“A féltékenység hullámvasútján utazom”

Emese története

Egy elkeseredett e-mail írója keresett fel személyesen: fiatal nő, aki szemlátomást nem érezte jól magát érkezése pillanatában sem. A szemei olyanok voltak, mint az űzött vadé. Ha nem ismertem volna az általa írt levél tartalmát, azt gondoltam volna, egy férfitől menekül – esetleg erőszakoskodtak vele –, ám tudtam, hogy Emese története egészen másról szól. A 34 éves, csinos, látványosan vékony nő egész napját féltékeny gondolatok töltik ki, amitől nem tud szabadulni – ez látszik riadt tekintetén. Vékony ujjai, leheletfinom ékszerei csak fokozták törékenységét és elesettségét.

A jelen

“Fáradt vagyok. Olyannyira, hogy a két kicsi gyermekemre sem tudok odafigyelni. Évek óta féltékeny vagyok a férjemre, ez az érzés most már pokollá teszi az életemet. Minden erőm arra megy el, hogy próbáljam leplezni a kételkedő gondolataimat, de a legkisebb váratlan esemény, ami nem úgy történik, ahogy előre elterveztem, kibillent, és jönnek a féltékenységi rohamok” – meséli Emese.

A féltékenység egy nagyon nehéz érzelem. Egy folyamatosan mardosó érzés, ami tönkreteheti a házasságokat, rombolja az önértékelést, viszályt szít. Nem minden esetben válaszreakció egy leleplezett hűtlenségre. Ez sok esetben lehet óvintézkedés is egy leendő félrelépéssel szemben. Amennyiben a féltékenység mértéke nem szélsőséges, akkor azt közvetíti a partner felé, hogy vigyáznak és figyelnek rá. Ám ha ez már túlzott mértékű és zavaróan hat a párkapcsolatban, akkor ez már valamire felhívja a figyelmet.

Gyanakvással teli előző házasság

“A történet nem itt kezdődik. Zoli, a férjem, már nem az első házasságom. Az előző házasságom nem tartott sokáig. Az akkori férjemet Robinak hívták. Nagyon szerelmes voltam belé, azt éreztem, egész életemben rá vágytam: vezető beosztásban dolgozott egy cégnél; imádtam, amikor reggelente frissen, zakóban indult útnak. Büszke voltam arra, milyen jó pasi a férjem. Imádtam a csíkos nyakkendőit, búcsúzáskor szórakozásból mindig megfigyeltem, hogy milyen irányban állnak a csíkok. Egyszer azt vettem észre, hogy amikor hazajött, másik irányba futottak a csíkok. Akkor kezdtem először gyanakodni. Hiszen ehhez Robinak napközben le kellett vetkőznie! Lehet, hogy szeretője van? Rettegni kezdtem, hogy elveszítem.”

Emese történetében nagyon szépen lehet látni azt a folyamatot, ahogyan a féltékenység felbukkan a kapcsolatban: egyrészt aggódó gondolataiban a társ elveszítése, illetve egy harmadik fél – a vetélytárs – megjelenésének lehetősége szerepel. A félelemnek evolúciós gyökerei vannak. Ebben az esetben az az oka, hogy az érzelmi köteléket – ami az ember esetében hosszú időn át alakul ki egy kapcsolatban – veszély fenyegeti, sőt felbukkan egy “betolakodó” is, aki akár átveheti Emese pozícióját is.

A félelem uralkodik

“Ez a félelem egy új érzés volt számomra. Innentől kezdve a Robival való kapcsolatom mélyrepüléssé vált. Amikor szexre került a sor, állandóan az jutott eszembe, hogyan cibálhatta le róla az a nő a csíkos nyakkendőt, hogyan eshettek egymásnak. Amikor hátulról szeretkeztünk, akkor azon fantáziáltam, hogy ő a szeretőjét képzeli a helyembe, hiszen abban a pózban nem látta az arcomat. Nem tudtam élvezni a szeretkezéseket, sokszor sírásba torkollott az egész. De elhessegettem a megcsalás gondolatát! Akkor még képes voltam erre.” Emese sírva fakadt, így még törékenyebbnek látszott, éreztem, hogy az emlék felkavarja, küzd a feltörő érzéseivel.

Emese itt arról mesél, hogy a visszatérő gondolat gyötörte, de nem merte felvállalni Zoli előtt, pedig ez egy vészjelzés volt az akkori házasságában. Az evolúciós törvényszerűségek szerint az a nőstény, aki sebzett, nem válik kívánatossá és potenciális lehetőséggé a hím számára. Az ember esetében sincs ez másképp: ha Emese akkor felfedi érzéseit, félelmeit, akkor azt érezte volna, hogy ő marad alul a vetélytársával szemben. Nem akarta megmutatni sebzettségét és bizonytalanságát, mert titkon attól félt, hogy elveszíti a biztonságot nyújtó párkapcsolatát.

