“Nagyon szeretnék egy kisfiút is!”

Vajon együtt veszik meg a péksüteményt azok, akik már nem szeretik egymást? Tünde késik, András egyre mérgesebb. Amikor megérkezik Buci párja, a hangulat még kissé fagyos, ám a fotózás végén már összebújva, kézenfogva sétálnak át az úton.

Amíg Tünde megérkezik, Andrással beszélgetünk. Időnként az órájára pillant, és idegesen dobol az asztalon.

– Feszültnek tűnsz.

– Nem szeretem, ha Tünde késik. Tudom, hogy egy nőnek több idő kell, hogy elkészüljön, de én mindig pontos vagyok, ha tudom, várnak rám. Odafigyelek rá, hogy ne bántsak meg másokat.

– Tündével összecsiszolódtatok, vagy vannak még gyenge pontok, mint például a pontosság?

– Tavaly december óta vagyunk egy pár, azt hiszem, szépen lassan sikerül kiismernünk egymás gyengeségeit. Biztos vagyok benne, hogy sokat változtunk egymás mellett. Engem eddig senki nem tudott kordában tartani, de Tündéért képes vagyok kompromisszumokat kötni.

– Elfogadtak már titeket az emberek?

– A „Tünde csalja Stohlt” című történetből ez derült ki. Jó néhányan odajöttek hozzánk az utcán, és biztosítottak arról, mellettünk állnak. Sőt, ennek a bizonyos bulvárlapnak a honlapján is az olvasók többsége minket támogat az újsággal szemben.

– Hány napig tartott a krízis?

– Az a három-négy nap, amikor sorban jelentek meg a cikkek, nagyon kemény volt. Aztán jött a hétvége, sok mindent megbeszéltünk, és megnyugodtunk. A botrány előtt valóban sokat veszekedtünk, de szétköltözésről azért nem esett szó.

– Számmisztikusunk, Kriszta szerint Tünde okos nő, aki pontosan tudja, mennyi szabadságot kell neked adni. Igaz ez?

– Korábban a probléma éppen ebből adódott köztünk. Tünde úgy érezte, hogy a vadászat és a barátok mellett ő háttérbe szorult. Megbeszéltük, hogy ő is másképp adagolja a szabadságot, és én is kevesebb időt töltök a hobbijaimmal. Persze szeptemberben, ha felhangzik a szarvasbőgés, nehezebben mondok majd nemet a vadásztársaknak.

– Te is elég szabadságot adsz Tündének?

– Ha tudom, hogy hol van, bármennyit. Hétvégén például megy Viliékkel versenyezni, de eszembe nem jut, hogy megakadályozzam ebben.

– Beszéltél azóta Kratochvill Vilmossal?

– Igen. Ő is biztosított róla, hogy csupán munkakapcsolat van közöttük, és lehet, hogy naiv vagyok, de semmi akadályát nem látom, hogy továbbra is együtt versenyezzenek.

– A lányaid viszonya Tündéhez változott a történtek hatására?

– Nem találkoztak azóta, de szerintem annyira jóban vannak, hogy ez semmit nem fog változtatni a kapcsolatukon.

– Számmisztikusunk másik megállapítása szerint két éven belül gyereketek fog születni.

– Racionálisabb ember vagyok annál, hogy higgyek a számmisztikában, de nem nehéz belátni, hogy egy jól működő kapcsolatban előbb-utóbb a gyerek is megérkezik. Nehéz elképzelnem Tündét főállású anyaként, ő ennél sokkal önállóbb, célratörőbb nő. De én még nagyon szeretnék egy kisfiút.

– Bele tudod most képzelni magad egy csecsemő édesapjának szerepébe?

– Nem igazán. Kisebbik lányom már hétéves. Régen volt, amikor felsírt éjjel és pelenkázni kellett, ráadásul én akkor még nem voltam igazán érett apuka, így a feladatok nagy része az édesanyjukra hárult. Beszélgettünk már erről Tündével, szerinte én még most sem nőttem fel egy gyerekhez. De egy fiúgyerekkel együtt járhatnánk vadászni, átadhatnám neki a tudásom és a nevem.

***

Tele volt a hócipőm!

Megérkezik Tünde, irány a fotózás és a hintatér! A focipályán játszó gyerekek már jó ismerősként fogadják Andrást, azonnal hívják focizni. Buci megígéri, amint elkészülnek a fotók, csatlakozik. Amíg villog a vaku, a pár egyre melegebben mosolyog egymásra.

– Hogy vagy mostanában? – kérdezem Tündét.

– Most már jól! De négy napig …

„Nagyon szeretnék egy kisfiút is!” – II. rész >>