1998-ban az ausztrál urológus, Helen O’Connell publikált egy tanulmányt a Journal of Urology urológia szakfolyóiratban, amiben leírta a csikló valódi méretét és kiterjedését. O’Connell szerint a nyugalmi állapotban lévő csikló, melynek nagyobb része nem látható, akár 9 cm hosszú is lehet – tehát akár hosszabb is, mint egy nyugalmi állapotban lévő pénisz.
Robert King, az írországi University College Cork professzora szerint a csikló valódi anatómiájáról már jóval korábban, az 1800-as évek közepén is jelent meg leírás a tudományos irodalomban. Ám King azt is írja, hogy O’Connell kutatómunkája olyan mértékben tárta fel a csikló felépítését, mint korábban senki más.
“Érdekes az a paradoxon, hogy egyrészt a női test az elsődleges szimbóluma a szexualitásnak, használata áthatja a reklámokat, a művészeteket és a mainstream erotikus képi világot. Ugyanakkor a csikló, az igazi női szexuális szerv, gyakorlatilag láthatatlan” – mondta Sophia Wallace New York-i vizuális művész a Creem magazinnak.
Tavaly, az Art & Law nevű művészeti program keretében Wallace egy olyan multimédiás projekten kezdett dolgozni, amiről azt remélte, segít megkérdőjelezni ezeket a tévképzeteket, és fellibbenteni a fátylat a női testtel kapcsolatos tudatlanságról.
Cliteracy című projektjének, ami folyamatosan tart, részét képezi többek között a “100 Laws of Cliteracy” (A csiklóműveltség 100 törvénye) című mű, a szervvel kapcsolatos street art, illetve egy “csiklórodeó”, aminek keretében óriási interaktív, aranyszínű csiklószobrot állítottak.
Tudj meg még többet a Nőfejlesztő blogon!