A Káma-szútra születésének pontos dátumát senki sem ismeri, és nem sokat tudunk szerzőjéről sem. Az azonban biztos, hogy Európában – elsősorban Angliában – akkor fedezték fel, amikor Viktória királynő “az erkölcs nevében” még a széklábakra is harisnyát húzatott. A 19. század vége egyik oldalról a prüdéria diadala, de egyben a pornográfia titkos térhódításának legfőbb időszaka is. Ekkor lépett színre Sir Richard Burton világutazó, aki indiai útján bukkant rá a Káma-szútra szövegére, és 1883-ban angol nyelven is megjelentette. Az erotikusnak, sőt “pornográfnak” ítélt mű aztán villámgyorsan világszerte fordítókra és kiadókra lelt. Nálunk Baktay Ervin, a nagy orientalista tudós hozta hírét.
Istenek élvezete volt
Míg a nyugati kultúrkörben a vallás és a szex két egymást kizáró fogalom (gondoljunk csak a szeplőtelen fogantatás legendájára!), és a kereszténység önfeláldozó, vértanú szentjeitől is idegen bármilyen erotika, a legrégebbi vallás, a hinduizmus istenei érzéki lények. Ismeretes, hogy a hinduizmus alapvető forrásai a védák. Ezek nem egy ember alkotásai, hanem hosszú időn át formálódó hittételek összességét tartalmazzák.
A káma szó szerelmet jelent, Kámadéva pedig a szerelem istene, akit a kozmikus vágy és teremtőerő megtestesülésének képzeltek, olyasvalakinek, aki elsőként bontakozott ki a mindent megelőző káoszból, és létével megalapozta a teremtés további történéseit. Később vonzó ifjúnak ábrázolták, akinél szerelemhozó virágnyíl van (úgy, mint a római mitológia Cupidójánál, akit a görögök Erósznak hívtak). Kámadéva íja cukornádból készült, a húrt egymást ölelő méhek alkotják.
 |
| Kámadéva a szerelem istene |
A tűzoszlop és a szent hely
Még fontosabb azonban Sivának, a hinduizmus főistenének ábrázolása, akinek neve kegyest, üdvözítőt jelent, állandó jelzője azonban “pusztító”. Hajfonataiból ered a Gangesz folyó, és férfiúi nemző- és életerejének szimbólumát… hm … hatalmas fallosszal jelzik. Szanszkritül ugyanis a férfi nemi szerv neve tűzoszlop (lingam), a női nemi szervé pedig szent hely (jóni).
A legenda szerint a többi isten egyszer rávette Kámadévát, hogy gerjessze fel Sivában a felesége, Párvati iránti vágyat. Az isteni ölelkezés ezer éven át tartott: egy szolgájuk kileste őket, és lehozta a Földre a szeretkezés örömét és tudományát. Így vált a lingam tisztelete általánossá, hiszen termékenységet, életerőt és örömet tulajdonítanak neki; szentélyekben áldozatokat mutatnak be neki, és máig él a legenda: Siva teljesítményét annak a bájitalnak köszönheti, amely görögdinnyéből, bivalytejből és padlizsánból készült. Legalábbis a Káma-szútra szerint.
A gyönyör csúcsára jutni
A káma szót már ismerjük: szerelmet jelent. A szútra szó (jelentése: tudomány, vezérfonal) tulajdonképpen a régi szanszkrit írások sűrített összefoglalása. A példabeszédek, aforizmák, tanmesék először nyilvánvalóan szájról szájra terjedtek, később pálmalevelekre karcolták őket, végül írásos formát nyertek. Ezek hosszú évszázadokon át öröklődhettek generációkról generációkra, míg Vátszjájana indiai tudós formába nem öntötte őket. Hogy pontosan mikor?
Nos, időszámításunk előtti 300-tól időszámításunk utáni 400-ig valószínűsítik azt az igen hosszú periódust, amely a Káma-szútra születésének ideje lehetett. Egyet azonban biztosan tudunk: ez a jó néhány száz év aranykorként vonult be India történetébe. Virágoztak a művészetek, a világ varázsos fűszereiről, csodás kelméiről kezdte megismerni e hatalmas félszigetet.
A föld a Gangesz mentén termékeny volt, és a lakosok ösztönösen tudták: a termékenység fejlődést, növekedést, erősödést jelent. (A természet tiszteletét még abban is tetten érhetjük, hogy a Káma-szútra egyes szexpozícióit állatokról nevezték el: szarvasról vagy éppen bikáról.) Ezek után érthető, hogy a hinduizmusban a szerelem, a szex is különös rangot kapott: a szerelmesnek lenni szerencsét jelentett. A szentélyekben áldozatokat mutattak be, miközben száz bikaerős fiú utódért imádkoztak a párok.
