Szex

Egy asszony, aki az otthonától depressziós

Lehetséges az, hogy az ember annyira rosszul érezze magát tulajdon otthonában, hogy depresszióba zuhan, és a párkapcsolata is tönkremegy? Olvasónknak Dr. Gerevich József pszichiáter válaszol.

Tisztelt Doktor úr!

Dr. Gerevich József pszichiáter blogját itt találod!
Dr. Gerevich József
pszichiáter

Ha kérdésed van, ide írj!

Lehetek az otthonomtól depressziós? Harminchat éves, értelmiségi nő vagyok. Két éve költöztünk be új, modern, kétszintes, Balaton-parti családi házunkba a férjemmel. Három hét múlva megszületett a kisfiunk. Egy nagyon nehéz szülés után még nehezebb öt napot töltöttem a kórházban, ahol “cserbenhagyásos ápolást” kaptam a nővérektől… Aztán itthon a férjemtől is. Nagyon rossz állapotban voltam, nem tudtam lábra állni, mégis egyedül hagyott a kicsivel, alig volt itthon, éjjel sem segített. Az anyám jött el néha segíteni. Három héttel a szülés után már erőteljes szorongás és depresszió lett rajtam úrrá. Úgy éreztem, képtelen vagyok ellátni a gyermekemet. Nem tudtam büfiztetni, alig tudtam felemelni, szoptatni is csak fekve. Sokat sírt, hasfájós volt, és gondolom, érezte a szorongásomat is. A férjem sokat kiabált velem, hogy miért nem takarítok, főzök… Szörnyű volt, nem akartam az egészet, azt kívántam, bárcsak még terhes lennék inkább.

Egy vigaszt találtam, ha arról ábrándoztam, hogy néhány hónapra visszaköltözünk a régi, kicsi lakásunkba, ami 2 km-re van tőlünk. A házunk ugyanis nem készült el teljesen, nem voltak szekrények, mindenhol csak a dobozok, és egy szobát tudtunk használni a háromból, mert a másik kettőben nem volt jó a fűtés. Tehát nem volt sokkal nagyobb helyünk, mint ott. De a legrosszabb a lépcsőzés volt. Alig tudtam járni, és csak fönt tudtam altatni a kisfiamat, és egyszerűen nem tudtam elmenni a közeléből, nem tudtam lemenni a földszintre, valahogy nem ment, nagyon féltettem. (Az első kisbabánkat elveszítettük még a pocakban, talán ezért is). Emiatt este sem voltunk együtt a férjemmel, én nem mentem le tévét nézni, ő viszont nem jött föl hozzám.

Azóta sokat csitult a szorongásom, kineziológushoz járok, és fizikailag is majdnem rendbe jöttem, így el tudom látni a kisfiamat, és ez jó érzés. Viszont utálom a házat, nem érzem az otthonomnak, nem érzem otthonosnak, és továbbra is visszavágyom a régi lakásunkba. A kezdeti nehézségek miatt sem szeretek itt lakni, de a kényelmetlenségek miatt sem. Sajnos középen van a lépcsőház, ami visszhangzik, ettől nincs semmi intimitásérzés, körben nagy ablakok, ami szintén elveszi ezt, mert belátnak a szomszédok. Továbbra sem tudok nyugodtan leülni tévét nézni, ha az emeleten alszik a kisfiam.

A legrosszabb az állandó házimunka, reggeltől estig. Egy ekkora házat rendben tartani nagyon nehéz, pedig már alább adtam az igényeimet. De még sorolhatnám a félresikerült dolgokat is, ami most, itthon egy gyerekkel, nagyon megnehezítik az életemet. A férjem vérig sértődött amiatt, hogy én nem szeretek itt lakni, és amiatt, hogy többször elmondtam, adjuk el, és költözzünk kisebb házba, mert úgysem szeretnék még egy gyereket. Hallani sem akar róla. Nagyon megromlott a viszonyunk, sokat veszekszünk, kiabálunk.

Értem őt is: megtette, ami egy férfi dolga, házat épített a családjának, én meg csak szapulom. De én másra vágyom, nem pompára, csak egy kis intim zugra hármónknak, ahol pihenni is tudunk. Rettentően aggódom így a kisfiamért! Hiába nevelem tudatosan, kötődően, szoptatom a mai napig, együtt alszom vele, sokat játszunk, soha nem hagyom sírni, jól kezelem a hisztijeit, de ha ezt érzi, mi lesz vele? Mit lát így? Nagyon kétségbeesett és fáradt vagyok. Próbálom elfogadni, hogy itt kell lakni, de nagyon nem akar menni, olyan, mintha egy vízilovat kellene lenyelnem…

Sajnos pénzem nincs arra, hogy csinosítgassam a házat, a férjem pedig kiakad, ha elmondom, hogy ide vagy oda milyen jó lenne egy függöny vagy egy szőnyeg. Nem akar ide pénzt rakni, ha úgysem akarunk itt lakni – mondja. De eladni sem akarja. Mit gondol? Megoldódna a helyzet, ha elköltöznénk? Jobban érezném magam? A férjemmel rendeződhetne a viszony? Vagy ez sokkal mélyebben gyökerező probléma, mint egy rossz otthon? Ha nem költözünk el, hogy lehetek itt boldog? Elfelejthetem, hogy itt hagyott cserben a férjem, és én olyan üresnek és nagynak éreztem itt mindent? Szóval Ön szerint pszichológust keressek vagy új házat egy lakberendezővel? Nagyon köszönöm, ha válaszol! Tisztelettel: Éva Dr. Gerevich József pszichiáter válaszát a szakértő blogján találod, kattints ide!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése