Hazudni csúnya dolog…
Nem csak retorikai és jogi vita, hogy hol kezdődik a hazugság. A tényekkel ellentéteset állítani egyértelműen hazugság, akárcsak az, ha valaki elhallgatással hamis hitben hagyja a másikat, vagy „csak” elfelejt közölni valamit. Mondjuk, hogy nős. Hogy szombat este nem is a haverjánál, hanem egy idegen nő ágyában aludt. Hogy ő nem is szerelmes, csak kellemesen múlatja az időt. Józan ésszel párunk ilyen jellegű megmozdulására a „na menj te a fenébe” a zsigeri reakció, de a szerelmes nő más: a racionális gondolkodás nem jellemzi.
Azt ugyan pontosan tudja, hogy a szomszéd lánynak mit kellene tennie, de azzal, hogy átverték, nem tud vagy nem akar szembenézni. Tehát szerelmes nőként nem az a kérdés, hogy vajon szakításhoz vezet-e egy hazugság, és a hazug nem érdemel bizalmat (nem érdemel!), hanem hogy tényleg akarjuk-e tudni, ha a férjünk azt érzi, hogy kiüresedett a kapcsolatunk, ha tetteinkkel a pasik legrosszabb rémálmait idézzük, ha fanatikus teherbeesési kísérletünk közben megzakkantunk, ha a pasinknak kevés otthon a szex, vagy ha a szerelmünk nem tudja, hogy szerelmes-e.
Te kérted, hogy őszinte legyek!
A férfiak rájöttek a titokra. Amikor a nő azt mondja, hogy „legyél velem őszinte”, akkor arra a mondatra vágyik, hogy „még sohasem beszéltem senkinek sem az érzéseimről, de úgy érzem, te különleges vagy, és be kell, hogy valljam, szeretlek”. Esetleg arra, hogy „te vagy a legcsodálatosabb nő az életemben”, és „örökké szeretni foglak”. Pont úgy, ahogy romantikus filmek szívdöglesztő pasijai vallanak szerelmüknek legmélyebb, titkolt érzéseikről, akivel innentől úgy élnek, mint a „borsó meg a héja”.
Azonban a férfiak néha valóban kimondják, amit gondolnak, és akkor elszabadul a pokol, mert a legtöbb nő nincs felkészülve arra, hogy „csak le akarok feküdni veled, egyetlen éjszaka, annyi”. „Fiatal vagyok én még a nősüléshez, és de egyébként sem vennélek el.” „Nem vagyok szerelmes.” „Van egy másik nő, akivel sokkal jobb a szex.” Mindezek után a férfiészjárás kiismerése nem agysebészi munka: ha megmondja az igazat, akkor abból veszekedés lesz, tehát inkább hallgat, sunnyog, eltűnik, hazugságokat gyárt. Ráadásul a legtöbb férfi nemcsak konfliktuskerülő, de kényelmes is, tehát ha némi mesével egyszerre több kapcsolatot is futtathat, megteszi.
Te hazudsz nekem, vagy én magamnak?
A legtöbb nő is szereti a langyos lábvizet, mert az igazság kegyetlen, fájdalmas és csúf. Az igazsággal szembenézni nem könnyű, a hazugság azonban kényelmes, fenntartja a látszatot. Az igazság gyors, a hazugság lassú, de tulajdonképpen mindkettő ugyanoda vezet. Mert a valóság (ami valóban van) nem lesz más sem az igazság, sem a hazugság hatására, csupán az más, amit mi gondolunk róla.
Mi teremtjük saját illúzióinkat, még ha segítséggel is, de mi építünk légvárakat, ám amikor ezek összedőlnek, nem magunkra, hanem a „másikra” haragszunk. Pedig lelkünk mélyén – ott nagyon mélyen – mindent tudtuk. Tudtuk, hogy hazudnak nekünk, hiszen a logika és a megérzések már régen ezt súgták, de inkább a hazug szavaknak hittünk, mint önmaguknak. A hazugságok leleplezésekor jogosan haragszunk a hazudozóra (hazudni csúnya dolog!), de azért a saját felelősségünket is célszerű azonnal belátni. Legalább csendben, önmagunknak…
Tiszta lappal
Amikor kibukik az igazság, és úgy érezzük, összedől a világ, kifordul sarkaiból és a feje tetejére áll, az a legszörnyűbb érzés. Az első és kihagyhatatlan lépés, hogy meggyászoljunk mindent. Az elvesztegetett és hazugságban töltött napokat, a köddé lett álmokat. Ám túl sokáig nem érdemes a múltat siratni, hiszen az eltervezett jövő összeomlásával jöhetnek az új álmok, célok és tervek. Bármilyen jónak tűnt, nem lehetett tökéletesen boldog egy olyan kapcsolat, amelyet átszőtt a hazugság.
