Szex

Ha a Nõ a baj…

Tegyük fel, hogy emberünk megismer egy kedves, életvidám, odaadó lányt, majd 1-2 év múlva döbbenten figyeli, ki az az idegen, aki bevette magát az ágyába, az életébe. Mert mintha köszönõ viszonyban sem lenne azzal a jelenséggel, akibe beleszeretett.





Ki az érzelmi hullámvasútból!

Ha magadra ismertél a lenti 6 típus valamelyikében, itt az ideje, hogy feltedd magadnak az alábbi kérdéseket:

• Figyeld meg magad! Mely helyzetek hozzák ki belőled az „idegent”? (Például mikor kezdesz kihátrálni egy helyzetből ahelyett, hogy kiállnál az igazadért?)

• Mennyire látod reálisan a társadat ezekben a helyzetekben? Biztos, hogy alapos indokot szolgáltat arra, hogy kibújj a bőrödből, és rosszul érezd magad?
• Mitől éreznéd magad jobban a kapcsolatodban? Módodban áll-e tenni ezért?

• Biztos, hogy a párod tudja, mire van szükséged a lelki stabilitáshoz?

• Ugyanolyan kritikus vagy magaddal szemben is, mint a pároddal? Biztos, hogy neki kell megváltoznia?

• Mi mindent (sérelmet, rossz beidegződést) hurcolsz magadban, amelyeket szívesen „letennél”? Ha erről következetesen listát készítesz, azt is tisztábban látod majd, hogyan tudnál megszabadulni tőlük!
A párkapcsolati lét, no meg az idő vasfoga mindenkin meghagyja a nyomát. Még a tipikusan férfiaknak tulajdonított hátradőlés sem idegen tőlünk, nőktől, és a párunk sem mindig a legjobbat hozza ki belőlünk.

Megeshet, hogy az általa ismert és szeretett énünk – hogy e skizoid képzavarral éljek – valamiért összehúzza magát bennünk, és hagyja, hogy a kellemetlen zsörtölődő, elégedetlen, hisztis vagy az idegesítően tapadós, elfogult, túlérzékeny vagy önfeláldozó érvényesüljön.

Megeshet, hogy tágabb környezetünk nem is kap ebből az arcunkból, mert kizárólag a kedves képes előcsalogatni belőlünk. Ha mégis észlelik, gyakran nem is tudják, miként adják a tudtunkra, hogy ideje leszállni a Földre a kétszemélyes bolygóról, ahol – ha bevalljuk magunknak, ha nem – nem is érezzük olyan komfortosan magunkat. És különben is, hová tűnt az a lány/nő, aki nem is olyan régen még ura volt az érzéseinek?


Férfi a katasztrófa sújtotta övezetben

Az újságokban vagy a tévében is nagy népszerűségnek örvendenek azok a cikkek és műsorok, ahol a jelentkezők külsejét átváltoztatják. Sminket, új frizurát kapnak, alkatukhoz illő ruhákba bújnak, az összhatás pedig igen kellemes, hiszen néha fényévnyi a távolság az „ilyen volt” és az „ilyen lett” fotók között. A párkapcsolatokban is formálódunk, igaz, ez inkább afféle belső fejlődés, bár az sem ritka, hogy a kapcsolati kényelem vagy a kapcsolati káosz a kilóink számában is megmutatkozik.

Amikor bizonyos élethelyzetekben előbújik belőlünk az a kellemetlenkedő másik, vagy az a mimóza, aki halálra szorongja magát, eleinte talán fel sem fogjuk, hogy az átváltozásunk nem vált előnyünkre. Aztán meg nem értjük, hogy az a szegény férfiember miért bámul úgy ránk, mint borjú az új kapura, amikor ránk tör a tányértöréssel kombinált hiszti, parancsokat és ultimátumokat osztunk, vagy lélegzetvételnyi nyugalmat sem hagyunk neki.

Persze amíg tombolnak benne a vágy hormonjai, mindent lenyel, és ha türelmes típus, később is hajlik erre a megoldásra, hiszen pontosan tudja, hogy a vádjaink ellenére nem vetkőztette le a szemével azt a pincérlányt, nem lóg a kelleténél többet a haverokkal, és tényleg nem tart minket kövérnek. Ám ettől függetlenül esze ágában sincs parancsszóra mosogatni, mert férfiúi büszkeség is van a világon. Ha viszont ezek a női természeti katasztrófák nem kompenzálódnak valahol, ott nincs más hátra, le kell kötözni magunkban a jól fejlett sárkányt, vagy felrázni az egyre bizonytalanabb mimózát, és megváltozni – ezúttal előnyünkre.

Íme néhány tipikus rossz alteregó, akikkel, higgyük el, nem könnyű együtt élni – még a legelszántabb, legbátrabb, legharcosabb férfinak sem.







