A Budapesti Operettszínház portáján vártam a színésznőre, akivel próba után kellett találkoznom. Dorottya jön is, fonott kosárral a karján, széles mosollyal az arcán.
Segítséget kellett kérnünk, hogy megtalálja az öltözőjét, hiszen ebben a színházban még idegenként mozog. Egy újabb öltözői tükör, egy új szerep, számos fiatal kolléga és kemény próbák várnak rá a következő hónapokban. Előző este még a Nyugalom premierjén vett részt, reggel óta próbált, mégsem fáradt. Udvaros Dorottyával beszélgettünk a Nyugalomról, az Abigélről, a Nemzetiről és a piacról.
– A Nyugalom című könyvből először színdarab készült, most pedig film. A színházi előadáshoz képest mennyiben lett más Weér Rebeka a filmben?
– A lényegét tekintve nem más. A forgatókönyvíró a színpadi verziónkat is erősen figyelembe vette, hiszen ott már kész dialógusok voltak, amelyeket ráadásul maga az író írt.
– Rebeka egy ünnepelt színésznő, akinek hirtelen el kell hagynia a színpadot. Összeroppan, és úgy dönt, hogy többé nem lép ki az utcára. Ön mennyi időt tudna eltölteni egyedül egy lakásban?
– Ezt el sem tudom képzelni. Ráadásul ez a nő saját maga zárja be ezt az ajtót. Egy nagy színésznőnek, ha azt mondják, hogy nincs tovább, elveszik tőle a hivatását, ami pontosan tudom, hogy mennyire kitölti az ember életét, az akkora törés lehet, hogy onnan nincs tovább. Mit kezdjen magával egy ilyen ember? Ráadásul nem egy fiatal nőről van szó, hogy valami egészen új dologba kezdjen. Tényleg nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet ez.
– A saját életére mi jellemző, krízishelyzetben befordul, vagy kibeszéli magából a fájdalmat?
– Nehezen tudok erre válaszolni, mert változó. Ha megérzem magamon, hogy egy depresszív hullám közelít, akkor harcolok, küszködök azért, hogy ne tudjon rám telepedni. Nem engedem át ennek magam.
– Mi tud ilyenkor segíteni?
– Például a munka döbbenetes hatással tud lenni az emberre. Hatalmas túlélési ösztönöket mozgat meg.
– A filmben egészen döbbenetes maszkot kapott. Az elkeseredettség, a fájdalom és a magány mély ráncokat hagyott az arcán. Volt beleszólása abba, hogy milyen legyen Rebeka külseje?
– Együtt csináltuk, csiszoltuk. Többszöri próbálkozásra sikerült csak leőszíteni a hajamat. Az elhanyagoltságot próbáltuk azzal is ábrázolni, hogy nem teljesen ősz hajam volt, hanem a vége még színes. Nagyon nagy csapatmunka volt ez, hihetetlenül jó stábbal dolgoztunk. Nagyon értik a szakmájukat. Babos Tamás fantasztikus operatőr, nagyon finom ember, nagyon figyel.
– Könnyű önt rendezni? Felülbírálja az instrukciókat?
– Ha valamiről úgy érezném, hogy nem illeszkedik a helyzethez, a figurához, akkor azt jelezném. Meggyőzzük egymást egy ilyen munka során, közös megegyezésre kell jutnunk. A színész részéről nem egy utasítás végrehajtása, amit csinál, hanem mélyen hinnie is kell benne.
– Látva a kész filmet, van olyan jelenet, amellyel elégedetlen, és újra felvenné?
– Számtalan ilyen van.
– Többször is megnézi a saját filmjeit?
– Többször nem. Mondjuk még egyszer. Aztán pihentetem évekig, amikor már egészen más lesz a rálátásom. Akkor már nem is vagyok annyira kritikus magammal.
– Mennyivel nehezebb olyan kollégával dolgozni, akinek ez az első filmes munkája?
– Semennyivel. A tehetség számít, és az akarás. Lehet, hogy vannak apró technikai gikszerek egy fiatal színésznél, de aki tehetséges, annál nincs probléma. Ráadásul én nagyon türelmes vagyok, és úgy gondolom, hogy kutya kötelességem megadni a partneremnek a lehetőséget.
– A Budapesti Operettszínházban hónapokon belül bemutatják a Szabó Magda Abigél című regényéből készült musicalt, amelyben Horn Mici szerepét alakítja. A filmben Ruttkai Éva játszotta ezt a figurát. Az ön Micije mennyiben lesz más?
– Teljesen más lesz. Egy regényt színpadra vinni nagyon nehéz vállalkozás, de ez a történet annyira gazdag, és olyan jó karakterek vannak benne, hogy nem kerülhette el a sorsát. Nem szabad azt várni, hogy a regényt vagy a filmet látják majd a színpadon. Ez egy önálló mű. Amikor először meghallottam az ötletet, csak annyit tudtam mondani, hogy „édes Istenem! Nagyon örülök ennek a lehetőségnek.” Imádok énekelni. Minden egyes pillanat a pályámon, amikor zenés szereppel találkoztam, ajándék volt, a hab a tortán. Imádok táncórára, énekórára járni! A zene egészen mást követel, mint a próza. Nincs mese, itt komoly fegyelemre szorítják a szabályok az embert. Egyszerűen vérátömlesztés ez nekem. Már alig várom, hogy sűrűbben legyenek próbáim.
