Pasiszótár: “Hagyjuk, túl bonyolult!”

A fordítás:

„Mi olyan bonyolult, baszki, hogy kellek-e?!” – kérdezhetné kissé harsányan emberétől mai megfejtést kérő beküldőnk. (Helyszín: egy max. közepes kapcsolat, játsszák: egy rosszkedvű, gondterhelt, szűkszavú férfi, és a rosszkedv okát és a kapcsolat jövőjét kitartóan firtató nő.)

Régen rossz, ha egy párkapcsolat ebbe a szakaszba jutott – vagyis abba, amikor az egyik partner már nem mindenben partnere a másiknak. Szex – igen, beszélgetés – nem; hogy úgy nagyjából konkrét legyek… Furcsa, de tényleg így van: rengeteg faszi képes akár évekig némán lavírozni egy szétlaposodó kapcsolat ammóniaszagú pocsolyájában, hogy aszongya „ja, szerelmes, az már nem vagyok, meg mondjuk már nem is tetszik annyira (különben is felszedett öt kilót), de kaját ad, megvan a napi ki-be tevő is, végül is a semminél jobb ez is”. Az meg még furcsább, hogy rengeteg nő ezt el is viseli.
(Persze tudjuk, hogy valójában sokáig senki sem viseli – előbb-utóbb mindkét féltől jönnek a kötelező félreszerelmeskedések.)

Szóval a „hagyjuk, bonyolult!”-ra egészen egyszerű válasz van csak: a „Ne hagyjuk!”. Ha valami nem jó, az a minimum, hogy megbeszéljük. És közben örvendezzünk, hogy van ez a nagyszerű képességünk; és nem vagyunk például majmok – biztos rém fárasztó lehet elmutogatni bonyolult párkapcsolati problémákat…
Különben is, miért kellene valamit hagyni csak azért, mert bonyolult? Vagy kertévék valóságshow-in cseperedtünk fel, és már csak az az érdekes, ami eccerű?

Tényleg, mit választana a pasid: egy jó, esti kvaterkázást Éden Gizivel, vagy egy nagy beszélgetést vacsora közben sokoldalú, néha problémás, néha könnyed, megfejthetetlen, titokzatos személyeddel?
Vagy még ez a kérdés is bonyolult neki?
Akkor te tényleg egy csimpánzzal jársz.

(Neked is fordítási nehézségeid vannak? Küldd el a problémás férfimondatot a pasiszotar@nlcafe.hu címre, és megpróbáljuk értelmezni a Pasiszótárban!)