Igazi üde jelenség, sugárzik belőle a jókedv, és az, hogy rendben van önmagával. Szereti az életet, és tud örülni minden apróságnak.
Persze a műsorvezetőnő életében sem sütött mindig a nap, de megtapasztalta, hogy a boldogságot elsősorban mindenkinek magában kell meglelnie, és azt is, hogy csak az képes adni, akinek van mit szétosztania. Mert ahogy a keletiek tanítják: a boldogság nem egy elérendő állapot, hanem az út maga, ezért aztán mindig az itt és most-ban kell élnünk, különben lemaradunk az igazi élményekről. Szily Nórát többek között arról faggattuk, hogy miként látja a mai nők helyzetét.
Szily Nóra
1965. április 20-án született Szombathelyen.
Végzettsége: pszichológus, foglalkozása újságíró.
1990-ben a Magyar Rádióban kezdett riporterként dolgozni, onnan hívták a Magyar Televízióhoz, ahol 97-ig vezetett műsorokat (Reggel, Tízórai, Nagyvizit, Ablak, Kincsestár).
1997-től Alföldi Róberttel az RTL Klub Reggelijének arcai voltak, majd 2 év múlva a TV2-nél Friderikusz Sándortól átvette az Osztálytalálkozót, majd Szokatlan címmel esti beszélgetéseket vezetett.
Kétéves szerződése lejárta után az M1-en tűnt fel a Galéria című kulturális magazinban, közben újra rádiózni kezdett, illetve a Gusto magazinban nagyinterjúi is megjelentek.
Televíziós és rádiós alapismereteket oktat a Forrai Magániskolában.
Mostanság időnként a Heti Hetesben látjuk, rendezvényeken, konferenciákon dolgozik.
Németül és angolul beszél, most tanul franciául.
2005 óta a Kampány a valódi szépségért szóvivője.
Két fiú édesanyja.
Amerikából indult, és 2005 őszén érkezett Magyarországra. Egy kutatás előzte meg, amelyből az derült ki, hogy a szépség fogalma mostanság eléggé szűkre szabott. Kit tartunk ma szépnek? Azt, aki a húszas éveiben jár, nagyon sovány, lehetőleg europid és szőke
Száz megkérdezett magyar nő közül kettő tartja magát szépnek, ami nonszensz, hiszen ennél sokkal több vonzó hölgyet láthatunk magunk körül. Igaz, a televízió, a reklámok, a címlapok bizony nem a sokféleséget dicsérik, mi viszont szembeszálltunk ezzel. Azt valljuk: mindenki érezze jól magát a bőrében, legyen ápolt, és korának, alkatának megfelelően hozza ki magából a legjobbat!
Ha a szűk vagy tág környezetében körülnéz, hogyan látja, a nők mennyire vannak megelégedve önmagukkal?
Azok a nők, akikben harmónia van, képesek szeretni magukat. De sokan felsóhajtanak: a világ mást vár el, mint amilyen vagyok! Olyan kontúrt rajzolunk a tükrünkre, amibe a többségünk nem fér bele. De talán változtathatunk ezen: sokan, együtt, egyet gondolva. Ha egy 40-es nő legyint magára, akkor gyakorlatilag az élete felére legyint! Hiszen az még előtte áll és én hiszem, hogy sok minden vár még ránk , ez rajtunk múlik. A fiatalság szerintem megőrizhető kíváncsisággal, nyitottsággal, kell, hogy legyenek vágyaink, álmaink, céljaink, és persze késztetésünk arra, hogy megvalósítsuk őket. Én legalábbis így gondolom, és igyekszem így élni.
Ön mit tesz a teste és a lelke karbantartása érdekében?
Ép testben ép lélek én erre bizonyíték vagyok , akármennyire feszes is az életem, jár nekem heti 3-4-szer egy óra, amikor lemegyek az edzőterembe, és vagy kondizom egy edző segítségével, vagy futok, illetve a lépcsőzőgépen taposok. Közben sokszor francia CD-t hallgatok. Ez egy újfajta mániám, egy éve kezdtem el franciául tanulni, és hihetetlen öröm, hogy már meg tudok szólalni. Egy új világ tárult fel előttem. De este is vagy a nyelvkönyvekkel, vagy egy regénnyel alszom el. Annyi minden érdekel, és olyan sok mindent szeretnék még megismerni és a gyerekeimnek is ezt a szemléletet igyekszem átadni.
