Párom megtalálta hozzám a kulcsot!

Korábban is foglalkoztam feng shuival

Gyermekszínészként kezdte, de nem akart mindig színész lenni. Volt idő, amikor úgy gondolta, nem neki való ez a pálya. Érzékeny volt, rosszul tűrte, ha bántották. A színpad mégis visszahívta, olyankor, amikor nem is számított rá.

– Alig egy hete halt meg Bubik István. Egy ilyen eset elgondolkodtatja a mindig rohanó színészeket?

– Úgy érzem, egy ilyen eseten nem csak nekünk, színészeknek, hanem mindenkinek el kellene gondolkodnia. Hozzáteszem, István nem azért halt meg, mert sokat játszott, mert sokat foglalkoztatták. Egyszerűen ennyi az élet. Elindulsz otthonról, és nem biztos, hogy hazaérsz. Éppen ezért kell ápolni a kapcsolatokat, és mindennap éreztetni a szeretteinkkel, hogy mennyire fontosak nekünk.

– Ezek szerint soha nem válsz el haraggal?

– Nem, soha. A nagymamám szavai szerint, lehet kiabálni, lehet az asztalra csapni, de soha nem szabad haraggal lezárni a napot.

– Az advent neked elgondolkodóbb időszakod?

– Nem kell nekem advent ahhoz, hogy elgondolkodjak a világ dolgain. Ráadásul a karácsony már régen nem arról szól, ami a valódi tartalma. Az emberek drága ajándékokkal próbálják kimutatni a szeretetüket, pedig látniuk kellene, hogy nem ez a lényeg.

– Mennyiben más az életed, amióta a buddhista tanok szerint élsz? Nyugodtabb vagy, kevésbé borítanak ki a mindennapok harcai?

– Azt hiszem, mindig is úgy gondolkodtam, ahogyan most, a buddhizmus csupán egy-két kérdésben formált át. Inkább azt mondanám, megerősítette a nézeteimet. Természetesen, egy közlekedési dugó, vagy egy udvariatlan ember a buddhista embereket is feldühíti, csak éppen az energiáinkat igyekszünk nem negatív hatásokra pazarolni, hanem segíteni másokon. Segíteni a kóbor állaton, a vakot átvezetni az úton, vagy az idős embert felsegíteni.

Anita és párja, Kristóf Cipruson

– Miért éppen buddhizmus?

– Korábban is foglalkoztam feng shuival, és amikor jobban el szerettem volna mélyedni a témában, Riha Zsófi barátnőmet kértem, hogy segítsen. Zsófi a feng shui egyik legavatottabb hazai ismerője, és a Körösi Csoma Sándor Buddhista Egyetemen is tanít. Ő javasolta, hogy próbáljam meg az egyetemet. Ma már négy éve vagyok gyakorló buddhista, emellett foglalkozom tradicionális kung-fuval és meditálok is.

– Riha Zsófival könyvet is írtok…

– Igen, az egészséges életmódról és a megtalált harmóniáról szól a könyv, a feng shui szemszögéből. Már az utolsó simításokat végezzük a köteten, remélem, tavasszal már a boltokba kerül.

– Sokat rohansz? Sűrűek a napjaid?

– Ahogyan mindig, de nem is tudnék sokáig egy helyben maradni. A könyvvel kapcsolatos teendők is éppen elég időt igényelnek, de sok szinkronfeladatom van, és a Reggelit is csinálom. Nem unalmasak a napjaim.

– Mindig ilyen „nyüzsgős” voltál?

– Igen, már gyereknek is.

– Szegény édesanyád!

– Ő is ilyen! A saját gyermekkori önmagát látja bennem.

– Édesanyád vidéken él. Mennyi időt tudtok együtt tölteni?

– Mindennap beszélünk telefonon, és kéthetente lemegyek hozzá. Nagyon közel állunk egymáshoz.

Jancsa kutya szervezi Anita napirendjét

– Ha hazamész, újra gyerek vagy?

– Szerintem, ezzel mindenki így van. Én is átváltozom gyerekké, és hagyom, hogy kényeztessen. Ő az én legjobb barátom, aki mindig meghallgat, akire ráömleszthetem a problémáimat. Olyan, mint a legjobb pszichológus.

– A párod is alkalmas a pszichológus szerepére?

– Azt hiszem, inkább egymást támogatjuk; mikor melyikünknek van szüksége segítségre. Nagyon egy hullámhosszon „rezgünk”, de mindketten konokok is vagyunk.

– Nehéz volt eldönteni, ki lesz a falkavezér?

– Szép lassan rájöttünk, hogy mikor kell engedni. Ma már egyértelműen egymás mankóivá váltunk. Nem hirdettünk győztest, hanem összecsiszolódtunk.

– Csak nem megtanultál egy férfi kedvéért kompromisszumot kötni?

– Biztosan így van. Azt hiszem, a párom felismerte, hogyan kell engem kezelni. Megtalálta hozzám a kulcsot, és most már valóban kenyérre lehet kenni. Fél év után költöztünk össze, voltak meccseink, de ma már két és fél éve együtt élünk. Azt hiszem, rájöttünk, hogy egymásnak vagyunk teremtve.

Fotók: CKM, Nők Lapja