Vörös és hosszú hajú, fehér bőrű, szeplős – álmomban se jutott volna eszembe, hogy életem egyik legnagyobb szerelme pont így fog kinézni. Pláne, hogy én a rövid, sötét hajú, fekete borostás, mogyoróbarna szemű pasikra rezdülök be. Erre jön egy copfos, és összetöri a szívemet. A legdurvább az egészben az, hogy azóta már a copfos pasikat is megnézem, és olyankor gondolatban lekeverek magamnak egy pofont, és felszólítom magam, hogy a szememet is levegyem róla.
Most mesélte az egyik kolléganőm, hogy addig fűzte egy igazán ronda pasi, amíg végül beleszeretett, a másik kolléganőnk pedig elszaladt az első randi után, mert annyira nem tetszett neki elsőre az a nagyon vékony, fura fazon, akivel aztán később élete egyik legszenvedélyesebb kapcsolatába bonyolódott.
Ezekből a sztorikból valami olyasmi rajzolódhat ki – ami a nagy, általános közhely, és egyre nehezebben átnyomható a plasztikai műtétekkel kikövezett világban –, hogy nem mindig a külső az elsődleges. Vagy van az a pont, amitől már nem az…
És akkor jön a match.com, a világ egyik legnagyobb online társkeresője, és kitalálja, hogy potom ötezer dollárért (nagyjából egymillió forintért) találnak neked egy olyan pasit, illetve csajt, aki pont úgy néz ki, mint az exed, vagy legalább nagyon hasonlít. (Küldesz egy fotót, ők meg a szuper szoftvereikkel rámennek az adatbázisra, és három napon belül küldik neked az ideális hasonmást.)
Most egy perces néma csend, és elképzelem, ahogy ül a hálószobájában – mondjuk – Susan, az ágya fölött kis házi oltár, ami körül az expasija fotói vannak kiragasztva, talán egy hajtincs is, és már küldi is a fotót és az ötezer dollárt az online társkeresőnek. Tiszta pszichothriller. (A BBC-nek van egy szuper sorozata, a Black Mirror, aminek az egyik részében a feleség a férje halála után megrendeli a férje másolatát, de a végén rájön, hogy ez az android nem igazán olyan, mint a hites volt…)
Aztán az is lehet, hogy mondjuk Brad Pitt fotóját küldi valaki a rendszernek, vagy éppen Angelina Jolie-ét, és ha már kiperkáltak érte ennyi lóvét, muszáj lesz összehozni, bármilyen idegesítő barom is az illető. Én még arra lennék kíváncsi, hogy vajon a hasonmás tudja-e, hogy ő ezen a randin éppen a randipartnere előző pasijához/csajához hasonlít, azért van itt. Hát, engem oltárira lelombozna, sőt milliókat fizetnék azonnal bárkinek, aki olyan személyt talál, aki még véletlenül sem emlékeztet egyik szép emlékezetűre sem…
