Egy férjet pótolni nehéz, gyermekeinknek új „apukát” találni még nehezebb. Ha a kettőt egyszerre szeretnénk megoldani, nem számíthatunk gyors és könnyű sikerre. Ha pedig anyaként jóval fiatalabb férfira esik a választásunk, fel kell készülnünk arra, hogy a gyerekeink és az új partner között felmerülő számos ellenérzést és viszályt megfelelően kezelni tudjuk. A tapasztalat ugyan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az anyánál jóval fiatalabb férfi apaként is megállja a helyét, a legtöbben mégsem derűlátók ezzel kapcsolatban. Vegyük sorra, miért!
Apu vagy haver?
„A fiatalabb férfi választottal alapvető probléma a tisztelet kérdése – kezdi dr. Almási Kitti pszichológus. – Egy családban ugyanis a tekintély és a szabályok kialakítása klasszikus férfiszerep, melyet a gyerekek egyáltalán nem – vagy csak nehezen – tudnak a választottra vonatkoztatni. A fiatalok számára a tekintélyt parancsoló apafigura többnyire érettebb, idősebb személyt jelent, míg a pótpapával sokkal inkább »haveri« viszonyban vannak. Ily módon a szülő és a gyermek közti határok elmosódnak, az apa-fiú felállás nem alakul ki, és a gyerekek nem veszik őt komolyan, nem adják meg neki a tiszteletet. Ez az alaphelyzet pedig az édesanya számára állandó és gyakran feloldhatatlan feszültségforrást jelent.”
Kalandozó érzelmek
A tekintély mellett számos további kényes témát vethet fel a fiatal pótpapa személye. Ezek közül talán a legtöbbször a kamaszkorú lánygyerekkel való furcsa kapcsolatát emlegetik. „Egy 15 év feletti lány számára a fiatal férfi már nem pótpapaként, sokkal inkább férfiként jelenik meg. Ugyanakkor a férfiban nincs az az automatikus letiltás, amely egy apában lenne, amikor gyönyörű nővé serdült lányára néz. Így kialakulhat – még ha csak egy-egy pillanatra is – szexuális vonzalom az egyik – vagy ritkábban mindkét – félben” – világít rá egy szintén gyakori problémára dr. Almási Kitti. Ennek pedig mind a kezelése, mind az esetleges kimenetele meglehetősen kínos, még akkor is, ha mindkét fél képes túllépni a helyzet okozta mindennapos kényelmetlenségen.
Kinek higgyünk?
Több történetet hallhattunk már arról, hogy az édesanya lánya és fiatal választottja között szexuális kapcsolat alakult ki. Ez ugyan csak az esetek csekély százalékában fordul elő, mégis nagyon komolyan kell venni, ha felmerül a gyanú. Amennyiben a lány panaszkodik, első alapszabály, hogy egy percig sem szabad kétségbe vonni, amit mond. Egy anya először mindig a gyerekének kell hogy higgyen. A félreértések elkerülése végett azonban a szembesítés előtt érdemes szakember segítségét kérni. Elsősorban a pártatlanság miatt fontos egy külső szemlélő, aki kötődésektől mentesen, tisztán látja a helyzetet. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy ha a bejelentés előtt kifejezetten jó volt a lány és az új férj viszonya, akkor van ok az aggodalomra. Ellenben ha mindig is rivalizáltak, akkor lehet, hogy csak túlzásról és tudat alatti bosszúvágyról van szó, melyet a szakértő személye szintén segíthet eloszlatni. A családterápia minden esetben javasolt, mind megelőzés, mind esetleges orvoslás céljával.
Hogyan csináljuk jól?
Abban egyetértenek a szakemberek, hogy kamaszkorú lánygyerek anyjaként csakis a jó problémamegoldó készségű nők kezdjenek fiatal férfival. A konfliktusok ugyanis gyakorlatilag biztosra vehetők. Ám nyitottsággal, előzékenységgel és kompromisszumkészséggel remekül lehet oldani a feszültséget. Fontos, hogy az anya mindent megbeszéljen lányaival és új választottjával egyaránt. Legyen tisztában a lehetséges nehézségekkel és veszélyekkel, és ne féljen megvitatni a problémákat. Ha az alaphangulat a családon belül nyitott és kellemes, mindkét félnek könnyebb az összeszokás. Ez a férfiban az apai reflexek, míg a lányban a tisztelet kialakulását segíti.
Nők egymás közt
Egy kamasz lány szívesen próbálgatja saját vonzerejét akár édesanyja fiatal férfi választottján is. Ennek többnyire pusztán a figyelemfelkeltés és az önigazolás a célja, így fontos, hogy a család érettebb tagjai megfelelően reagáljanak. Ilyen esetekben az aggodalom és a féltékenység furcsa elegye jelentkezhet az édesanyánál. Anyaként fél attól, hogy lányát a közel engedés és az elutasítás egyaránt megsebzi majd, nőként viszont féltékeny. „Nagyon fontos, hogy a kellemetlen szituációban is képesek legyenek egymással beszélgetni – jegyzi meg a szakember. – A lánygyermek gyakorta nincs tudatában annak, hogy viselkedése kihívó, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozza édesanyját és annak partnerét is. Fontos azonban, hogy ennek észrevétele ne szemrehányásként szerepeljen a beszélgetésben, sokkal inkább kedves figyelmeztetésként. Az anya-lánya közti féltékenység ugyanis rosszízű vitákhoz, akár a szülő-gyerek kapcsolat teljes megromlásához is vezethet.”
