Sztárváltó: Csányi Sándor – Elég, ha csak sármosan néz?

A népszerű színész a színpadon és a filmvásznon számtalan szerepet eljátszott már, s most arra készül, hogy a Szombat esti láz című műsorban a táncparketten is felejthetetlen alakítást nyújtson. Hogy így legyen, csupán saját maximalizmusának kell megfelelnie: partnerével ugyanis olyan nehéz koreográfiával készülnek, amelyet egyelőre még egyszer sem tudtak végigtáncolni.

– A múlt héten Cseh Laci volt a Sztárváltó vendége, aki azt szerette volna megtudni tőled, hogy milyen filmen dolgozol jelenleg.

– Éppen befejeztük a Kaméleon című filmet, amelynek december 4-én lesz a bemutatója, s most az utómunkák folynak. Nagyon szívesen elmondanám, mi lesz a következő mozi, de általában amikor előre beszélek a tervekről, végül csak ezek töredéke valósul meg. Izgalmas dolgok vannak egyébként kilátásban, de éppen ezért még nem merem elmondani, melyek ezek.

– Sosem zavart, hogy bár színházi ember vagy, a filmszerepeid által szereztél hírnevet?

– Egyáltalán nem. Színházba jóval kevesebben járnak, mint moziba, a film ugyanis jóval szélesebb rétegnek szól. A régi nagy színészek – Jávor Páltól kezdve Bodrogi Gyulán át Garas Dezsőig – mind a film miatt lettek ismertek. Szerintem kifejezetten mázli, ha valakit a nagyjátékfilmek tesznek ismertté, és nem – mondjuk – a televízió.

A Csak szex és más semmi című magyar film sajtótájékoztatóján

– Hogy viseled azt a hihetetlenül nagy népszerűséget, amelyet ezek a filmek hoztak neked?

– Tulajdonképpen szerencsés helyzetben vagyok. Naponta kétszer-háromszor megállítanak, odaköszönnek, és mindenki kedves hozzám. Azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy nem az idétlenkedés miatt lettem ismert. Egy nehézség azért adódik. Miután befejezem az előadást, fel kellene vennem a Csányi Sanyi-szerepet, de amint kilépek az utcára, azonnal elkezdek másképpen viselkedni. Küzdök ez ellen, azonban nagyon nehéz természetesnek maradni, hiszen folyamatosan néznek az emberek. Állandóan olyan érzésem van, mint egy elegáns étteremben, ahol viselkedni kell, rendesen kell ülni, megfelelően kell tartani a könyöködet és szabályosan kell fogni a kést meg a villát. Ott sem változol meg alapvetően, csak nem tudod úgy elengedni magad, ahogy megteheted azt egy kockás terítős étteremben.

– Mennyire alakítod önmagadat a filmszerepekben?

– Amikor a színész eljátszik valamit, teljesen le kell fordítania saját magára. Én sem azt csinálom, hogy kitalálok egy embert, és azt alakítom, hanem megpróbálom elképzelni, hogy ebben a szituációban én magam hogyan viselkednék. Éppen ezért éppúgy én vagyok a Csak szex és más semmi sármos fiúja, mint a Rokonokban az a nagyon szerencsétlen, lelkiismeretes barom.

– Megnézed magadat a moziban?

– Ha nem tudok elmenni a díszbemutatóra, később már nem ülök be a moziba. Nincs annál kínosabb szituáció, mint amikor a néző meglátja az egyik szereplőt a széksorokban. Roppant illúzióromboló ez a helyzet. Nem igazán szeretem visszanézni magam, s azt vettem észre, hogy a színészek többsége hasonlóan gondolkodik. Marlon Brando például kijött a Rakparton vetítéséről, annyira rossznak látta magát. Aztán kapott érte egy Oscart, csak éppen nem vette át, szerinte annyira csapnivaló alakítást nyújtott. Innen üzenem neki, hogy téved. Nagyon jó volt!

– Hamarosan nemcsak a színpadon és a filmvásznon láthat a közönség, hanem az RTL Klub Szombat esti láz című műsorában is. Mennyire veszed komolyan a felkészülést?

– Nagyon sokat dolgozunk a partneremmel. Megbeszéltük, hogy megpróbálunk minél bonyolultabb koreográfiákat kitalálni. Most éppen egy olyat sikerült összehoznunk, amit egyelőre nem is tudok eltáncolni. De nem bánom, ha nem sikerül tökéletesen, s emiatt nem jutunk messze a versenyben. Annak semmi értelme nem lenne ugyanis, hogy ő táncol, én meg csak sármosan nézek.

– Te magad táncos típus vagy?

– Színházban több táncos darabban is játszottam már, amit kifejezetten élveztem. Nagyon felszabadító érzés volt, amikor táncoltam. Tulajdonképpen éppen ez volt a fő oka annak, hogy elvállaltam a szereplést a műsorban. Annál azonban sokkal zárkózottabb vagyok, hogy táncra perdüljek egy szórakozóhelyen.

– A személyiségedhez melyik tánc illik a legjobban?

– Inkább a szambához hasonló latin, temperamentumos dolgok állnak közel hozzám. A keringővel például nem tudom, mit fogok kezdeni. Egyelőre még nem látom, mennyi játékosságot lehet belecsempészni.

– Kinek adod át a képzeletbeli stafétát, és mit kérdezel tőle?

– Kiss Gergő vízilabdázótól kérdezem, hogy milyen érzés nemzeti ereklyének lenni.

Sztár.lap.hu »
Celeb.lap.hu »
Színház.lap.hu »