhány napban sülve-főve együtt kellene lenniük a párjukkal. Úgy érzik, ha kiengedik a felügyeletük alól, a kapcsolatuk feletti kontrollt is elveszítik. Ha a nyaralás mégis katasztrófába torkollt, a legtöbben a békesség kedvéért szemet hunynak a dolog felett, persze csak a pihenés végéig. Innentől kezdve azonban időzített bombává változnak, hiszen a másikat hibáztatják a katasztrofális üdülésért, bár ilyenkor már legtöbbször az előtte lévő hetekért, hónapokért és évekért is…