A szív világnapja alkalmából a Magyar Kardiológusok Társaságának tagjaival beszélgettünk. Mivel a szív-és érrendszeri betegségek aránya magas Magyarországon, kíváncsiak voltunk, általában mennyit tudnak az emberek a szívükről, és mi az oka annak, hogy ilyen sokan érintettek ezekben a betegségekben. A kérdések megválaszolásában prof. dr. Tóth Kálmán, dr. Becker Dávid és dr. Vértes András segítettek.
Az átlagember mennyire ismeri a szívét, érrendszerét, mennyit tud azokról?
Sajnos a magyar átlagember egészségügyi ismeretei meglehetősen hiányosak, nagyon sok elképesztő tévhit kering köreikben. Ennek egyik oka a közoktatásban rejlik. Az edukációnak óriási szerepe lehetne a megelőzésben is, de egyelőre ez nincs így, mivel manapság a betegek általában a kialakult tünetekkel, betegségekkel foglalkoznak, és nem a betegségek megelőzésével. Ezért elsődleges feladat az egészségtudatosság felépítése. Fontos a betegségekkel kapcsolatos ismeretek elsajátítása is, de kiemelten az „egészség mint érték” elv megismertetését, az egészséges életre való nevelést kell megalapozni.
Miért állunk mi, magyarok olyan rosszul az országok listáján?
Az átlagosnál magasabb rizikóprofil – dohányzás, egészségtelen táplálkozás, elhízás –, a megelőzés, az egészségtudatos magatartás hiánya okozza ezt. A magyarok általában csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már kialakult a betegség. Sokszor ekkor sem fordítanak energiát az életmódváltásra. A lakosság egészségirányos felkészítése nagyon hiányos, itt egyértelműen változásra van szükség. A magas vérnyomás, a koleszterinszint, az elhízás, a dohányzás tekintetében Magyarország a legrosszabbak között van.
Az edukációnak óriási szerepe lehetne a megelőzésben (Fotó: Thinkstock)
Mik azok a tévhitek, amiket a legszívesebben eloszlatnának?
Például a koleszterincsökkentést ellenzők körében kialakult népbutítás, vagy a disznózsír (főképpen a mangalica) „előnyös” szív- és érrendszeri hatásainak hite, de sajnos hosszasan lehetne még sorolni ezeket.
Mennyire fontos a prevenció, mennyire hatékony jelenleg?
Többszörösen igazolták, hogy az elsődleges, primer prevenció a legköltséghatékonyabb megoldás, és a prevenció által az is elérhető, hogy kevesebben haljanak meg. Prevenciós programok kidolgozására lenne szükség, de tudományos alapon, szakemberek által megszervezve. A rizikótényezőket csökkenteni kell, primer prevenciós programok, szervezett szűrővizsgálatok kellenek, amelyek során a veszélyeztetett betegek további ellátása is megtörténik. Fontos lenne, hogy az infarktuson és intervención átesett betegek tartós, másodlagos prevenciója is működjön.
Merre haladnak a kutatások, mire koncentrálnak?
A cél az egészségtudatos életmód „divattá” tétele. Cél, hogy minél többen leszokjanak a dohányzásról, megtanulják, milyen a helyes táplálkozás, hogy miért kell kevesebb zsírt fogyasztani, miért fontos a zöldség- és gyümölcsfogyasztás, az elhízás kerülése és az aktív testmozgás. Mindehhez az egészségügyi oktatásban jártas szakembereket kell képezni. Központilag szervezett oktatási programokra van szükség, amelyek megismertetik az embereket a fontosabb szív- és érrendszeri betegségek tüneteivel, azok fontosságával. Például hogy a mellkasi fájdalom és a szájzug fittyedése esetén a késlekedés veszélyes, azonnal mentőt kell hívni. Az is cél, hogy a fontosabb vizsgálómódszerekről és a kezelésről egyszerű nyelven megfogalmazott, színes, könnyen érthető, képeket tartalmazó kiadványok szülessenek, amelyekben az alapszintű tudnivalók benne vannak.
A fő célkitűzések:
- A lakosság teljes halálozás-arányszámainak csökkentése, közelítése az EU átlagához.
- A születéskor várható élettartam növelése és közelítése az EU-átlaghoz.
- A magyar egészségértés javítása.
- A szív- és érrendszeri betegségek okozta gazdasági teher csökkentése az egyén, a család és a társadalom szintjén.
