A mi hősnőnk (akinek még a neve is titok marad) végigjárja a kiszolgáltatottság, a megalázottság minden stációját, amelynek során minden súlyos bukása után mesebeli főnix-madárként újjáéled. A meseszerűség – híven az iráni hagyományokhoz – ezáltal is a regény legalapvetőbb stílusbeli sajátja. Itt még abban a formában is, hogy példameséi keretként szolgálnak a regény egésze, és egyes fejezetei számára. Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt. Így, ezzel a fordulattal kezdődnek az iráni mesék, és az istenre való hivatkozás ezúttal nem egyszerűen tradíció, nem formalitás, hanem mindig mély meggyőződés, a vallásos hit jelzése. Ami azonban senkit sem akadályoz abban, hogy gyarló, bűnös emberként éljen. Amirrezvani felszínre hozza a hiten alapuló erkölcsi normák ellentmondásosságát, de a velük való azonosulás vagy megtagadás feladatát már ránk, olvasókra bízza. Ezáltal túllép az aktualizálás szűklátókörű keretein, lehetővé téve az univerzális és időtlen, vagyis az igazi emberi értékek felmagasztosulását. A megrázó részletekben, erotikus élményekben (is) bővelkedő regény igazi feledhetetlen olvasmány. A nagy szeretettel, mély beleérző képességgel ábrázolt hősnő pedig (sanyarú sorsú családjával és segítőivel együtt) bizonyára hosszú időre sokak belső lelki iránymutatójává válik.
Szerző: Anita Amirrezvani
A könyv címe: A virágok vére
Ár: 2.990 Ft
Kiadó: Geopen Könyvkiadó, 2008