Szerelembõl szeretet?!

Félre a régi bölcsességekkel

A mesék úgy érnek véget, hogy „…boldogan éltek, amíg meg nem haltak”, de amint felnövünk, nyilvánvalóvá válik, hogy a boldogság közel sem ilyen egyszerű. Mindenkinek van egy tuti tanácsa, hogyan kell pasizni, milyen az álomesküvő, de arról senki sem beszél, milyen a boldog házasság. Magunkra maradunk, legfeljebb annyit mondanak, hogy a szerelmet felváltja a szeretet.

Húszévesen ezt az ember lánya persze zsigerből tagadja, harmincévesen kezd megbarátkozni a gondolattal, negyvenévesen pedig beletörődik, és később ugyanezt mondja a fiatalabbaknak, mint egy végzetes és elkerülhetetlen tényt.

Valószínűleg nincs minden párnál alkalmazható általános recept a boldog párkapcsolatra, de ha a lángolás elmúltával, több év együttlét után még mindig „nem szorít a cipő”, akkor nem jársz rossz úton. Ugyanakkor hiába kiábrándító, de szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a kapcsolat elején oly pezsdítő és kellemes figyelem az évek során átalakul. A szerelem érzése megszokottá válik, és az aktuális problémák nagyobb figyelmet kapnak.


Most már biztonságban

Ha végtelennek tűnik előttünk az idő – legalább negyven évet tervezünk együtt leélni –, akkor igen pazarlóak tudunk lenni. A házasság vagy a többéves kapcsolat sokszor elkényelmesíti mind a férfit, mind a nőt: nem kell már meghódítani a másikat, a reakciók kiszámíthatóak, a házastársi szerepeket kőbe vésték. Ilyenkor egyszerűen gondolj arra, hogy semmi sem tart örökké. Ha szereted a párod, mindennap mutasd meg neki, úgy, mintha ez lenne az utolsó nap, amikor szeretheted.

A párkapcsolat biztonsága legtöbbször csak hamis illúzió, olyan, mint egy jól megépített, de nem karbantartott ház. Az idő múlásával egyre több hibát találunk benne. Az első az unalom. A kiszámíthatóság ugyan biztonságot ad, de unalmas. A párkapcsolat beleszürkül a hétköznapokba, és ez nemcsak kiábrándító, de elkeserítő is. Ám mielőtt a másikra kezdenénk el mutogatni, nézzünk magunkba: Mikor lepted meg párod utoljára kedvenc csokijával? Mikor írtál neki szerelmes SMS-t? Az utolsó tíz telefonhívásból hány volt, ami arról szólt, hogy mennyire szereted? A kapcsolatotok elején mennyi szerelmes butaságot csináltatok együtt – azok most hol vannak? Kezdd el te!

Így elmennél randira?

Az ideális partner az évek során hétköznapi férfivá és nővé alakul, mégis Charlie-nak van igaza: „Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy.” A legtöbb férfi és nő egyet is ért ezzel, viszont a férfiak gyakran jegyzik meg – természetesen más feleségéről –, hogy jól elhagyta magát. Jogosan, mert sok nő gondolja, hogy ha megvan a férfi, ujjon a gyűrű, miért kellene odafigyelni magunkra? Nagyon egyszerű a válasz: hogy jól érezzük magunkat, és ne legyünk féltékenyek minden nálunk fiatalabb nőre.
A nő persze nem lehet minden pillanatban a végzet asszonya. Fárasztó is mindig, minden pillanatban jó nőnek lenni. Néha kell a melegítőnadrág vagy az agyonmosott hálóing, de egy okos nő figyel arra, hogy a pasija ne csak munkába menet és munkából jövet lássa csinosan. Nem azt mondom, hogy ablakpucoláshoz tűsarkút és miniszoknyát vegyél, hanem azt, hogy ne ess abba a hibába, hogy nem adsz magadra, amikor a pasiddal vagy otthon.

Vasárnap reggel, amikor belenézel a tükörbe, kérdezd meg magadtól, elmennék így az első randira? A válaszból tudni fogod, mit kell tenned… A megújulás ugyanilyen fontos, és nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is. A kapcsolat elején nagyon sokat beszélgetünk, közel kerülünk egymáshoz, de ha az évek során kifogynak a témák, távolodni kezdünk egymástól. A csend pedig falakat emel közénk. Járj nyitott szemmel a világban, hogy ugyanolyan érdekes legyél most is, mint anno.






Engedd közel

Feldmár Andrásnál A tudatállapotok szivárványában olvastam először arról a házaspárról, akik övükbe egy háromméteres rudat kapcsoltak. Ők sem közeledni, sem távolodni nem tudnak, vagy helyesebb, hogy nem akarnak, mert ez így egyszerre kényelmes és biztonságos. Ugyanerről beszél Riekje Boswijk-Hummel is. A párkapcsolatban egy idő után megmerevednek a szerepek, de ezek – mivel senki nem mondja meg, hogyan kell jól csinálni – előbb vagy utóbb fojtogatóvá válnak.

