A legtöbb embernek, főleg fiatalkorában, több konfliktusa van a szüleivel. Ennyi idő elteltével, a saját életében hogyan látja ezeket?
Jól, a helyén vannak. Az alapproblémát az jelentette, ami rengeteg családban szintén előfordul, hogy nem mutatták meg, mit jelent érzelmi szempontból felnőni. A szülők manapság, ahogyan az én szüleim is, adott mind pozitív, mind negatív helyzetben nem tanítják meg a gyerekeiknek kimondani az érzéseiket, és nem tanítják meg, mit jelent napról napra következetesen betartani azokat a felismeréseket, amelyek ezeket az érzéscsomagokat követik.
 |
Fotó: FSZEK |
Olykor még a szülők sem tudják, hogyan tehetnék meg ezt.
Ez még nem jelenti azt, hogy nem felelősek.
Nem tudják, hogyan tegyék, de vállalniuk kell a felelősséget? Hogyan?
Hogyan tud boldog lenni, aki nem meri kimondani, milyen érzés uralkodik benne? Hogyan tudja megélni ezt az érzést, ha nem meri kimondani?
Nem elegendőek a gesztusok?
A gesztusok kimondás nélkül éppen olyanok, mintha a virágnak csak vizet vagy csak napfényt adnánk. Önmagában egyik sem elegendő, kiegyensúlyozott fejlődéséhez mind a kettő szükséges. Ki is mutatni, meg ki is mondani. Ha csak az egyiket használjuk, miért van ennyi érzékszervünk
Milyen ember volt, amikor elindult Budapestre?
Borzasztóan zárkózott, önbizalomhiánnyal küszködő fiatal fiú, aki egyáltalán nem nőtt fel annak ellenére, hogy már elmúlt 18 éves.
Mikor nőtt fel?
A felnőttséget két szintre választanám. Az egyik, a racionális szempontból történő felnövekvés, amikor az ember megtapasztalja, miről szól az egyetem, az órák, a követelmények, a zh-k, a szigorlatok. A másik, az érzelmi szempontból történő felnövekvés, amely rendkívül sok kudarcon, rengeteg párkapcsolati és önmagammal szembeni krízisen keresztül történt. Mit jelent a férfiasság megélése, mitől leszek férfi, éppen ugyanúgy, ahogyan a lányoknál, hogy mitől lesznek ők nők. Hosszú út, kétségtelen, de azt gondolom, hogy felnőni az utóbbi szempontból, csakis pokolra járással lehet, majd a pokolra járásból levont következtetések és az ezek okozta felismerések adaptálásával a mindennapi életben.
Ez nagyon rejtélyesen hangzik
Milyen pokolra járásokról beszél?
Az ember beszáll egy párkapcsolatba, és fogalma sincs arról, mit jelent megtartani. Fogalma sincs arról, hogy a kiegyensúlyozott párkapcsolat alapköve a vonzalmon túl a kölcsönös tisztelet. Ha az ember élete egyik területén görcs, akkor azon a területen nem lehet rá felnézni, és ha nem lehet rá felnézni, akkor a másik, aki éppen vele van, elkezdi megmagyarázni a bizonyítványát. Hát szegény olyan sokat dolgozik, ezért viselkedik velem így. Amikor a szart elkezdik mázolni.
Volt már olyan páciense, aki megsértődött?
Nem tudom, hogy megsértődnek-e, mert azt mondják, azért jönnek hozzám, hogy őszintén hallják azt, amit lehet, hogy részben tudnak is, mert igazából ezt máshol nem kapják meg.
Nem tévedhet?
Sablonok szerint működünk. Azt hangoztatjuk, hogy egyediek és egyéniségek vagyunk, miközben mindannyian önzők, gyávák, türelmetlenek, sértődékenyek, lusták, kitartóak, hűségesek stb. vagyunk. Az egyéniség tulajdonképpen azt jelenti, hogy ezek a vonások milyen arányban keverednek bennünk, és valójában ettől különbözünk.
Saját csapdáinkból tudatosulással mászhatunk ki. A cinizmus segíti a tudatosítást?
Ez a leghatékonyabb technikám, ami kifejezetten segíti a különböző álomvárak szétrobbantását. A cinizmus nagyon hasznos fegyver, mert csak hasonló cinizmussal lehet rá reagálni, de ehhez egy magas szintű önismeretre van szükség, és hasonló rugalmas gyorsaságra. Ám ez kevés emberben van meg.
Állandóan próbálgatja az embereket?
Nem, csak akkor, ha kérdeznek. Nagyon sok emberrel nem vagyok cinikus. Általában akkor jön a cinizmus, amikor a másik elkezd játszmázni. Akkor én kontra játszmázom, még kontra játszmázom és kiröhögöm.
Mikor nem játszmázunk?
Amikor béke van bennünk, akkor nincs rá szükség.
 |
Fotó: Mesterkurzus |
Ez ilyen fekete-fehér? Ha béke van bennem, akkor soha, semmikor nem játszmázom?
Játszmázom akkor is, de képes vagyok józanul mérlegelni, hol ildomos és hol nem. Mindig helyzettől függ, amit emberek alkotnak. Ha úgy ítélem meg, az őszinteségemmel sokkal többre jutok, hogy jól kommunikálhassak, akkor azt választom, de ezt csakis megfelelő rugalmassággal lehet felmérni. Olyan, mint az autóvezetés. Hiába lehet a városban ötvennel menni, a piros lámpáknál meg kell állni, majd gyorsítani. Nem tudom felvenni az ötvenes tempót, ha valaki előttem parkolni akar és lefékez. Helyzettől függően villámgyors váltásokra van szükség. Ezért mondják az oktatók, hogy ha valaki rutinból vezet, előbb vagy utóbb karambolozni fog, és ugyanígy van a mindennapi életben is.
Először szülészorvos akart lenni. Van közös a szülészet és a pszichiátria között?
Hogyne lenne. A szülészeten megszületik egy kisbaba, a pszichiátrián szolgából megszületik az ember. Az orvos, mint egy bába, segít, és ott van, mint egy eszköz, amelyet a másik felhasználhat. Én valójában alternatívákat ajánlok fel, és megmutatom a következményeket is: ha ezt csinálod, ez lesz a következménye, ha azt, akkor az. A beteg dönti el, hogy melyiket használja. Ajánlatok sorozata történik ilyenkor, miközben tudom, hogy ő hallgat, innen kimegy, átgondolja, megfontolja, elfogadja, nem fogadja, dönt, nem dönt. Él vagy vegetál. Innentől kezdve az ő ügye. Ha nem kérdeznek, nem szólok egy szót sem, nem vagyok hittérítő misszionárius. A tanács és az erőszakoskodás közötti különbség, miközben mindkét információ ugyanarról szól: ha kikérik, tanács, ha nem kérnek meg rá, hogy mondjam, akkor az erőszakoskodás.
Milyennek látja az életet?
A legtöbb ember nem akar, nem mer látni, és nem akar, nem mer felnőni. Aki nem akar felnőni, annak nem jár a felnőtteknek járó boldogság sem. Nagyon sok felnőtt infantilis módon viselkedik, takarózik azzal, hogy szerelmes, miközben csak rátámaszkodik a másikra. Aki nem szereti saját magát és nem rendelkezik kellő önbizalommal, hogyan szerethet mást kiegyensúlyozottan?
Mi az élet értelme?
Az, hogy milyen szájízzel halsz meg. Lehet édes és lehet keserű.