Mi a véleménye, mikor jó nő egy nő, kortól függetlenül?
Ha nő
mondhatnám egyszerűen. Ha azt sugározza. Ha méltósággal viseli saját magát és az életét. Azt szoktam mondani, hogy a szarkalábaimban ott van az életem összes története, a mosolyaim, az örömeim, a fájdalmaim, hát hogy tagadhatnám meg őket? Hogy ki a jó nő? Sokféle, és ezt nagyon fontosnak tartom. Ne sóvárogjunk a 90/60/90-es álomméret után, mindannyian az adottságainkhoz képest tegyünk meg mindent, hogy a legjobb formánkat hozzuk. Egyenként az egyediségükkel lehetünk azok, külön-külön. Mindenkiben van szeretnivaló. Mindenki lehet büszke valamire, vagy tehet azért, hogy legyen mire büszkének lennie. Ehhez önismeret kell: szembesülés önmagunkkal. A külsőnkre és a belsőnkre történő odafigyelés egyaránt fontos, de eltolódtak a hangsúlyok, alapvetően a külsőségek felé. Vizuális világban élünk, túl sokat bámulunk kifelé, ideje lenne befelé is tekingetni. Bár tény, hogy ez nehezebb, de nincs más út szerintem. Nyilván boldog pillanat az, ha egy férfi tekintete azt tükrözi vissza, hogy szeretni való nő vagyok, sőt csak én vagyok az
de erre csak akkor válok méltóvá, ha magammal rendben vagyok. Ha nem tudom önmagamat szeretni, hogy várom el, hogy más engem válasszon?
Miért rettegnek a nők annyira az egyedülléttől? Félünk kilépni a semmibe, inkább maradunk egy rossz kapcsolatban, mert az is valamiféle kötődés?
Bár pszichológus a végzettségem, a foglalkozásom nem az. Ítélni nem szeretnék, csak a saját véleményemet mondhatom: nagy bátorság kell ahhoz, hogy kilépjünk az ismeretlenbe, a bizonytalanságba, sokáig talán a csendbe. Ha valaki fél az egyedülléttől, és azt magánynak érzi, az inkább marad. Én képtelen vagyok erre. Ha rossz valami, változtatok, még ha először még rosszabb is jön
Eddig az életem engem igazolt. Nincs bennem álság. Ez jó, de egyáltalán nem könnyű. A gyászt persze nem lehet megúszni! És nem is kell, hisz egy kudarc fájdalmát át kell élni, a történteket meg kell érteni, fel kell dolgozni, különben esély sincs arra, hogy jobb legyen, sőt: jobb legyek
Az, hogy pszichológiát végzett, segítette, hogy az élet napos oldalát ne veszítse szem elől a nehéz periódusokban? Hisz két válást tud maga mögött.
Az álomfejtő álma, a cipész cipője Sokszor nem sütött a nap, és nagyon tudtam fájni, de közben megismertem és elfogadtam magam. Így már bejut a fénysugár, egyre többször. Nagyon sokat gondolkodom, kétkedem, igyekszem megtalálni a válaszokat a kérdéseimre.
Egy nő feladatköre sokkal összetettebb, mint egy férfié, hiszen egyszerre kell jó és kívánatos feleségnek, anyának, háziasszonynak lennie, és még a munkájában is megállnia a helyét. Hogy lehet ezt az egyensúlyt megtartani?
Hát
nem tudom, hisz mondhatjuk, hogy nekem sem sikerült. Volt, hogy nem jó helyre tettem a hangsúlyokat. Most próbálok jóval türelmesebb lenni másokhoz és magamhoz is, és nem felejtem el, hogy mik az igazán fontos dolgok. Nem a holnap, nem a tegnap, hanem a ma, amelyet most élek. Mindig most kell megtenni azt, ami megtehető, átélhető
A tegnapi ölelés ma nem pótolható, mondta az édesanyám. Igaza van.
Ha a következő életében választhatna, hogy nőként vagy férfiként szülessen újjá, hogy döntene?
Bármelyiket vállalom, ha meggyőződésem szerint élhetek, alkothatok és szerethetek
| Tipp: Sztárok kattintásnyira » |