– Ha már az éneklésnél tartunk, beszéljünk kicsit az Átutazóról, az őn első lemezéről, amely 1985-ben jelent meg, ám a mai napig nagy siker. Mit gondol, mi lehet a titka ennek az albumnak?
– Hihetetlenül sokat dolgozott ezen a lemezen Dés László és Bereményi Géza, ez érződik is rajta. Dés tavaly felhívott, hogy annak a négy színésznek, akinek ő írt dalokat, Básti Julinak, Cserhalmi Györgynek, Kulka Jánosnak és nekem akar írni új dalokat. Mind a négyen annyira örültünk, hogy szinte nem tértünk magunkhoz. Egy színházi est lenne ebből, turnéznánk vele. Már készülnek a számok. Az Abigél után ez vár rám.
– A Nemzetiben mi vár önre?
– Most éppen várakozó helyzet van. Mi történik az új vezetés miatt, mely produkciók maradnak meg, hogy fog kinézni a társulat… Márciusra derül ez csak ki.
– Izgul a változások miatt?
– Azt gondoltam, hogy már vagyok annyira sokat megélt színész, hogy nem hozhat lázba ilyesmi. Mégis, ezzel a gárdával öt éve együtt dolgoztam, rengeteg személyes szál alakult ki, ezért mégiscsak nagyon nagy az izgalom bennem. Minden reményem abban van, hogy jó változások lesznek, jó produkciók, jó rendezők, fiatal színészek jönnek.
– A rengeteg munka mellett mivel tud a leginkább kikapcsolódni?
– Ha csak fel tudok menni a hegyoldalba sétálni, vagy futni, nekem az már sokat számít. Lovagolni is szeretek, de ha csak ülök a vízparton, attól már kinyúlik az összes idegcsomóm. Ott ülök, csak bámészkodom, és az isteni. Sorakoznak az ágyam mellett a könyvek, de másfél oldalakat olvasok éjszakánként, és könyvvel a fejemen ébredek reggel. Az alvásból nekem sosem elég!
– Állatai vannak?
– Most csak egy kutya van. Ilyen még sosem volt az életemben, hogy csak egy állat legyen a háznál. A cicát eltemettük, még gyászoljuk. Komolyan mondom, imádtam azt a macskát.
– Vannak a szakmából igazi barátai?
– Érdekes módon a szakmai barátságaim, azok szakmai barátságok. A sok-sok évre nyúló barátságok nem szakmaiak. Nagyon jólesik, ha valakivel nem a színházról beszélgetek, ha más aspektusból közelítik meg a világ dolgait.
– Igazi háziasszony?
– Amikor lehetőség és mód nyílik rá, akkor igen. Vásárolok, főzök, mosok.
– Az egyik kedvencem az a mondás, mely szerint addig nem beszélhetünk Magyarországon sztárokról, amíg Udvaros Dorottyát nejlonszatyorral láthatjuk az utcán…
– Nem tudom, hogy jó lenne-e nekem, ha nem mehetnék le a piacra vásárolni. Mit csinálnék? Játszanék szerepeket, utána meg ülnék egy villában, három méter magas falak között, testőrökkel körülvéve? Jó lenne ez nekem? Nem mehetnék be a virágoshoz, nem beszélgethetnék a zöldségessel. Nem tudom ezt elképzelni. Honnan játszanék el egy anyát, aki egész nap főz-mos-takarít? Egyszer Marcello Mastroianni mondta Robert De Niróról, hogy egy színésznek nem kell hónapokig sofőrködnie, hogy eljátsszon egy taxisofőrt. Embere válogatja. Azt gondolom, hogy a Taxisofőr nem lett volna ekkora film enélkül. De Nirónak igenis szüksége volt arra, hogy beüljön egy taxiba, és taxizzon, megérezze a sok nüánsznyi dolgot, amelyből összeáll egy ilyen ember élete. Marcello másfajta színész. Azt hiszem, én olyan színész vagyok, akinek meg kell élnie a dolgokat.
Névjegy
Neve: Udvaros Dorottya
Született: 1954. augusztus 4.
Csillagjegye: Oroszlán
Jelenleg futó színházi előadásai: Buborékok, III. Richárd, Oidipusz, Sade márki 120 napja, Szigliget, Tartuffe, Warrenné mestersége
Legismertebb filmjei: Ripacsok, Dögkeselyű, Te rongyos élet, Banánhéjkeringő, Miss Arizona, Sztracsatella, Csajok, Érzékek iskolája, A miniszter félrelép, Nyugalom
Lemeze: Átutazó (1985)
