A San Diegó-i Egyetem pszichológiaprofesszora, Jean Twenge szerint a jelenség oka egy beláthatatlan mértékű kulturális változás. Azért ennyire sok a szingli, mert a szociális közegünk azt az üzenetet sugallja, hogy nincsen szükségünk kapcsolatokra.
Twenge kétszáz diákkal végzett felmérést az egyetemen. A résztvevők kilencven százaléka úgy válaszolta meg a kérdőíveket, hogy szerepeltek benne a következőekhez hasonló nagyszabású individualista kijelentések: „Nem szabad, hogy fél embernek érezzük magunkat, ha nincs párunk! Saját magunk vagyunk felelősek a saját boldogságunkért.” Az ilyen és ehhez hasonló állítások arról a szemléletről tanúskodnak, hogy elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy egy kapcsolat legalább olyan fontos legyen az életünkben, mint saját magunk.
Saját és mások kutatásai alapján Twenge arra jutott, hogy a mai fiatal felnőttek úgy érzik, hogy ha boldogságról van szó, akkor teljesen önellátónak kell lenniük.
Tény, hogy sok fiatal tartja a mély érzelmi kötelékeket a gyengeség és függőség jelének. Ráadásul a kultúránk nemcsak elfogadja a szingli életmódot, hanem el is ítéli azt az embert, aki nem csak és kizárólag a saját érdekeit képviseli. Manapság sok minden azt sugallja, fontosabb, hogy elérjük az egyéni céljainkat, mint hogy társas kapcsolatban éljünk valakivel.
Twenge arra is felhívta a figyelmet, hogy a narcizmus előfordulása is egyre gyakoribb, és mivel a narcisztikusok magukat sokkal fontosabbnak tartják, mint másokat, nyilván nagyon rossz partnerek lehetnek egy kapcsolatban. A kutató a közösségi oldalakat okolja a narcizmus elterjedéséért. Véleménye szerint a Facebook például arra serkent, hogy gátlástalanul reklámozzuk magunkat, és így tápláljuk narcisztikus énünket.
A kulturális változások persze nemcsak individuális, hanem társadalmi szinten is megjelennek. Chris Morett, a New York-i Egyetem szociológusa azt hangsúlyozza, hogy a randizás folyamata jelenleg a vásárláshoz hasonlítható, ahol a nők kitalálják, hogy milyen pasit akarnak, és szinte a bevásárlólistához hasonlóan ikszelik ki a szükséges jó tulajdonságokat a célszemélyt vizsgálva. Ha az illető nem felel meg a minőségi követelményeknek; azaz mondjuk nem szereti a gyerekeket, akkor jöhet a következő jelölt. Ennek az oka pedig az, hogy manapság a nőknek sem gazdasági, sem más szempontból nem feltétlenül szükséges, hogy legyen egy férfi az életükben, akin keresztül megvalósíthatják önmagukat. Mivel a nők nincsenek kényszerhelyzetben, nem is hajlandóak kompromisszumra a párválasztásban, és ez azzal jár, hogy végül senki nem elég jó nekik, és így egyedül maradnak. És bár sokat panaszkodnak miatta, ez végül is az ő választásuk – így a szociológus.
Forrás: yourtango.com
