– Hagyományos szülés volt?
– Arra készültünk, de az utolsó pillanatban úgy alakult, hogy Krisztián császármetszéssel született meg. Nagyon nagy öröm volt látni, hogy a férjemnek adták először kezébe a gyermeket. Bár megfordult a fejemben az alternatív szülés is, az első gyereknél mindenképpen meg akartam figyelni, hogy miként zajlanak a dolgok. Aztán, ha majd úgy látom jónak, a második gyereknél kipróbálom az alternatív szülést is.
– Hogyan ismerkedett meg férjével, Salvóval?
– Másfél évvel ezelőtt Szicíliában, a tengerparton nyaraltam az egyik barátnőmmel. Cefalu egy kisváros, és a fiatalok óhatatlanul ugyanazokon a helyeken és strandokon futnak össze. Bár nem volt szerelem első látásra, Salvo fokozatosan egyre szimpatikusabbá és fontosabbá vált a számomra. Amikor két hét után hazajöttünk, Salvo megkeresett telefonon. Annyira sokat beszélgettünk, hogy egy hónap múlva visszautaztam Olaszországba. Aztán ő is eljött Magyarországra, majd fél éven keresztül ide-oda utazgattunk egymáshoz. Végül Salvo decemberben úgy döntött, hogy itt marad.
Névjegy: Novodomszky Éva |
Született: 1974. január 19-én, Szarvason, a Bak jegyében. Édesapja: mélyépítő technikusként dolgozott, korán, Éva gyermekkorában elhunyt. Édesanyja: fogtechnikus. Karrier: a Komlósi Oktatási Stúdió újságíró iskola elvégzése után a Magyar Televízió induló ifjúsági híradójának riportere, majd műsorvezetője volt. Később a Parlamenti Naplóban, az EuroPercekben, a Szabadság térben és a Híradó külpolitikai összeállításaiban bizonyíthatta rátermettségét. 2000 tavaszától a Híradó műsorvezetője. |
– Salvo mivel foglalkozik itt Magyarországon?
– Egy marketing tanácsadó cégnél dolgozik.
– Milyen nyelven kommunikálnak egymással?
– Amikor megismerkedtünk, én egy kicsit tudtam olaszul, ő egy kicsit angolul. De ma már főleg olaszul és magyarul beszélünk egymással, mivel Salvo szorgalmasan tanul magyarul. A kicsihez is mindkét nyelven beszélünk, én magyarul, Salvo olaszul.
– A romantikus olasz havasi esküvőből végül napfényes szicíliai lakodalom lett júniusban. Miért változtatták meg a helyszínt?
– Menet közben kiderült, hogy babát várunk, és előrehoztuk a házasságkötés időpontját. Mivel nyáron nem akartunk egy síparadicsomban esküdni, úgy döntöttünk, hogy Cefaluban, a férjem szülőfalujában fogunk házasodni. A szervezés elég sok papírmunkával járt, de maga az esküvő kárpótolt mindenért. A cefalui dómban ugyanaz a pap esketett minket, aki Salvo anyukáját és apukáját is összeadta. Nekünk nagyon tetszett.
– Azt szokták mondani, hogy amikor az embernek gyereke születik, akkor válik igazán felnőtté. Önnek mennyiben változtatta meg a gondolkodását a gyerek?
– Amikor az ember megismeri azokat az érzelmeket, amiket egy gyerek iránt lehet érezni, akkor érti meg igazából a szüleit. És persze értelmet nyertek számomra az olyan szavak, mint a következetesség, a felelősség.
– Mikor látjuk újra a képernyőn?
– A tévével úgy állapodtam meg, hogy áprilisban – amikor Krisztián féléves lesz – fogok visszamenni dolgozni. Persze eleinte óvatos, családbarát beosztásra szeretném kérni magam, amiből a nézők természetesen semmit nem fognak észrevenni a képernyőn.
– Ön Szarvason született, majd Kecskeméten tanult általános iskolai tanárnak. Miért váltott a médiára?
– Mindig is szerettem volna tanítani, de amikor befejeztem a főiskolát, úgy gondoltam, hogy még kellene valamit tanulnom. A médiaiskola tulajdonképpen véletlenül jött, bár maga a szereplés nem volt előzmény nélküli. Középiskolába a szentesi drámatagozatos osztályba jártam.
– Katedra, színpad, képernyő: ezek mind a nyilvános szerepléshez kötődnek. Gyerekkorában is szeretett szerepelni?
– Azt hiszem, igen. Tanáraim a létező összes vers- és prózamondó versenyen elindítottak gyerekkoromban. Ha egy gyerek azt hallja, hogy jól mondja a szöveget, szép a hangja, ügyes a színpadon, akkor ezt ő is kezdi elhinni. Számomra az volt a természetes, hogy valahol mindig szerepelek.
– Az előadói gyakorlat segíthet a váratlan helyzetek megoldásában a stúdióban?
– Nyilván ez is benne van, de inkább a lélekjelenlét a fontos. Emlékszem, egyszer a híradóban eldurrant egy reflektor, és a lehulló forró üvegcserepek felgyújtották felettem a díszletet. A hatalmas füstben kellett befejezni a szöveget. Ilyenkor nem ér semmit a színpadi rutin.
– Az életben is ilyen nyugodt?
– Igen, szerintem alapvetően nyugodt típus vagyok. Nehezen jövök ki a sodromból.
– A képernyős megjelenésébe mennyire van beleszólása?
– Mondjuk úgy, hogy vétójogom van. A híradónál van egy stylist, akinek az a munkája, hogy a ruhát, a sminket és a frizurát összehangolja. Néha találkoznak az elképzeléseink, néha nem. Egy példával élve: nekem eredetileg hullámos hajam van, és az elején rá akartak beszélni, hogy vágassam rövidre, mert a képernyőn jobban mutat a rövid haj, illetve könnyebben be lehet állítani a felvételre. Végül abban maradtunk, hogy megmarad a hosszúság, és egyenesre húzzák ki a hajam. A ruhát az öltöztetővel és a stylisttal közösen válogatjuk ki.
– Volt-e olyan eset, amikor híradó-műsorvezetőként uralkodnia kellett magán, nehogy az arca tükrözze a témával kapcsolatos érzelmeit?
– Persze. Mindig adódnak olyan helyzetek, amikor az érzelmi érintettségemet nem tudom leplezni. Például a csecsemőgyilkosságokról vagy a természeti katasztrófákról szóló hírek nagyon el tudnak találni. Ugyanakkor törekszem arra, hogy objektív maradjak, még akkor is, amikor ez nagyon nehéz.