A hír: Franciaországban robbanásszerűen gyarapodik az idősebb korosztály számára létrehozott társkereső portálok száma. A NetSenior.fr, a seniorproximeety.com, a senior-rencontre.com csak három példája azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az őszülő találkozni vágyóktól várják a fellendülést. A piacvezető online társkereső portál, a Meetic szenior ügyfeleinek részaránya a teljes forgalomban megkétszereződött 2002 óta. Miközben a házasságok száma 2005 és 2009 között 10 százalékkal csökkent, a 60 éven felüliek közötti frigyeké 17 százalékkal nőtt.
Karafiáth Orsolya véleménye:
Arany alkony, ősszel is nyílik a virág – ha ezeket a kifejezéseket halljuk, kizárólag a nyugdíjasklubok és az öregek otthonai jutnak eszünkbe. És nem is gondoljuk tovább. Az van a legtöbbünk tudatában, hogy egy idős nőnek és férfinak bőven elég, ha szép környezetben van, akad enni- és innivalója, néha pedig elviszik busszal egy színházi előadásra. Mekkorát tévedünk!
Pár éve meghívtak egy idősek klubjába író-olvasó találkozóra. Mit mondjak, kicsit tartottam attól, hogy a szerelemről, vágyakozásról (tágabban a kapcsolatokról és a szexualitásról) szóló verseim süket fülekre találnak majd. Gyanúm akkor kezdett oszladozni, mikor a vendéglátóim által összeállított kis műsort meghallottam. Az idős emberek belenevettek egy nagyon is pajzán költemény végébe, elkaptam néhány közöttük cikázó, szerelmes pillantást és a végén, mikor a Nyugdíjasindulót énekelték („A nyugdíjasnak nincsen semmi vágya, csak hogy boldog legyen a családja…” kezdetűt), bizony már láttam is, hogy ezt azért nem gondolják teljesen komolyan. Látta valaki az Erdőszéli őszikék című dokumentumfilmet, amely egy tatabányai otthon lakóiról szól? (Néha játsszák, érdemes elcsípni!) A fő alak itt egy koros bonviván, aki táncol, gondosan állítja össze meglepő ruhatárát, és korát meghazudtoló elánnal teszi a szépet a gyengébb nem tagjainak. A film megmutatja, micsoda ereje van a játéknak és a szexualitásnak ebben a korban is: segít megőrizni a szellemi frissességet, a testi kondíciót, egyszóval életörömmel tölti fel az embereket.
Senki nem szeret egyedül lenni – miért lenne ez más öregen? Sőt, abban az életkorban még inkább szükség van törődésre, odafigyelésre, együttérzésre – és igen, a szerelem, a lángolás nyújtotta, életet sugárzó érzésekre. Azon persze nem csodálkozom, hogy Párizsban ugrott meg először az későn párt keresők száma. De remélem, hamarosan világtendencia lesz. Mert bizony sokan korán megözvegyülnek, vagy éppen bátran lépnek ki addigi kapcsolatukból, és igenis kell lehetőség, hely, fórum, ahol ismerkedni tudnak. Már egy mai harminc felettinek is igen nehéz ismerkednie, látom ezt a barátaimon. Megvannak a szűk körök, ahol mozgunk (és ott általában már csak párokkal találkoznak), adott a munkahely, egyszóval nagyon zárt a rendszer. Az internetes társkeresők még mindig telis-tele vannak őrültekkel, ideje több, kimondottan bizonyos korosztályokra fókuszáló oldalak létrehozásának.
Rémtörténetek persze mindig vannak: egy idős ember általában rendelkezik az élete folyamán felhalmozott javakkal, sokan csak erre vadásznak. (Az ugye sosem volt ritka, hogy a nyolcvan felé menetelő üzletember húszéves lánnyal esik „hatalmas szerelembe”, és olyanokról is hallunk bőven, amikor tehetős, hajlott korú szépasszonyokra fiatal dzsigolók csapnak le, szintén a „nagy érzés” hevében.) De aki nem is próbálja, annak ritkán lesz szerencséje. És valóban: nem kell feltétlenül összebútorozni, léteznek vagyoni szerződések, szóval lehet óvatosan is tűzbe jönni.
A családtagok önzése meg inkább szomorú dolog. Ne higgyük, hogy a nagyinak csak az az óhaja, hogy lekvárt tegyen el és elhozza a kicsiket a bölcsiből. Egyébként ha érző társra lel, valószínűleg nagyobb lelkesedéssel fordul a család felé is… Az meg, hogy idősen ne élvezhessük a szexet? Abszurdum. Pedig néha még a nőgyógyászok is elképednek, és saját előítéleteik miatt nem gondolnak a legnyilvánvalóbbra. Lisa Rankin nemrég megjelent könyvében, A „Mi van alul?” címűben már csak nevet saját gyanútlanságán. Bejött hozzá egy nyolcvanéves néni szűrővizsgálatra. A szeméremteste körül vörös elszíneződések, horzsolások voltak. A doktornő egyből a legrosszabbra gondolt, küldte volna mindenhová a pácienst. Mire a néni: „Ó, a foltok miatt ne aggódjon! Az a barátom borostája volt…”
