Téved, aki azt gondolja, hogy a házasság kizárólag a nők mániája. A férfiak között is van, aki ragaszkodik az együttélés hivatalos formájához, s a nők között is akad, akinek meg sem fordul a fejében, hogy szentesítse párkapcsolatát. De milyen hatással lehet a magánéletre a házasságkötés, s vajon tényleg veszít értékéből a kapcsolat az eredetileg boldogító igen után?
| Házasság pró és kontra |
Miért nem?
A szexuálpszichológus szerint a házasság intézménye elveszítette az értékét, benne a társak – férfi és nő egyaránt – hamar feladják azt, hogy küzdjenek a másikért. Nagyon kevesen képesek alkalmazkodni társukhoz, alázattal viseltetni iránta. „A fogyasztói társadalom jellemzi már a családokat is. Megveszi, használja, és kidobja, ha már nem kell. A különbség csak annyi, hogy a megfásult házastársak nem cserélik le partnerüket, inkább mellékvágányon járnak. Nagyon elkényelmesednek az emberek a biztonságos közegben, s teljesen elfelejtik, hogy a boldog házasságért tenni kell” – mondja Angyal Eleonóra. Szerinte az is közrejátszik a házasságkötések számának csökkenésében, hogy az emberek nem akarják vállalni a másik iránti felelősséget.
Miért igen?
„Ha két ember gyereket akar vállalni, akkor igenis szükséges a világszerte elfogadott családmodell mintázása, vagyis házasságot kell kötni, mert ez szolgálja leginkább a születendő csöppség javát. Meg kell tanulni energiát fektetni a párkapcsolatba, s be kell látni, hogy a boldogságért meg kell dolgozni” – mondja Angyal Eleonóra. Hasonlóan vélekedik dr. Molnár Tamás párterapeuta is. Szerinte nemcsak javít az emberek kedélyállapotán a házasság, de a házastársak között kisebb az előfordulása a melankóliának, szorongásnak, öngyilkossági hajlamnak, mint az egyedülállók között. „A kötődésnek olyan lelki tartalma van, hogy az mindenki állapotán csak javíthat.” Ugyanakkor – teszi hozzá dr. Molnár Tamás – sajnos sok házasság kerül javíthatatlan krízisbe, s ha már kilátástalanná vált az egész, akkor jobb különválni.
| Eszter öt éve van együtt barátjával, s állandó vitaforrás köztük a házasság kérdése. „Nagyon szeretném, ha Béci megkérné végre a kezem, de mivel három évvel fiatalabb nálam, még éretlen a dologra. Ő fél az elkötelezettségtől, viszont én vágyom arra, hogy a férjem legyen az a férfi, akit szeretek” – mondja a 32 éves Eszter. |
Kinek ajánlott?
• Biztonságra vágyóknak;
• hagyománytisztelőknek és -őrzőknek;
• azoknak, akik nem félnek az elkötelezettségtől;
• annak, aki maximálisan bízik partnerében, kapcsolatában és önmagában is.
| Együttélés pró és kontra |
Miért nem?
Az élettársi kapcsolatok többsége azért születik, mert a partnerek egyike – vagy mindketten – képtelen vállalni a másik iránti felelősséget. De mivel az ember társas lény, házasságot kötni viszont nem mer, így köztes megoldásként az együttélést választja – mondja Angyal Eleonóra. „A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az élettársak csak elvannak együtt. Minden szempontból egyszerűbb – s valamilyen szinten bizonytalanabb – a házasságnál” – teszi hozzá. Nem csoda, hogy akik maximálisan biztosak érzéseikben, szerelmükben, azok gondolkodás nélkül férjhez mennének vagy nősülnének. Ha pedig a másik ódzkodik a dologtól, joggal gondolják, hogy bizonytalan érzései miatt nem meri elszánni magát.
Miért igen?
„Az élettársi kapcsolatot azért fogadja el a társadalom is, mert túl magas lett a válások száma. Fontos azonban megjegyezni, hogy az együttélés is lehet érzelmileg ugyanolyan tartalmas, mint egy jól működő házasság” – véli a szexuálpszichológus. A szociológus szerint alapvetően a bizalmatlanság miatt döntenek az emberek az élettársi viszony mellett. Adamik Mária azt mondja, az emberek tartanak a házasságtól és a tartós párkapcsolattól is, főleg a rossz tapasztalatok miatt. Emellett pedig sokan egyszerűen elvből nem házasodnak. „Anyagilag sem jár olyanfajta kötöttséggel, mint a házasság; az élettársak legtöbbször külön kasszán vannak, emiatt is lazább ez a viszony.” Ám – teszi hozzá Adamik Mária – a tapasztalatok szerint az évtizedek óta együtt élők rászánják magukat a házasságkötésre, miután gyermekük született.
| Aki már túl van egy vagy több sikertelen házasságon, az óvatosabbá válik. Így volt ez Lacival is, aki túl korán, 20 évesen nősült meg. „Néhány évig bírtuk együtt, aztán rájöttünk, hogy mindketten másra vágyunk. Békében váltunk el, de nekem mégis egy életre elvette a kedvemet a házasságtól ez az élmény” – mondja. |
Kinek ajánlott?
• Akik rettegnek az elkötelezettségtől;
• óvatosaknak, akik egyszer már megégették magukat;
• fiatal szerelmeseknek – így kipróbálhatják, hogy bírják együtt;
• akik egyszerre vágynak párkapcsolatra és szabadságuk megőrzésére is.
Még mindig inkább a papír
Bármennyire is jellemző a jelenlegi 30-as generációra a szabadságvágy, az élettársi együttélések aránya még mindig jóval alacsonyabb Magyarországon a házasságoknál. Igaz, a rendszerváltás óta több mint harmadával csökkent az anyakönyvvezető előtt hitelesített kapcsolatok száma, ám a felnőtt lakosság nagy többsége nem tartja elavultnak a házasság intézményét. 2007-ben összesen 40 800 pár kötött házasságot.
| Nehezen találnak egymásra |
| A férfiakra és a nőkre egyaránt jellemző orientációs csődöt látja a lanyhuló házasodási kedv mögött Adamik Mária szociológus. Szerinte mindkét nem képviselői képtelenek felmérni, hogy mire vágyik a másik, mit szeretne a leendő partner egy párkapcsolattól. Emellett – mint mondja – az értékeknek, magatartásoknak, a másikkal kapcsolatos elvárásoknak olyan végtelen széles skálája létezik, hogy emiatt nagyon nehezen lelnek párra. A nők között a konzervatív, házasságra vágyó típustól a karrieristáig mindenféle megtalálható, ahogyan a férfiak között az intimitásról álmodozótól a szerelemért fizetőig szintén mindenféle előfordul. A különböző orientációjú emberek nagyon nehezen lelik meg azt, aki éppen hozzájuk való. |
NLCafe-tipp: Az esküvődre készülsz, és még mindig a tökéletes helyszínt vagy ruhát keresed? Egypár pénztárcakímélő tipp sem jönne rosszul? Álomesküvő rovatunkban minden gondodra megoldást találsz! Segítünk, hogy a nagy nap tökéletes legyen! nlc.hu/alomeskuvo »