E légkörben született Vátszjájana műve: ő brahmin, azaz tudós szerzetes volt, de egyben társasági ember is lehetett. A hét könyv harminchat fejezete ugyanis azt mutatja: a szerző jól ismerte az életet, jártas volt az emberi kapcsolatokban. Bár a könyv alapvetően férfiaknak szól, egy-egy fejezetét nőknek szentelték, menyasszonyoknak, sőt “kéjnőknek” is, akiknek az volt a feladatuk, hogy feleségpótlóként viselkedjenek.
A háremhölgyeknek szóló fejezet pedig még leszbikus tanácsokat is tartalmaz: hogyan szerezhetnek örömet nők nőknek. Vagyis minden fejezetben érzékelhető a nők megbecsülése, tisztelete, az, hogy a párok közös feladata, hogy a gyönyör csúcsára juttassák egymást.
Ha végigolvassuk a Káma-szútrát, egyre nyilvánvalóbbá válik: a könyv a korszellemnek megfelelően a szerelmet művészetnek tekintette. Ne lepődjünk meg ezen: a hinduizmus ugyanis hatvannégy különböző művészeti ágat különböztet meg a virágkötéstől a kézápoláson és füzérkészítésen át a táncig és masszázsig. És mennyi alfaja volt e művészeteknek!
A szerelemnek például a csók, amelynek szintén rengeteg változatát tartották számon. A szex örömteli játék (gondoljunk megint a pozíciók elnevezésére, ahol sok a játékos, humoros cím: lásd Hinta vagy Diótörő!). Sötét oldala a szexnek a pornográfia, amelybe titkolózás, irigység és ítélkezés vegyül. Mennyire más ez a felfogás, mint a korabeli nyugati emberé, aki suttogva beszélt a szexről, és csak sötétben, titokban és bűntudattól sújtva merte gyakorolni.
 |
| Káma-Szútra részletek egy hindu templomon, Khadzsuráhóban |
Vágytemplom Khadzsuráhóban
E felfogásbeli különbség jelenik meg az Újdelhitől néhány száz kilométerre található Khadzsuráhóban, ebben a pici faluban, amely ma India egyik leggyakrabban látogatott nevezetessége. A turisták persze nem a kis településre, hanem az erotikus témájú szobrokkal díszített templomaira kíváncsiak. E templomokat száz év alatt építették 950 és 1050 között. A település neve a datolyapálma hindu nevéből ered, nem véletlenül, hiszen a teljes területet egy fal határolja nyolc kapuval, és a bejáratoknál két-két datolyapálma áll.
Az eredetileg nyolcvan templomból mára csak huszonkettő maradt meg. Az UNESCO által a világörökség részeként számon tartott templomok szobrai mind a mai napig titokzatosak: valószínűleg mondabeli hősöket ábrázolnak, akik éppen énekelnek, táncolnak, csókolóznak… és szeretkeznek… egyre magasabb szinteken a spirális templomszerkezetben, a szó szoros értelmében spirituális élménnyé emelve a szexualitást.
Sokan elmondták: a pózok néha követhetetlenek, pontosabban a jóga egyes elemeire emlékeztetik az európai nézőket, akik nyilván nehezen tudják utánozni a hajlékony, jógán edzett testek elképesztő mozdulatait. De van más funkciójuk is: az összeölelkező testeket úgy faragták ki, hogy egyben tartószerkezetként is működjenek, a szex teremtő, építő erejét szimbolizálva.
Érdekes módon modern világunkban már nem minden indiai büszkélkedik szívesen e szobrokkal. Mahátma Gandhi India gyarmati sorból való felszabadulása után – amelyben a politikusnak döntő szerepe volt – azt szorgalmazta, hogy bontsák le e “dekadens” templomokat. Szerencsére a közvélemény nyomására Gandhi elállt e tervtől, és így maradhattak fenn e csodás építmények, a szerelem, a szex – a gyönyör – isteni diadalát hirdetve.
A cikk a Nők Lapja Ezotéria legfrissebb számában jelent meg!
Asztrobeszélgetés Koós Rékával
Éves horoszkóp előrejelzés
A titokzatos “fehér zaj”
Kastélyokban bolyongó lelkek
Útikönyvek segítik a túlvilági utazást
Interjú Halász Judittal
Interjú Péterfy Borival
