– Nyilvánvalóan a pénz motivált, amikor úgy döntöttél, hogy az egyetemi tanulmányaid mellett megpróbálkozol ezzel a munkával. De hogyan kezdődött?
– Egy Zala megyei kisvárosból származom. Amikor felkerültem Pestre, még senkit sem ismertem itt. Az egyik csoporttársam vetette fel az ötletet, amikor egy alkalommal a pénztelenségre panaszkodtam. Először poénnak indult az egész, merthogy ő is leginkább annak szánta. Aztán idővel elkezdtem utánajárni, hogy mégis hogyan lehetne ezt kivitelezni. Sohasem gondoltam arra, hogy szexszel vagy bármilyen szexszel kapcsolatos dologgal keressem a kenyeremet. Akkor még nagyon szégyenlős voltam, így szóba sem jöhetett, hogy filmmel, tánccal vagy ilyesmivel foglalkozzam, de az országút menti strichelés is taszított. Sőt, ezt megelőzően csak egy komolyabb barátom volt, vagyis túlságosan nagy tapasztalatom sem volt. A barátnőm nővére igen meglepődött, amikor kértem, hogy segítsen az elindulásban. Ő egy multicégnél dolgozik jogi tanácsadóként, de elárulta, hogy az egyetemi évei alatt ő is nyújtott szexuális szolgáltatást pénzért. Az első kuncsaftom az egyik kollégája volt.
– Milyen volt az első alkalom?
– Szerencsére a pasi nem nézett ki rosszul, és nagyon kedves volt velem. Tudta, hogy még kezdő vagyok. Így az egész leginkább egy randira hasonlított, amelynek a végén szexeltünk is. Mindent egybevetve túl jó volt ahhoz, hogy elriasszon, és még pénzt is kerestem vele.
– Ezt követően még nem adtál fel hirdetéseket, ugye?
– Nem. A multicégnél, mondhatni: zárt körben, ajánlások révén terjedt a címem a pasik között.
– Nem jelentett semmilyen veszélyt az, hogy ilyen fiatalon, egyedül vágtál bele ebbe a munkába?
– Ma már nyilván másképpen kezdenék neki, de akkor még nem is igazán mértem fel az ebben rejlő veszélyeket. 19-20 évesen idegen pasik lakására mentem fel, és velük töltöttem néhány órát vagy egy egész éjszakát úgy, hogy senki nem tudta, hol vagyok. Ez így tényleg rázós, de mázlim volt.
– Ha jól tudom, ma sincs pártfogód…
– Stricim? (Nevet.) Nem, csakugyan nincs. Meggyőződésem szerint lehet ezt anélkül is csinálni, és valljuk be, így még kulturáltabb is. Két másik lánnyal bérelünk egy kétszobás lakást a Belvárosban, ahol mindig legalább ketten vagyunk, így tudunk egymásra vigyázni.
– Ők is egyetemisták?
– Hát igen… Ez egy intellektuális kupleráj…
– Volt már rá példa, hogy valami atrocitás ért titeket?
– Kisebb konfliktusok, de semmi komoly. Van elektromos sokkolónk és gázspray-nk is, de még soha nem kellett használni. Annak ellenére, hogy már a neten is meghirdetjük a szolgáltatást, tehát elvileg bárki számára elérhetőek vagyunk, leginkább visszatérő, állandó vendégeink vannak. Meg aztán az első beszélgetés során, akár még a telefonon keresztül is lehet arra következtetni, hogy ki az, akit jobb nem felengedni a lakásba. Mivel egyikünk sem ebből él, nem kell túlhajszolni magunkat, és mindenkit kiszolgálni.
– Egy nap hány vendéged van?
– Ez változó. Csak hétfőtől péntekig dolgozom, akkor is csak délután vagy este. Persze törzsvendéggel olykor egy-egy hétvégi napot is szoktam egyeztetni. Átlagban hetente 10-15 vendégem van. Egy nap háromnál többet általában nem vállalok.
– Az egyetemen persze minderről mit sem tudnak?
– Az kéne még! Az egyetlen kivétel a jogtörténettanárom, aki vendégként jelentkezett be, de nem ismert fel. Nyilván annyian ültünk az előadásán, hogy nem jegyezhet meg minden arcot. Meg aztán munka közben sokkal több sminket használok, mint a suliban. A szex után, a pihi alatt dumáltunk még. Nagyon érdeklődő volt, én meg nem álltam meg, hogy ne áruljam el: már ismerem őt. Képzelheted, milyen zavarban volt…
– Gondolom, ezek után a jogtörténetet jelessel kipipáltad.
– Ne hidd! Közepest kaptam. A szolgáltatásaimat más formában honorálja azóta is, de így van ez jól.
– Ha megengedheted magadnak azt a luxust, hogy a vendégeidet megválogathatod, akkor, gondolom, a szolgáltatás során sem vállalsz be akármit.
– Az alapban óvszeres kölcsönös francia és egyszeri aktus szerepel fél órában. Ha valaki egy vagy másfél órára jön, akkor kétszeri aktus is lehetséges. Erre jönnek az olyan extrák, mint az óvszer nélküli francia, a közös fürdő, a csók vagy a fétisdolgok…
– Mint például?
– Lábszex, dominás játékok, ilyesmi… Felárral lehetséges még, hogy a kuncsaft a testemen vagy az arcomon menjen el… A számba nem vállalom, de a popószexet sem engedem.
– A visszajáró vendégeid mit mondanak, mit kedvelnek benned a legjobban?
– A másik két lányhoz hasonlóan, akikkel együtt dolgozom, én sem jövök zavarba, ha egy értelmesebb pasival kell beszélgetni. Sokan szinte nem is a szexért jönnek hozzánk, hanem hogy valakinek kiöntsék a szívüket. Szóval, afféle pszichológusként is funkcionálunk. Igen, azt hiszem, hogy abban nyújtunk különlegeset, amilyen hangulatot tudunk teremteni. Nem egy lélek nélküli, kínos óra, mint amilyet más lányoknál töltenek. Ezt például már mondták…
– Lányokkal is vállalod?
– Csak néhány hónapja. Az egyik törzsvendég kérte, hogy egyszerre kettőnkkel szeretne lenni. Marha kínos volt, mert azelőtt nemhogy egymással nem csináltuk, de még külön-külön sem volt ilyen tapasztalatunk. Gyakorlatilag elröhögcséltük az egészet, de a pasinak így is bejött… Aztán valahogy ráéreztem erre is. Azóta olyan is volt, hogy egy házaspár kérte: szálljak be harmadiknak. Bizarr volt, de izgalmas…
– Ezek szerint nemcsak a jogtudományban, de a szex művészetében is egyre gyarapodik a tudásod.
– Hát igen… Bár ez utóbbi nem annyira macerás.
– Amiatt, hogy örömlányként dolgozol, egyáltalán nincs bűntudatod vagy lelkifurdalásod?
– Kezdetben sokat gyötrődtem emiatt, de rájöttem, hogy felesleges. Vannak olyan csoporttársaim, akik majdnem ugyanennyi pasival szexelnek, csak úgy, hobbiból. Mások idősebb pasik szeretői, akikkel kitartatják magukat. Az erkölcsösebb? Igaz, az nem lehet mentség, hogy mások is ezt csinálják, viszont nagyon nincs más választásom, ha a felszínen akarok maradni. Az édesanyám maga sem tudja, hogyan finanszírozná a tanulmányaimat, ha én nem dolgoznék – bár fogalma sincs, honnan van a pénzem. Így viszont én tudok neki segíteni, mert neki még az öcsémet is el kell indítania az életben. Mehetnék gyorsétterembe is salátát mosni, napi nyolc-tíz órában, huszadennyi pénzért. Szóval, ha bárki tud valami jobb melót, értesítsen…
– Azért leendő jogászként kicsit ellentmondásos, hogy jelenleg illegális tevékenységgel foglalkozol.
– Elhatároztad, hogy bűntudatot keltesz bennem? Ha meglesz a diplomám és a szakvizsgám, talán társadalmi munkában majd elvállalom az örömlányok jogi képviseletét, hogy vezekeljek a mostani vétkeimért. Nem tudom… Az biztos, hogy már csak egy-két évig kell ezt csinálnom…
– Aztán karrier és család?
– Így tervezem.
– Barátod van?
– Viccelsz? Vagyis hát több tucat is… Nem, emellett egy romantikus, nagy reményekkel teli szerelmes kapcsolat nem igazán működne…
– A majdani férjednek elmondod majd?
– Nem hiszem, hogy lenne olyan pasi, aki ezt megértené, vagyis hogy felvállalna egy ilyen kapcsolatot, és együtt tudna élni ezzel a tudattal. Én örülnék a legjobban, ha tévednék, de egyelőre nem hiszem, hogy elmondanám.
– Köszönöm, hogy beszélgethettem veled. Végezetül mit kívánjak neked?
– Egy, a mostaninál könnyebb vizsgaidőszakot.
