Női berkekben alakult ki az a téveszme, miszerint egy párkapcsolati létre vágyakozó férfi hipp-hopp találhat társat magának, így akivel semmi nagy gubanc nincs, pillanatok alatt elkel. Ilyen értelemben a hosszabb ideje szabadon „szállingózó” pasiknak vagy eszük ágában sincs megállapodni, vagy pedig bármelyik pillanatban kiderülhet róluk valami terhelő, ami a fehér lovas hercegtől mérföldekre repíti őket. Lássuk, hogy melyek azok a „félelmetes” tények, amelyek gyorsan kedvünket szeghetik.
Éppen túl van egy házasságon.
Tévhit: Tuti traumáktól sújtott, és tudni sem akar egy komoly kapcsolatról.
Miért is lehet ez eltántorító tényező? Azért, mert elsők szeretnénk lenni egy férfi életében. És mivel a fantáziánk már kezdetben is messzire szárnyal, a második ara szerepe egyáltalán nem tűnik olyan vonzónak. Rossz megközelítés… Hogy miért? Mert az elvált férfi meghozott egy döntést, ahelyett, hogy a kihűlt házasságában kalandokkal vigasztalódott volna. Vagyis a gyáva hazugságok helyett az új élet mellett döntött.
Másrészt – ha hosszú ideig élt a feleségével – fura lenne, ha a válás után nem sokkal már vidáman új társát keresné. Ebből inkább arra lehetne következtetni, hogy érzelmileg nagyjából egy hal szintjén áll. Hiszen egy fájdalmas szakításba mindig belehalunk egy kicsit, és időt kell hagynunk a „gyászra”. A kérdés az, hogy amikor találkozunk vele, túl van-e már nagyjából ezen a fázison, mint ahogy azt is meg kell vizsgálnunk magunkban, hogy képesek vagyunk-e akceptálni, hogy maholnap nem fog az oltár elé vezetni minket.
Jó hír továbbá, hogy az elvált férfiak sokat tanulnak az első házasságukból, nyugodtabbak és inkább elfogadásra képesek, mint agglegény társaik.
Nem túl sikeres a szakmájában.
Tévhit: Nem elég életrevaló.
A munka témakör elég gyorsan terítékre kerül, és ha öltönyös bankárról vagy magabiztos vállalkozóról ábrándoztunk, csökkentheti a lelkesedésünket, ha az udvarlónknak kevésbé vannak konkrét elképzelései a karrierről, mondjuk, most is éppen munka után kutat. No igen, talán tényleg nem az a menedzseralkat. Ez utóbbi, bár bizonyára képes arra, hogy anyagi biztonságot teremtsen, de lehet, hogy feleannyi szenvedély nem lobog benne, mint a kevésbé befutott udvarlónkban.
Egyébként sem árt különbséget tennünk útkereső és útkereső férfi között. A cinikus altípus igazi életművész, aki valószínűleg még mindig a szüleinél lakik, és szó nélkül búcsút int nekünk, ha egy jobb parti kerül a képbe, akin aztán tovább élősködhet. Tőle jobb óvakodnunk. A romantikus altípus viszont rendelkezik perspektívával, mellette csupa meglepetés az élet, nagyszerű társ és apa lehet belőle. No és mindig lesznek álmai, amelyeket egy támogató asszony mellett meg is fog valósítani.
Már van két gyereke.
Tévhit: Ez a kettő éppen elég neki.
Lehet akármilyen vonzó egy apuka, sok nőnél máris felvillan a piros lámpa.
Ilyenkor nem árt első körben önvizsgálatot tartani: el tudjuk képzelni, hogy egy olyan férfival éljünk, akinek a korábbi kapcsolatából gyerekei vannak? Belekalkulálva ebbe a hétvégéket, a születésnapokat, a karácsonyt vagy az iskolai szüneteket, hiszen egy lelkiismeretes apuka minden percet megragad arra, hogy a gyerekeivel legyen.
Egy internetes társkereső oldal felmérése szerint a megkérdezett egyedülállók 62%-a állította, hogy el tudja képzelni az életét egy patchwork famíliában, vagyis nem zárkózik el a közös gyerektől sem. Ha a magányos apuka mégsem lángol annyira egy bébiért, annak is megvan az oka. Hiszen ő már tudja, milyenek az átvirrasztott éjszakák, és milyenek a szomorú gyerekszemek, amikor vasárnap este elválásra kerül a sor.
| Nehéz nekünk megfelelni? |
| Egy német magazin 25 és 55 év közötti szingli férfiakat faggatott. Íme az eredmény:
• Több mint fél éve van egyedül: 58%. |
Még sosem volt igazán hosszú kapcsolata.
Tévhit: Bizonyára elköteleződési fóbiás.
Benne van a pakliban. Nem sok jóra számíthatunk, ha az első komolyabb vita után máris kifelé hátrál a kapcsolatból, „na, hát erre tényleg nincs szükségem!” felkiáltással. Azokat, akik csak a bizsergető első heteket szeretik megélni, a legkisebb problémák is elkedvetlenítik. Amint úgy érzik, hogy a vége a mámoros kezdeteknek, inkább vitorlát bontanak, hogy újra izgalmasabb vizekre evezzenek. Rosszabb esetben erre számíthatunk.
Megesik azonban, hogy a korábbi rossz tapasztalatok tántorítják el attól, hogy megint kapcsolatban akarjon élni. Mert míg ő örökre tervezett, becsapták, megcsalták, kihasználták, elhagyták. Egy darabokra cincált szívű férfi bizalmát valóban nem könnyű elnyerni, de ha kellően elszántak vagyunk, kitartásunk megpuhíthatja a kővé dermedt szívet. Sőt akkor sem vagyunk esélytelenek, ha mi magunk is tartunk az elköteleződéstől. A kutatások szerint ugyanis ebben az esetben a hasonló hasonlót vonz.
Gyanúsan régóta van egyedül.
Tévhit: Nyilván tele van rigolyával.
Ezt a két dolgot hajlamosak vagyunk úgy összekötni, mintha természetes velejárói lennének egymásnak. Ugyanakkor sok olyan párt ismerünk, akik képesek együtt élni kedvesük rossz szokásaival, és ez nem jelent túl nagy erőpróbát számukra. Lehet, hogy mi a világból is kifutnánk, ha a párunk percenként Mucikámnak aposztrofálna, vagy „Apu”-ként emlegetné magát („gyere ide Apuhoz…”), ám ugyanez a barátnőnket egyáltalán nem zavarja.
Mindenkinek vannak hibái, az pedig egyéni értékrend kérdése, hogy ezek beleférnek-e a párkapcsolatról szőtt elképzeléseinkbe. Legtöbbször megéri kicsit engedékenyebbnek lenni, vagy egyszerűen csak felülbírálni a fejbeli listánkat az álomférfiról. Mert az álomférfiak köztünk járnak, csak nem mindig arról ismerszenek meg, amit az álmainkban látni vélünk…
