– Hogy vagy? Vagy már utálod ezt a kérdést?
– Nem utálom, mert azt szokták mondani, nincs rossz kérdés, csak rossz válasz. Tehát a legjobb kérdés is lehet a hogy vagy, ha egy jó válasz születik rá. Nagyon fáradt vagyok, és szeretnék aludni két napot. Megterhelő a könyvhöz kapcsolódó rengeteg szereplés, interjú és dedikálás. Kiürültem, zsibbadt vagyok és nem érzek semmit, viszont azért a nulla a kedvenc számom, mert onnan mehet mínuszba és pluszba is.
– Nem számítottál ekkora érdeklődésre?
– Azt gondoltam, azok érdeklődnek majd a könyv iránt, akik depresszióval küzdenek, vagy akiknek valamelyik hozzátartozójuk szenved ebben a betegségben. Ezzel szemben teljesen normális, egészséges emberek is érzékenyek a témára. Nyilván van benne egyfajta vájkálás, kíváncsiság és bulvár, de én tényleg azt hittem, olyan lesz, mintha írtam volna egy könyvet a reumáról, és azokat érdekli majd, akik reumások.
– Nem ugyanolyan divat a depresszió, mint a szingliség?
– A könyvben van egy tudományos teszt, amelynek alapján 80-90%-os biztonsággal el lehet dönteni, hogy az ember szomorú vagy depressziós. A teszt eredményeitől függően, én mindenkinek azt javasolnám, menjen orvoshoz, mert csak az orvos ad nagyon korrekt és megbízható kórképet. Nem gondolom, hogy ha valaki életében egyszer volt már depressziós, azt gondolja, hogy ez divat.
Névjegy:
Név: Albert Györgyi
Született: 1964 május 9.
Könyve: Miért pont én? A depresszió szorításában
Ha igaz, minden történetnek van valami tanulsága. Az enyémnek bizonyosan. Mert az mégse lehet tanulság nélkül való, hogy míg odakint az utcákon zenével, tánccal, mulatozással köszöntik honfitársaim hazánk Európai Unióhoz való csatlakozását, addig én a Pszichiátriai Klinikán, félelmek hadától ostromolva, félhülyére gyógyszerezve ünnepelem a negyvenedik születésnapomat!
De hiszen egész életemben kértem, koldultam: szeretetet, törődést, simogatást.
Kiadó: Park Kiadó
– A depresszió gyógyítható?
– Igen.
– Nem ilyen egyszerű, mert nagyon kevés vagy hozzá önmagad. Olyan, mint egy rákos betegnél. Az orvosok azt mondják, nagyon-nagyon sokat segít, ha a beteg meg akar gyógyulni, de ugye ismerünk olyan eset, amikor meggyógyul, aki úgy tűnik, nem küzd erősen, és olyat is, aki kapaszkodik az életbe, de mégse sikerül. Az viszont biztos, hogy kooperáció nélkül nem megy a gyógyulás.
– Szerintem a halált az élettől kell megközelíteni. Mi az élet értelme?
– Semmi. Az élet maga.
– Ez nem elég ok arra, hogy az ember élni akarjon, és jól akarjon élni?
– Nem, mert elmúlik. Olyan, mint a pancsoló kislány. Egész nap a strandon van, és amikor hazamegy, az anyja megpróbálja beledugni a fürdőkádba. Erre a kislány azt kérdezi: miért kell fürödni, hiszen egész nap fürödtem.
– Halál?
– Tök mindegy. Fejemre eshet egy tégla és vége lehet most is, de lehet, még 96 éves koromig élek. Nincs jelentősége, mert ez egy átutazás, és biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyi.
– A könyvhéten minden szavad rózsaszín volt, mert egy rózsaszínű filccel dedikáltad a könyvedet. Szereted a vidám színeket?
– A tollat úgy adták a kezembe, de mostanság jóban vagyok a vidám színekkel. Volt egy fekete-fehér korszakom és nem olyan régen kezdtem el színes cuccokat hordani.
– Ha tudod előre, hogy ekkora lesz az érdeklődés a könyved és irántad, még egyszer belevágnál?
– Nem, mert nem tudok vele mit kezdeni. Nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy megérdemlem. Úgyis elmúlik.
– Nehéz kicsit is közel kerülni hozzád. Látszólag nyitott vagy, de hatalmas falak vesznek körül, amelyeken nem lehet áthatolni.
– Én nem tudok átlépni a falakon.
– Nagyon erősnek tűnsz, de ez gyakran a gyengeség álcája…
– Annál nagyobb erő nincs, mint hogy elismered, hogy gyenge vagy, bár eddig nem sok előnyöm volt ebből.
– Mi a következő lépés?
– Meg kell nyugodnom, és el kell rendeznem a soraimat. Nyáron egy hétre elmegyek nyaralni barátokkal, majd szeretnék megismerkedni a férjemmel, nagyon régen találkoztunk igazán. Keveset vagyunk együtt. Hiányzik.