Tehát az akadályok elmúltával esély van egy jobb és boldogabb életre. És ezért szörnyű bűn a hazugság: elveszi az időt és a lehetőséget, kiveszi a döntést annak a kezéből, akinek hazudnak. Mert van az úgy, hogy két ember először jól megérti egymást, de végül mégsem tudják együtt leélni az életüket. Sok emberrel előfordul, többel, mint hinnéd, nem egyedi eset. Sőt, néha nem választunk jól, szintén megesik. A hiba nem itt van, hanem ott, amikor, akár hazugságok árán is, ragaszkodunk valamihez, ami nem is létezik.
Szeretlek, igaz, nem szerelemmel
Párkapcsolatokban néhány hazugság mögött a szeretet áll. Kegyes hazugság, mondják… „Nem vagyok beléd szerelmes, de szeretlek, ezért nem akartalak megbántani.” „Kösz! Rendes vagy! Bár így is megbántottál. Sokkal jobb lett volna, ha elmondod, mi a helyzet, és a döntést átengeded nekem. Ja, hogy onnan visszafordíthatatlan lett volna minden? Végérvényes? Bizony! Tehát nem is a szeretet vezérelt, hanem a félelem. De mitől is féltél?”
Adott esetben azonban ez már nem is a mi ügyünk. Számunkra a tanulság annyi, hogy hazudtak nekünk, elhittük, mert bíztunk, vagy el akartuk hinni, mert úgy jobb volt nekünk, most pedig a megváltozott körülmények között kell élnünk.
Legyél velem őszinte!
Bizalom nélkül a szerelmi kapcsolatok nem működnek. „Bízom benned, hogy úgy fogsz szeretni, ahogy nekem jó, és bízom benned, hogy úgy foglak szeretni, ahogy neked jó.” Kezdetben ennyit lehet ígérni. Később az őszinte reakciókból fogjuk tudni, hogy jó úton járunk-e, vagy sem. Klasszikus példa, hogy egy idős házaspár évtizedek óta megosztozik a reggeli zsemlén. A nő félbevágja a zsemlét, és odaadja a tetejét a férjének – mert ő a zsemle tetejét szereti a legjobban, és a legjobb falatokat a férjének adja. Talán sohasem fog kiderülni, hogy a férfi a zsemle alját szereti a legjobban, de nem szól, mert meghagyja a feleségének a legjobb falatokat… Nem lett volna egyszerűbb az elején megkérdezni, hogy: „Drágám, melyik részét kéred?” „Én az alját szeretem a legjobban…” És ha mindketten azt szeretik a legjobban? Arra is van megoldás. Egyik nap az egyik, másik nap a másik kapja, és azokon a napokon, amikor nem a kedvencét eszi, akkor is boldog, mert a szerelme kapta a legjobb falatot. És nem csak a zsemlével működik így…
Tartsd a kezedben a sorsod!
Gyakran úgy tűnik, hogy a hazugság önzőség, pedig az őszinteség sokkal inkább az. Az őszinteség megadja a választás és a változás lehetőségét mindenkinek. De meg kell tanulnunk értékelni is az őszinteséget, a felrótt hibákat nem támadásnak venni, hanem olyan problémának, amelyet – ha lehet – meg kell oldani. Meg kell szeretnünk az őszinteséget, még akkor is, ha néha csúf vagy kellemetlen. És ha nincs más ok az igazság mellett, akkor a legnyomósabb, hogy a hazugsággal előbb-utóbb betelik a pohár, és akkor sokkal csúnyább dolgok jönnek, mint amilyen az igazság lett volna. Sohasem az a kérdés, hogy meg kell-e mondani a feleségnek egy alkalmi szexuális kapcsolatot, „egyszerűen” úgy kell élni, hogy ne okozzon fejtörést (azaz ne legyen) a kapcsolaton kívüli szex. Ugyanis az őszinteség nemcsak a beszédre vonatkozik, hanem az életre is. Őszintén élni, ez a feladat…