Meg akarsz változtatni mindent, de saját boldogtalanságodért másokat okolsz – leginkább a párodat? Azt reméled, hogy ha elhagyod, vagy ő megváltozik, akkor neked jobb lesz. Zsarolod, hisztizel, veszekszel, manipulálod. De semmi eredményre sem jutsz. Még ezzel is, ahogy eddig mindennel, önmagadat ámítod, de észre sem veszed. Pedig ha megnyílnál, őszintén elmondanád, mi bánt, mi fáj, mi bosszant, mi kedvetlenít el, nemcsak kiszolgáltatnád magad, hanem közelebb engednéd magadhoz. A bizalom bizalmat szül, és kapcsolatotok erősödik.


Legyél kívülálló

Olyan könnyű mások kapcsolatát átlátni, észrevenni a csúsztatásokat és a féligazságokat. Saját párkapcsolatunkban sincs más választásunk. Néha kívülállónak kell lennünk, és mindent meg kell kérdőjeleznünk. Főleg azt, amit gondolunk és mondunk, mielőtt túlzottan belehergelnénk magunkat. Ilyenkor nem árt „belebújni” a másik bőrébe, felvenni az ő nézőpontját, és úgy górcső alá venni a vita tárgyát. Szembe kell néznünk azzal, hogy gyakran tévedünk, és nincs mindig igazunk.

Ha idős embereket kérdezgetek arról, hogy mi évtizedek óta tartó házasságuk titka, akkor legtöbbször azt felelik, hogy a türelem, az elfogadás és a bizalom. A türelmet könnyű összekeverni az eltompultsággal, az elfogadást a belenyugvással, az eljátszott bizalmat pedig szinte lehetetlen teljes egészében visszaszerezni.







Volt idő, amikor mindent összekevertem mindennel, és az a legszörnyűbb, hogy észre sem vettem. Saját kis álomgyáramban ültem, és futószalagon gyártottam az illúziókat. Kegyetlen, de így utólag nagyon józanító és boldogító volt a felébredés. Azóta néha megcsípem magam, és kilépek saját kis mókuskerekemből. A változáshoz nem szükséges egy válás – bár néha elkerülhetetlen –, viszont érdemes figyelni a körülöttünk lévő emberekre, mert ők saját szűrőjükön keresztül minket tükröznek vissza.


Dobozos vagy üveges?

Figyelj oda, hogy mit mond a párod/férjed! Sört vettünk. Már rutinosan meg sem álltam a dobozos söröknél, mert azt a férjem nem szereti, de elkaptam egy pár veszekedését. A nő éppen azért perlekedett, mert a férje úgyse fogja visszavinni az üvegeket, vegyen inkább dobozost. A férfi hasonló hangnemben válaszolta, hogy igenis vissza fogja vinni. Persze számomra egyértelmű volt, hogy a férfi nem fogja visszavinni az üvegeket, a nő pedig veszekedni fog miatta. Én úgy döntöttem, hogy a hülye üveg nem számít. Nem érdemes miatta veszekedni. A pasim nem szereti a dobozos sört, majd megoldjuk az üvegek sorsát is. Az élet olykor nagyon egyszerű, kár feleslegesen bonyolítani.

Az élet dolgait muszáj fontos és kevésbé fontos dolgokra osztani, viszont a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha saját értékrendünk szerint osztjuk fel másoknak is. A házasság nem jelenti azt, hogy most már mindenről egyformán gondolkodunk, mindenről egyezik a véleményünk. Egyenlő társak vagyunk, olykor különböző véleménnyel. Nem lehet cél az ostor megszerzése, nem kényszeríthetjük akaratunkat a másikra, mert az csak hatalmi harchoz és boldogtalansághoz vezet. Hiába működik egy kapcsolat látszólag tökéletesen, a felszín alatt igenis lehet hatalmi harc. Megint csak ugyanaz a feladat, nézz magadba, és egy-egy felismerés, beismerés jobbá és erősebbé teheti a kapcsolatodat, megőrizheti és újra és újra megújíthatja a szerelmet.

Riekje Boswijk-Hummel könyve, A párkapcsolat forradalma tudományos igényességű, mégis bárki számára könnyen érthető mű. Részletesen taglalja a boldogtalan párkapcsolatok okait, és nemcsak elméleti, hanem gyakorlati útmutatót is ad, hogyan lehet a megrekedt vagy válságba jutott házasságokat jobbá, boldogabbá tenni. Aki varázslatos praktikákat remél, csalódni fog, mert a könyv sokkal inkább arról szól, hogyan tudunk szembenézni önmagunkkal, és ezen keresztül jobbá tenni párkapcsolatunkat. Szerző: Riekje Boswijk-Hummel A könyv címe: A párkapcsolat forradalma – Hogyan élesszük újjá a szerelmet? Kiadó: Ursus Libris Könyvkiadó