„Tisztelt »Pasiszótár«!
Az általam értelmezhetetlennek vélt szituáció a következő: Adott egy fiatal férfi és egy fiatal nő, akik igaz, rövid ideje, de jól megvannak egymás mellett. Majd a férfinak jön egy »álommeló« »álomfizetéssel« (naná, hogy külföldön), amit kénytelen elfogadni, hogy ki tudja segíteni a családját a lesben álló anyagi csődből. Távkapcsolat nem jöhet szóba, bár magyarázatot nem igazán adott a miértjére. Szóval szakítás, de azért maradjunk jóban, és néha azért írna, hogy éppen merre jár a nagyvilágban. De inkább ne tartsuk a kapcsolatot (addig se, amíg még itthon van), mert akkor túl fájdalmas lenne a végén elmennie. Szóval a pasi: »Szeretlek, de el kell mennem… és inkább ne tartsuk a kapcsolatot.«
Segítség!
Most ilyenkor mi van?
Köszönettel: Mona”
És a megfejtés…
A pasid (még) nem szeret eléggé, ezért az egzisztenciát választja helyetted. Inkább pénzeli hitelcsapdába sodródott rokonait, mint hogy családot alapítson veled. Ugye? Jól értem? Jól fordítja a gép?
Persze nem akarom teljesen elcinikuskodni a helyzetet, mivel nagy erkölcsi, érzelmi dilemma ül az egész katyvasz közepén… Tényleg nehéz helyzet (a pasidé), melyben nem könnyű dönteni. De lehetne másképp. Mondjuk hogy vele tartasz? Hmm? Fel sem merült?
Tényleg, te mennél vele egyáltalán? Te mit adnál fel érte?
Amúgy a mondatok, amiket az (ex)pasid szájába adtál, nem tűnnek értelmezhetetlennek. Sőt a legtöbb férfi számára nagyon is érthető, tökös-böcsületes szövegeknek látszanak, amiket sokan közülünk így
„fordítanának”: „Hát mit nem ért ezen a kiscsaj? Csávó nem akar távrománcot meg cyberszexet, úgyhogy minél hamarabb tipli, mielőtt túl nagy lenne a para.”
A távkapcsolat csak a szótárakban létezik – ebben egyetértek a pasiddal. Nem működőképes találmány, egyetlen esetet kivéve: ha a távollét alatt a kapcsolat fel van függesztve – tisztára, mint a fizetetlen szabi… Vagy te komolyan gondolod, hogy „rövid idő” után elvárható bármelyik féltől, hogy teljes önmegtartóztatásban éljen, több ezer kilométerre egy tulajdonképpen ismeretlen másiktól, akivel majd valamikor, a jövőben, talán…? Ugyan már, ilyen még egy Salinger Richárd-regényben sincs, pedig ott aztán van egy-pont-nullás meseszövés.
A legnagyobb probléma nem az, hogy a pasid mindezt elutasítja. Hanem hogy nem beszéli meg veled. Nem osztja meg, hogy jutott erre a döntésre. „Magyarázatot nem igazán adott a miértjére.” Na, az meg hogy lehet? Ha ez mélyebb, tartalmasabb, erősebb kapcsolat lenne, az egész beszélgetést egy végigbőgött éjszaka vette volna körül, ami alatt minden lehetséges és lehetetlen megoldást, okot és érzést végigbeszéltetek volna. Ehelyett te értetlenül állsz, tőlem kérdezel, a pasid meg már a gurulós bőröndöket próbálgatja valami plázában. Hát lehet, hogy túl korán jött az az álommeló. Vagy még pont jókor, ki tudja.
Neked is fordítási nehézségeid vannak? Küldd el a problémás férfimondatot a pasiszotar@nlcafe.hu címre, és megpróbáljuk értelmezni a Pasiszótárban, de addig is szemezgess a szótár korábbi segélykiáltásai között!