1. Az érzelmi terrorista

Hideg mérlegelő, született üzletasszony, ám ez esetben az érzelmekkel üzletel. Önmagában mindent feltételekhez köt, és időnként efféle mondatok hagyják el a száját: „Majd ha te…, akkor majd én is…” Mindig csak a saját szemszögéből vizsgálja a történteket, nem sokat foglalkozik azzal, mi zajlik a férfi lelkében, a lényeg, hogy ő megkapja, amit elvár. Ráadásul nagyon is tisztában van párja gyenge pontjaival, és különös kegyetlenséggel mér rájuk csapást, ha úgy érzi, veszélyben a tekintélye.

Bármiből is robban ki konfliktus, neki meg kell nyernie a csatát. A „legjobb védekezés a támadás” elvét vallja, így inkább ő okoz fájdalmat, mintsem letörve kerüljön ki egy szituációból. Egyet felejt el, hogy a kapcsolat nem uralmi harc, és a férfi is megértésre és kompromisszumokra vágyik.







2. A hisztérika

Labilis, kiszámíthatatlan, gyakran reagálja túl a dolgokat, a leglehetetlenebb helyzetekben rendez látványos és hangos jeleneteket, esze ágában sincs visszafogni magát, ha szakad a cérna. Férfi legyen a talpán, aki képes követni a hangulatváltozásait, bár ha szerencséje van, a párjának talán imponál szenvedélyessége.

A hisztis nő tartozékai még a tartós duzzogás, a szemrehányások ipari mennyiségű gyártása, az egyszer fent, egyszer lent hangulat. A legidegesítőbb benne, hogy szegény embere sosem tudhatja, mikor és mivel lépi át azt a küszöböt, ami annyira felpiszkálja a sárkányt, hogy rögvest tüzet kezd okádni.







3. Az áldozat

Hagyja, hogy hatalmat gyakoroljanak felette, sőt akár megfosszák önálló akaratától, aminek egyébként sem igazán ad hangot. Mindent elfogad, mindennel egyetért, talán nem is veszi észre, mennyire belejött a bólogatásba. Más esetekben ő maga rakja bele magát a „lúzer asszony” szerepébe, borúsan szemléli a múltat, és meggyőződése, hogy akármennyire igyekszik, a világ így is, úgy is összeesküdött ellene. 

Egyvalamit azonban biztosan nem tud titkolni: a boldogtalanságát… A férfi pedig kudarcként éli meg, ha nem képes egy nőt boldoggá tenni, oda-vissza csapódnak a sérelmek, és máris csatatérré változik a kapcsolat.



4. A tapadókorong

Ha nincs mellette a Férfi, frusztrált és lehangolt lesz, nem találja a helyét, ezért folyton-folyvást igényli párja társaságát. Ahová csak teheti, elkíséri, nem sok kimenőt adva neki. Amíg egy pasi partner ebben, nincs is semmi baj, de a legtöbb férfiban él a szabadság utáni vágy is, így egy ilyen nő mellett fulladozni kezdhetnek.

A „tapadókorong” többnyire saját kishitűsége miatt nem enged a gyeplőn, mert az a kényszerképzete, hogy amint embere kiteszi a lábát, bizonyára talál egy jobbat magának. Itt az ideje egy önbizalomtréningnek!











5. Az örök elégedetlen

Elképzelt egy herceget magának, akit aztán jól belevetített egy arra járó hódolóba, összebútorozott vele, majd rájött, hogy az illető fiatalember mégsem a régen várt herceg. Ami önmagában nem is lenne baj, csakhogy neki ez annyira megfeküdte a gyomrát, hogy minden baj okozójának tekinti. Már semmi sem elég jó neki, persze ő maga nem sokat tesz a továbblépésért, egyszerűen várja, hogy a férfi észbe kapjon.

A férfiak viszont nem túl erősek gondolatolvasásban, viszont rosszul tűrik, ha soha nem kapnak pozitív visszacsatolást, így – hacsak nem tartja őket össze gyerek, ház, kocsi, amelyek megnövelhetik kicsinykét a toleranciaküszöböt – könnyen beköszönthet az itt a vége, fuss el véle.


6. Az elfogult

Ő az, aki inkább a környezete számára idegesítő, mert semmi másról nem tud beszélni, csak az ő Ferijéről/Palijáról/Robijáról, róla viszont akár órákig, és kizárólag szuperlatívuszokban. Lehet az a legizgalmasabb csajos program vagy akár egy mély baráti beszélgetés, ha Feri/Pali/Robi megcsörrenti, minden más hamvaiba hullik. Amikor vele van, kár is megzavarni, mert úgyis kizárólag rá összpontosít, és egyáltalán nem érdekli, mi történik a külvilágban. Számára egyébként minden újabb kísérlet az Igazit hozza, és látszólag állandóan valami szerelemféle érzés uralja. Ha szerencséje van, nem kell csalódnia, de ha nincs, az ő bájos álarca is nagy robajjal hull majd alá.





 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top