A Durhami Egyetem kutatása szerint már az első néhány másodpercben eldől, mit tartogathat számunkra egy új ismeretség. Vanda azonban ezt nem tudta, és amúgy sem érdekelték holmi kutatások, amikor egy Balaton-parti buliban – tegyük hozzá, félhomályban – megismerkedett a fiúval. Ezt a fiút nézte most némi döbbenettel a panzió szobájában (apropó, hol a szobatársnője?), ahová a hastánctábor végett érkezett három nappal ezelőtt. Rendben van, kicsit sokat ittak, de arra azért emlékezett, hogy a napközben tanultak nagy sikert arattak a helyi dizsi közönségének körében. De hogy ezzel a fiúval miként kerültek ilyen nexusba? Nos, erről fogalma sem volt. Csak a nyár tesz ilyesmit…
Tesztoszteron, testszag és gyermekkori élmények
Számtalan teória született már arra, hogy mitől válik egy ismeretlen vonzóvá a szemünkben. Mi, nők állítólag az alábbi külső jellemzőkért veszünk meg: nagy szemek (nyílt tekintet), széles mosoly, hangsúlyos, előreálló járomcsont. Ezeket a szexuális erő jeleinek tartják, ami nem is csoda, hiszen míg a nők arcát az ösztrogén dominanciája teszi kerekké, a vonásokat pedig lággyá, addig egy férfi a magasabb tesztoszteronszint miatt hat férfiasan.
Más elméletek szerint a kinézet, a ruházat vagy a fellépés ugyan fontos dolgok, a főszerep mégis a test által kibocsátott illaté. Kutatások igazolták, hogy az illatok képesek hangulatunk befolyásolására, sőt elfeledett emlékek felidézésére is. A vágyott férfi testéből áradó illat például egyszerre hat csábítóan és nyugtatóan ránk. Ezt a testillatot pedig semmilyen tusfürdő vagy parfümfelhő nem képes elleplezni.
A skót egyetem kutatói arra világítottak rá, hogy gyermekkori élményeink is nagy hatással vannak ránk ilyenkor. Elképzelhető, hogy egy fiúhoz azért fogunk vonzódni, mert a nevetésében vagy a beszédstílusában az apukánkat ismerjük fel. De akár a szemszín is meghatározható lehet. Ha a papánknak mélykék szeme van, valószínűleg egy másik – fiatalabb kiadású – mélykék szempár is levesz a lábunkról.
Neked hány skatulyád van?
Pszichológusok szerint mindössze néhány másodpercre van szükségünk ahhoz, hogy egy új ismeretséget tulajdonságokkal ruházzunk fel pusztán a külső megítélése és a gesztusai alapján. Persze ilyenkor nem függetleníthetjük magunkat az előítéleteinktől sem, így akad, aki már azokban a bizonyos első jelentőségteljes másodpercekben kirostálódik, mert nem illik az ideálisról alkotott elképzeléseinkbe.
A másik nagy előítélet-csomag a túlsúlyhoz kötődik. Mindkét nem esetében igaz, hogy a jó fizikumú embereket sikeresebbnek, tettre készebbnek látjuk, míg a kövérség mellé gyakran negatív tulajdonságokat rendelünk, mint gyengeség, határozatlanság, lomhaság. Ugyanakkor a kiemelten vonzó külsejű emberekről első benyomásaink alapján hajlamosak vagyunk magunkban rögzíteni, hogy valószínűleg céltudatosak, társaságkedvelők és érdekes személyiségek is. Az is bizonyított, hogy ha valakin divatjamúlt ruhát látunk, még akkor is levonunk emberi értékeiből, ha az arcvonásait egyébként helyesnek találjuk.
Egy biztos: amennyiben sikerrel akarunk hódítani, úgy az első néhány másodpercnek nagy jelentősége van, a mélyebb érzelmek kialakulásához azonban – az első látásra szerelem ritka jelenségétől eltekintve – hosszabb idő kell.
Vonzó könnyedség
Adja magát a kérdés, hogyan hengerelhetjük le mi a másik nemet az első tíz másodpercben? Főként, ha nem úgy festünk, mint Angelina Jolie (a kutatók szerint a férfiak szemében ő jelenti az abszolút csábító prototípust). Nos, a kutatások alapján publikált tanulmány szerint akkor leszünk vonzóbbak a férfiak szemében, ha nem kétségbeesett férjvadászként vetjük bele magunkat az éjszakába, hanem azt sugározzuk, hogy egy kalandra sem mondanánk nemet. Igen ám, csakhogy mi viszont azt preferáljuk, ha a pasi valamelyest magában hordozza a hosszútávúság ígéretét is. Kimondva vagy kimondatlanul. Ha jól belegondolunk, ez az elmélet meg is adja a választ arra, miért értelmezzük annyira másként az első éjszakát. A férfi még csak az éjszakát látja, mi meg már az egész univerzumot.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy egyéjszakásnak induló kalandnak sosincs jövője. Bár ha hihetünk a kutatóknak, akkor eme tudásnak már az első közös szexuális élmény beteljesülése előtt a birtokában vagyunk. Nem könnyű ilyenkor józanul kitekingetni a csábító események sodrásából (pláne, ha már ténylegesen sem vagyunk józanok), ha mégis sikerül, akkor valahol a lelkünk mélyén felszabadíthatjuk realista sejtéseinket, amelyek az ügy kimenetelének szavatosságáról susognak. Igaz, a perzselő nyár gyakran megzavarja egyébként jól működő szenzorainkat. A csillagos éjszakák, a fülledt nyári levegő, no meg az, hogy reggel nem kell hajnalban kelni és dolgozni indulni, könnyedebbé tesz minket. Ez a könnyedség pedig vonzóbbá. Nincs is semmi baj, amíg ez az érzés kitart. A macskajajos reggelen azonban könnyű kiesni a szerepből. Vagy éppen rájönni, hogy az a mellettünk szunyókáló másik mégsem indul nálunk a szerelem versenyben.
A férfi gyorsabban dönt
Tetszik vagy nem tetszik, az említett szituációt a férfiak általában gyorsabban felismerik. A „kellesz vagy nem kellesz” dilemmája ezen a másnap reggelen már szépen körvonalazódik a fejükben, miközben a nő már aznap délután úgy mesél a barátnőinek a dologról, hogy ebből még bizony bármi lehet. De mielőtt megint a férfiakra kennénk mindent, nem csak ők tünedeznek el az ilyen „félreértések” után. Egyre több nő dönt úgy, hogy a kínos hivatkozások (ma sokáig dolgozom, holnap edzeni megyek, aztán a barátnőimmel találkozom – satöbbi, satöbbi) helyett úgy tesz pontot az ügy végére, hogy egyszerűen nem reagál többé. No de mi lehet abból a kezdeti lelkesedésből, ahol a felek már ilyenkor sem tisztelik egymást annyira, hogy őszinték legyenek a másikhoz? Ugye-ugye, tudjuk a választ…