Önvigasztalás mint stratégia

“Amikor jöttek ezek a gyötrő gondolatok, akkor igyekeztem magam mindenfélével elfoglalni. Fodrászhoz mentem, sportoltam, többet dolgoztam, úgy gondoltam, mindegy, mit csinálok, csakis az a fontos, hogy magammal foglalkozzak. Ez átmenetileg segített ugyan, de most már tudom, hogy egy eszeveszett hajszát folytattam saját magammal.” Emese csak mesél és mesél. Szépen körvonalazódik a történet kapcsán, hogy a féltékenység milyen kényszercselekvéseket szül. Ennek megvan a jelentősége, ugyanis ez egy technika ilyen esetben arra, hogyan vészeljük át az átmeneti bizonytalanságot lelkünkben. A féltékenység ugyanis nem egy standard állapot, hanem csak átmeneti. A gyanakvó fél egyik hárító cselekvése a figyelemelterelés, hiszen az ember a bizonytalanságot képes a legkevésbé elviselni, inkább eltereli a saját figyelmét a fájó érzésről. Emese elmondta, hogy ekkor ő önmagát próbálta erősíteni, mantraszerűen ismételte azt a gondolatot, hogy ugyan miért is lépne félre a férje, hiszen ő – Emese – egy jó nő. Úgy tett barátnői előtt, mintha nagyon jól lenne, többet nevetett hangosan, mindent megtett, hogy növelje saját önbizalmát.

Önkímélet mint stratégia

Emese ismét sírva fakad, és folytatja a történetet. Nem várt fordulatok következtek, engem is meglepett vele. Magával ragadó átéléssel élte újra az akkori érzéseit. Sokan nem tudják, hogy a terápiás folyamatnak ez egy fontos része.

“Nem sokkal később találtam az egyik fiók alján egy elrejtett dobozkát. Egy finom kis medál volt benne. Megmelegedett a szívem, amikor megtaláltam, mert azt gondoltam, hogy a közelgő születésnapomra kapom ezt a páromtól. Izgatottan vártam, nem tettem szóvá, hogy ne rontsam el a meglepetést. Ám amikor nem a pici dobozkát kaptam ajándékba, akkor nagyon elkeseredtem, belém nyilallt a bizonyosság, hogy ezek szerint a kis ajándék azé a bizonyos nyakkendő-bontogató cafkáé. De abban a pillanatban meg is beszéltem magammal, hogy ezt magam sem gondolom komolyan.”

Nagyon szépen látható, hogy amint megjelenik a félelem, egy nyugtató gondolattal kíméli magát Emese. Ez a törekvés általános a féltékenység felbukkanásakor, hiszen a pszichét kíméljük ezzel a viselkedéssel. Hiszen úgy érzi a féltékeny ember, hogy nem szabad dühöt, méltánytalanságot vagy zavarodottságot érezni, törekszik arra, hogy hideg fejjel tudjon gondolkozni. Ám ez a mondvacsinált nyugalom nehezen alakítható ki, hiszen teljes mértékben önbecsapáson alapul.

Emese első házassága hamarosan véget ért, hiszen a megérzései nem voltak alaptalanok, de a második házasságában ismét felbukkantak ezek a zavaró gondolatok, az előző kapcsolatában átélt bizalomvesztés komoly érzelmi labilitást váltott ki belőle: meghiúsítva az intimitás, elköteleződés és bizalom egészséges megélését. “Nagyon szeretem Zolit, de mostanában ismét nehézségeim vannak a bizalommal. A kapcsolatunk korábbi időszaka felhőtlenül telt, de azért soha nem vettem neki csíkos nyakkendőt! Tudom, nevetséges és gyerekes viselkedés, de mostanában állandóan attól félek, mi lesz, ha ő is megcsal a hátam mögött?” Ahogy Emese élete feltárult előttem, egy érdekes múltbeli esemény is napvilágra került.

Emese gyermekkora

“Amikor egyszer régen, 11 évesen váratlanul hazamentem az iskolából, egy sokkoló élményben volt részem. Hazatérve furcsa hangokat hallottam a hálószobából, pedig úgy tudtam, mindkét szülőm dolgozik. Benyitottam, és apámat a sarki bolt tulajdonosnőjével láttam szeretkezni. Azóta ez a kép többször felvillan, érzem, amit akkor éreztem. Dühöt, tehetetlenséget, bizonytalanságot, félelmet.”

Azok az emberek, akik kamasz- vagy serdülőkorukban traumát szenvednek el – melynek során szembesülnek azzal, hogy szüleik hűtlenek –, jó eséllyel válnak szexuálisan féltékeny felnőttekké. Ráadásul a fiatal nő első házasságában is megtapasztalta a megcsalás érzését. Emese most keményen dolgozik, küzd a féltékenység démonával, amihez sok erőt ad neki férje és gyermekei. A folyamat lassú. Ha Emese képes lesz szembeszállni démonaival, ha elhiszi magáról, hogy ő egy szerethető, kívánatos nő, és hogy nem minden férfi akarja megcsalni és becsapni a párját, akkor képes lesz arra, hogy boldogan éljen.